Karácsonyi üdvözlet itthonról

Jelentem, szerencsésen hazaértünk Magyarországra (már 1 hete), és hát olyan jól sikerült az elmúlt pár nap rég nem látott családunk körében, hogy nem nagyon volt időnk a blog közelébe jutni... így egy kicsit megkésve, de íme pár szó és kép az elmúlt napokról.

Balu még csütörtökön és pénteken dolgozott Fehérvárról Szigeti 'Angela Merkel' Eszti felügyelete alatt, aki még tündéribb és szebb lett, mint eddig volt :) 

Mivel szegény doktor Edkuséknak dolgozniuk kellett 24-én Németországban, velük és Andrásékkel még 22-én este ünnepeltük meg a karit...

Természetesen mint mindig, most is egy-két Schieldkrötével gazdagabb lett a Szigeti család :)

A szentestét idén ötösben ünnepeltük (Balu az ötödik)...

Majd 25-én feloszlott a fehérvári társaság. Anyuék mentek Schladmingba, mi pedig Pestre, hogy a következő két napot Balu családjával töltsük, ahol szintén szuperül éreztük magunkat :)

Ma már kiskecónkban kúráljuk magunkat a töménytelen mennyiségű étel elpusztítása után, így utólag is minden kedves ismerősünknek - főleg azoknak, akikkel nem találkoztunk eddig vagy akikkel az elkövetkező napokban nem lesz alkalmunk összefutni - nagyon Boldog Karácsonyt Kívánunk. :)

Annecy

Mivel eléggé el vagyunk havazva az utolsó napokban a készülődéssel és a pakolással, így gyorsan feldobok néhány képet a tegnapi annecy-i kirándulásunkról, ami maga volt a csoda.. Az egyik legtündéribb kis város, ahol valaha jártunk, gyönyörű középkori hangulatot keltő utcákkal, szűk sikátorokkal, kanálisokkal, valamint a karácsonyi vásárból és a számtalan pékségből áradó mennyei illatokkal :) 

A legnagyobb élmény az este folyamán a Hotel De Ville épületének falára vetített fényjáték (klikk a linkre, ha érdekel :) ) volt csodaszép zenei aláfestéssel..kétszer néztük végig, de bármikor újranéznénk...

Azt hiszem a képek magukért beszélnek, így jó szórakozást :)

Még 3 nap :)

3 nap és hazamegyünk végre, je-je-je. Már 23 nap óta számolom vissza a napokat/órákat, úgyhogy ez a maradék 3 már pikk-pakk el fog menni talán. 

A héten semmi extra dolog nem történt.. csökkentett üzemmódban, karácsonyra / hazautazásra / szabira készülve dolgoztunk mindketten, úgyhogy a produktivitásunk nem éppen volt kiválónak nevezhető, de se gond... június óta nem voltunk szabin, így nem is csoda :)

Mivel hétfőn home office-on voltam, volt egy kis időm, hogy összedobjam Balu anyukájának isteni sajtos-tejszínes csirkéjét, ami után már hónapok óta ácsingóztunk... hát finomnak nagyon finom lett, de igazi jó svájci sajtot vettem hozzá, aminek sülés közben olyan lábszaga volt, hogy 2 napi szellőztetés után is befogott orral közelítettem meg a konyhánkat...

Szerdán, miután kiderült, hogy a fúrónk ütve fúrni is képes, végre felkerült a szépséges cipős szekrényünk is a falra, így jelentem, az összes kihozott és eddig itt vett bútorunk a helyén van :)

Csütörtökön felvettük a 007-es hacukánkat és célba vettük a szépséges Richemond hotelt, ahol a PG-s karácsonyi partynk volt Bond-stílusban. Egész este gyönyörűen esett a hó, így végre egyszer szépnek láthattuk a téli városképet is, amint a sok kivilágított utcát fokozatosan ellepte a szállingózó hó. Nagyon elegáns és exkluzív körülmények között volt a gálavacsora megrendezve, amire a hotel ismeretéből már előre számítottunk, de luxus ide vagy oda, sehol nem volt az otthoni procteres bulikéhoz képest a hangulat :) Az egyetlen előnye, hogy párokat is lehetett hozni, így magammal vihettem Balut, aki végre egy kicsit ki tudott mozdulni hétköznap este is :)

A tegnapi napunk Balunak szombati melóról, nekem az utolsó karácsonyi ajándékok beszerzéséről és a hazaút előkészítéséről szólt. Ma pedig irány Annecy, egy csodaszép francia városka, amiről kiérkezésünk óta csak legendákat hallunk mindenkitől :)

Vízivár nézés és forralt borozás havas pálmafák között

Tegnapi kirándulásunk szuperül sikeredett. 

Elsőként is végigautóztunk a Genfi-tó déli partszakaszán Franciaországot átszelve, Thonon és Evian városain keresztül a tó Genffel ellentétes csücskébe, hogy meglátogassuk az ország legszebb várát, a savoyaiak által emelt és gyönyörűen karbantartott tóba nyúló Chillon várát.

Itt közel két órába telt, hogy bejárjuk a vár minden zegét-zugát, melyet szinte mindenhol tökéletesen korhű állapotban megőriztek oly módon, hogy nem csak a berendezéssel valamint a szobák funkcionalitásának bemutatásával idézték meg a középkori mindennapokat, de valós mai emberek korhű ruhákba öltöztetésével és az egyes termekbe helyezésével igazi életet vittek a kastélyba. Talán a nagyterem személyzete élvezheti legjobban itt a munkáját: egész nap jobbnál-jobb falatokat esznek és mulatnak ... ezt a melót én is elfogadnám :) A vár belső udvarain középkori piac volt, ahol bemutatták az egyes mesterségeket, illetve finomakat sütöttek-főztek. (Mindenünknek brutálisan füstszaga lett :) )

Miután bevettük a várat, betértünk az étkezőjébe, mely egy középkort megidéző étterem volt és ahol a belső udvarokon sütött ételeket lehetett megkóstolni. Nem tudom pontosan miket ettünk, de valami lencsés cuccot füstölt sonkával és hagymaleves-szerűséget... nagyon finomak voltak, de a legjobb a forralt boruk volt :)

Innen tovább a 3km-rel arrébb elhelyezkedő Montreux városába mentünk, ami Svájc Riviérájaként ismert, és ahol a hó és mínusz fokok ellenére hihetetlen módon pálmafák és ciprusok szegélyezték a parti sétányt. Itt elsőként is megnéztük a híres, zarándokok által gyakran látogatott Freddie Mercury tiszteletére állított emlékművet, aki élete alkonyán jó pár hónapot töltött a luxusvárosban és akinek szobra a parton áll tele csokrokkal és üzenetekkel.
Innen tovább bevetettük magunkat életünk eddigi legnagyobb karácsonyi vásárába... ezrek tolongtak a hatalmas alapterületű vásárban, ahol minden kapható volt, ami szem-szájnak ingere a szép kézműves ajándékoktól kezdve a svájci csokin át a tradicionális svájci fogásokig... egyszerűen zseniális volt, soha nem láttam még ilyen szép karácsonyi vásárt és ilyen karácsonyi hangulatot. Az egyetlen negatívum amit talán fel tudok hozni az az, hogy bár a fonduet imádom, de az egész vásárban az olvadt gruyere sajt szagát lehetett érezni, amiről mindent lehet mondani csak azt nem, hogy kellemes :)

Az elveszett karácsonyi vásár nyomában

Újfent mozgalmas hét áll mögöttünk. 

Szerdán volt a Fiscal Year egyik legnagyobb Baby Care meetingje a mi oldalunkról, amit sikeresen letudtunk minden probléma nélkül. A 10 órás meeting után, melyet 120-an élőben és 300-an webexen keresztül  élveztek CEEMEA minden tájáról, következett a mindenki számára jól megérdemelt kényeztetés. 

Először is elmentünk curlingezni... Hát elég gyorsan rájöttem, hogy ez sem lesz az én sportom, ami elhatározásomnak a 2 perc alatti 2 fenékre esésem további megerősítést adott. Olyan egyszerűnek néz ki a sport TV-n keresztül, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz mozogni a pályán... pedig az, és még az a nevetséges sika-mika rész sem ment :)

A játék után a Geneve Servette hokicsapatának (állítólag többszörös svájci bajnokok amióta valami ex-NHL-es kanadai az edzőjük) a csarnokába mentünk egy fogadásra. Itt többek között a csapat pár tagjával, híres-neves edzőjükkel és a kabala-állatukkal, egy sassal, ami össze-vissza repkedett a fejünk fölött, tölthettünk el egy isteni vacsit névre szóló Pampers-ös hokimezben :).. szuper kis este volt, de a másnap az nagyon másnap volt mindenkinek... 10 órai irodába esésemmel még az elsők között voltam, és nagy küzdelmek árán, de sikeresen végigzombiskodtam a napot :)

Bár adventi naptárunk idén nincs, azért a Mikulás nem felejtett el minket... a töménytelen mennyiségű, isteni svájci csokin kívül mindketten kaptunk valami személyre szóló meglepit .. én a hónapok óta áhított fondue gépemet kaptam meg, Balu pedig a Batman trilógiát díszdobozban :). Emellett a céges karácsonyi csomagunkat is átvettem... egy gyönyörű bőröndöt, aminek minden szeglete és zsebe tele van pakolva elemózsiákkal, borral, pezsgővel és piperével... persze a háztartásunk legnagyobb gyereke nyitotta ki a bőröndöt, nekem szigorúan meg volt tiltva az elcsábulás, így otthon együtt bontottuk ki :)

Péntek nagyon rövidre sikeredett az irodában.. 10-kor kaptunk értesítést  hogy szakad a hó, amit én addig észre sem vettem, és javasolták, hogy mindenki menjen haza amint tud, mert 30-40 centi havat várnak délutánra és össze fog omlani a közlekedés, hiszen a jó öreg Anglia után, Genf városa sincs felkészülve a havazásra.. Tény és való, hogy ilyen intenzív havazást már évek óta nem láttam, no de hiába esett egész áldott nap hatalmas mennyiségben, egy centi sem maradt meg belőle a városban, mert 2 fok körül volt a levegő. Persze azért ezt a lehetőséget ki nem hagyhattam, így az én hősöm ebédszünetben eljött értem és együtt hazajöttünk, hogy megkezdjük a kicsit hosszabb hétvégénket...
Még pénteken olvasott Balu egy cikket arról, hogy Genf városának karácsonyi vására benne van Európa Top 10 karácsonyi vásárában, így tegnap reggeli után nyakunkba vettük a várost, hogy validáljuk a hírt és, hogy eldöntsük, van-e szebb a mi szemünknek a Vörösmarty-térnél... Hát én nem tudom, hogy mi vagyunk ennyire loserek vagy csak előlünk bujkál a karácsonyi vásár, de nem találtuk meg, pedig végigmentünk az egész belvároson, elmentünk a legnagyobb parkhoz, ahol rendezvények szoktak lenni, a nagyobb terekre, majd végül Carouge-ba, aminek a karácsonyi vásáráról már sokan meséltek nekem az irodában, de sehol semmit nem találtunk, ami karácsonyi vásár lett volna :D
Egész nap ajándékokat vettünk és nézelődtünk a városban, és bár ezrek voltak az utcákon, sehol nem láttunk vásárt, de ennek ellenére jól sikerült a napunk.
Mint mindig, amikor elmegyünk a belvárosba, most is elmentünk a Globus áruházba, ami a helyi Harrods... az élelmiszer részlege egyszerűen lélegzetelállító...hihetetlenül különleges, friss és finom ételeket lehet venni a világ minden tájáról, olyan csomagolásban, hogy az ember egyszerűen nem bírja megállni, hogy ne vegyen 1-2 dolgot akármilyen borsos áron kínáljak... Innen kaptuk a céges karácsonyi csomagunk teljes tartalmát is, úgyhogy igazi kulináris élvezet lesz majd megenni a sok finomságot :)
Na de a legjobb dolog a Globus Delikátban, hogy minden részlegén van állandóan kóstoltatás... ittunk pezsgőket, borokat, ettünk isteni szárított sonkákat, frissen sült péksütiket és nem utolsó sorban kézzel készült pralinékat... már voltunk többször ott és ettünk sokféle csokit, de most ettük életünk eddigi legfinomabb bonbonját :)
Az ajándékvásárlás után ettünk helyi nevezetességnek számító sajtos-sonkás quiche-t forralt borral, majd egy rövid séta után beültünk az egyik Martelba, ami az egyik neves svájci cukrászda hálózat...itt nem is kérdés, hogy macaron-pusztításba fogtunk, hogy legyen erőnk még egy pár órányi barangolásra :)
A város most ünnepelte a L'Escalade évfordulóját arra emlékezve, hogy 1602-ben az ellenség nyakára borított forró zöldséglevessel mentették meg a várost a savoyaiaktól... ezt mára elég sajátosan ünneplik. Nem zöldséglevest esznek, hanem csokifondüt és abba marcipánból készült zöldségeket mártogatnak... Hetek óta mindenhol lehet marmite-ot és marcipánzöldségeket venni a városban szerte-széjjel, és tegnap, az évfordulón, nagy felvonulás volt korabeli ruhákban és zenével, aminek a végén megtörték a marmite-ot és elindult a régóta várt fondue-zés.. :)
Ebből az ünnepségből még láttunk valamit, de karácsonyi vásárból semmit.. most az a gyanúnk, hogy itt csak vasárnap van karácsonyi vásár, így még adunk neki egy újabb esélyt az advent során, de nem ma, mert ma kicsit messzebb merészkedünk, a csodaszép Montreuxba... :)

Pár kép Rue de la Dole legközkedveltebb lakóitól

Miután a hétvégi fúrásunkkal és kalapácsolásunkkal sikerült kivívnunk szomszédaink szeretetét, újra jelentkezem, hogy közkívánatra végre feltöltsek pár képet az elmúlt két hét alkotásaiból kis kecónkban... 

Elsőként is íme gyorsan egy kép a fogasunkról, amíg még a falon van és nem szakad ki (már kicsit elindult kifelé :) )

Következzenek a lámpáink:

A nappali csillár, ami Balu választása

A hangulatvilágításunk, az én szerelmem. (Nekem fa, Balunak fordított gyökér)

Gyermekünk, Fiona kéthetes évfordulóján:

200 kilós kétajtós szekrényünk, amit csekély 11 óráig szereltünk..

Itt látszik a dohányzóasztalunk egyik sarka is :)

És a jól megérdemelt pihi a legcukibb pihe-puha ágyneműnkben :)

Már csak a cipős szekrényünk van hátra az összeszerelésre váró bútorok közül és akkor végre elmondhatjuk, hogy a második körös berendezéssel is készen vagyunk. 

Még persze sok csinosításra és munkára szorul a lakás, de mivel már herótunk van a lakberendezési mizériától és mivel 2 héttel a hazaindulásunk előtt úgy állunk, hogy kemény 1 karácsonyi ajándékot vettünk eddig a 32 emberes karácsonyi listánkról, úgy döntöttünk, hogy kicsit leállunk. 

Ennek fényében januárig parkolópályára helyeztük a lakást, és a következő pár hetet a karácsonynak és pihenésnek szeretnénk szentelni... jó lenne most így december 3-án valahonnan adventi naptárat és koszorút szerezni, inni egy jó forralt bort, és megnézni egy karácsonyi vásárt..  jelenleg az egyetlen karácsonyi díszünk a blogunk háttere, de szerencsére még van időnk egy kis karácsonyi hangulatot varázsolni, így a hétvégén kirándulunk és adventezünk végre :)

Forgatunk

Kivételes alkalom a mai.. Kis lakásunk szerény hajlékából jelentkezem annak ellenére, hogy péntek délután 3 óra van, ugyanis a mai napot itthon töltöm home office és betegszabi kombinációja címszó alatt, ami valójában a tegnapi kissé kimerítő nap sebeinek nyalogatásából áll.... hihetetlen menő dolog több mint két hónap után egy kicsit itthon pihizni és munkanap délutánján a TV előtt lebzselve dolgozgatni és blogolni.. De megérdemlem, mert előre ledolgoztam a mai napot, ugyanis tegnap hajnali 5-kor elrepültem Frankfurtba életem első forgatására és még éjjel haza is repültem, hogy Bogyó úr mellett tentézhessek és kelhessek :)

Húú, nagyon szuper és kalandos volt a forgatás.. A schwalbachi R&D centerünkben forgattunk egy lengyel sajtó konferenciát és egy dokumentarista filmet igazi lengyel anyukákkal pelusokról... gondolom, nem sok embernek érdekes órák hosszát pelusokról, babák vizeletének a mennyiségéről és székletének állagáról beszélni és olvasni, így nem büntetek senkit sem azzal, hogy leírom a nap részleteit, de a lényeg, hogy ha magától a pelusoktól és azok potenciális tartalmától eltekintünk, nagy élmény volt és ajánlom mindenkinek, aki arra jár, hogy nézzen be az R&D centerünkbe, mert nagyon érdekes dolgokat lehet látni.. Az én kedvencem az a szoba volt, ami azt mutatja meg, mit és hogyan lát egy baba... minden olyan benne, mintha a összemennénk és minden ami a környezetünkben van, hatalmasra nőne - pont úgy, ahogy egy babzi látja őket... ezen kívül van egy cuki playground is, ahol vagy 15 baba-mama páros játszott... megint haza akartam hozni pár babát itthonra... 

Mivel én voltam az egyetlen, aki brand oldalról jelen volt a forgatáson, szépen megkaptam a 'produceri széket' és okoskodhattam, bár őszintén szólva sok közöm nem volt a dolgokhoz, hiszen még sosem forgattam :D. Remélem, hogy azért volt pár konstruktív hozzájárulásom, ami fogja emelni a készülő film színvonalát. 

Talán a legjobb kalandunk abból eredt, hogy az anyukákat, akiket kivittünk Schwalbachba, egy online nyereményjátékon választottam ki, ahol nyitott kérdésre kellett válaszolniuk, hogy miért szeretnének kijönni és tesztelni a Pampers-t (5000 anyuka jelentkezett 10 nap alatt, ami rekord lett :D) ..többek között az alapján döntöttem, hogy ki milyen beszédes, mert fontos volt, hogy nagydumás hölgyeket vigyünk ki, akik nem ijednek meg a kamerától.. továbbá a diszkrimináció elkerülése érdekében nem kértünk róluk képet, hiszen azt akartuk, hogy tudják, csak a válaszuk számít. 

Hát hitelesnek hitelesek lettünk, de jött egy anyuka, aki alapvetően egy nagyon igényes és csinos lány volt, de szegénynek olyan szemtengely ferdülése, hogy olyat én még nem láttam ( na jó, láttam már a TV-ben a nemzetgazdasági miniszterünket).. Szóval szegény beült az interjúztató székbe, ahol 2 állásból vettük az arcát és nagyon gyorsan kiderült, hogy ez így nem lesz jó, mert szegénynek a szemei nagyon összevissza és öntörvényűen mozognak, így vagy 20 percig csak próbáltunk játszani a beállítási szögekkel, hogy a lehető legelőnyösebben nézzen ki, amikor majd visszanézi magát.. a leggázabb az volt, hogy az ideiglenes stúdióból walkie-talkien adtuk le a drótot a lengyel interjúztatónak, hogy próbálja szóval tartani és ellazítani az anyukát, hogy az semmiképp se vegye észre, hogy min is ügyeskedünk, mert a világért sem akartuk szegényt egy pillanatra sem kellemetlen helyzetbe hozni :). Végül vele is sikerült megcsinálni a riportot és a többi anyukáéhoz hasonlóan az övé is szuper lett.

Majdnem 11 órát forgattunk, úgyhogy nagyon kimerítő volt a nap, arról nem is beszélve, hogy lengyel, német, angol és magyar nyelveken kommunikáltak a lengyel, angol, német, magyar, olasz, görög és török résztvevők és stábtagok... szóval igazi multikulturális kollaboráció volt. Mivel az utóbbi 3 hónapom jelentős részét ennek a projectnek az előkészítése tette ki és a következő 3 hónapom is erről fog szólni, a sikeres forgatást, mint projectünk egyik mérföldkövét, megünnepeltük a török pr-managerünkkel a reptéren egy gyors vietnami vacsival és néhány rongy vásárlásával a gépünk indulása előtti 35 szabad percünkben :)
Most pedig rohanunk vissza a reptérre Baluval átvenni a bérelt kocsinkat, hogy véletlenül se legyen magányos a ma átvett parkolónk :)

Napjaink Charmilles-ban

Újfent kicsit eltűntünk, amiért elnézést kérek, de az utóbbi hetekben a munkamennyiség az egekbe tornyosult, és meló után hazaérve már a számítógépem puszta látványától is a hányinger kerülgetett, így esténként távolról elkerültem minden elektronikai berendezést. Emellett minden szabad időnk a lakberendezés és honfoglalás körül forog, így bár nagyon élvezzük tartalmas napjainkat, annyira fárasztóak, hogy újabban állóhelyzetben el tudunk aludni bárhol. 

Most éppen a kis szobánk rejtekéből jelentkezem a szokásos hétvégi házirendünket tartva, hogy Balut békén hagyom 10-ig. 

Jelenleg két úriember hortyog a lakásban: Balu itt mellettem, és Zoli, Balu egyetemi haverja és egyben az én kollégám, aki a hétvégét nálunk tölti, pedig a nappaliban avatja fel vendégágyunkat. Tegnap érkezett és miután túléltük a főztömet (fajitas), elmentünk Zoli svájci gyerekkori haverjához és párjához iszogatni, majd este egyet fondüzni egy közeli étterembe... jól sikerült a nap, bár a fiúk úgy kidőltek, hogy nemtom mikor fogom tudni őket felkelteni és szolgálatba állítani, hogy felszereljék a 6 lámpaburát, amiket tegnap reggel vettünk az Ikeában.

Már el is felejtettem milyen jó dolog otthont teremteni.. minden apróságnak és haladásnak nagyon örülni. Múlt hétvégén vettünk szép színes WC-keféket és már azon is annyira belelkesültem, hogy folyton bementem a mosdóba rácsodálkozni, hogy milyen kis funkysak a wc-keféint :) 

Azért persze voltak ennél komolyabb beruházásaink és előrelépéseink is. 

A héten nagy nehezen, de végre felkerült a szép kovácsoltvas ruhafogas is az előszobába, ami Balu hatalmas fizikai erejét és ügyességét mutatja :) Emellett vettünk szép designos vízforralót, meg olyan grillsütőt, ami tud toastot, gofrit és kisebb grillételeket csinálni... aztán rájöttem, hogy van nekünk egy company shopunk, ahol a bolti ár töredékéért lehet venni PG-s termékeket, így a Braun pirítót már onnan vettük.

Szerdán már nagyon felhúztam magam azon, hogy nincs hűtőnk és sütőajtónk továbbra sem, így írtam egy durvább hangú elmarasztaló e-mailt az ügynökségünknek, hogy a maslow-i szükséglethierarchia alsó szintjén megrekedtünk hála nekik és nem tudunk továbblépni hűtő és sütő nélkül. Követeltük, hogy vagy hozzanak azonnal egy ideiglenes hűtőt vagy adjanak vissza dellát, mert a lakás fully equipped kitchenje nem tölti be a funkcióját. Szerencsénkre csütörtökön kaptunk egy hűtőt, amit pénteken már el is vittek, mert megérkezett mind az új hűtőnk, mind a sütőnk és mi több, sikerült visszakövetelni 500 CHF-et kártérítésként az elszenvedett kellemetlenségekért :)

Tegnap még korán reggel kimentünk az Ikeába és vettünk egy szép nagy ruhásszekrényt, egy cipős szekrényt,  egy pultot a konyhába és egy dohányzóasztalt, amiket előreláthatólag holnap délután fognak nekünk házhoz szállítani, és az összerakásuk pedig valószínűleg a jövő hétvégi programunk lesz. Ezekkel már nagyjából rendben leszünk bútorügyileg egy ideig, úgyhogy már csak azt remélem, hogy passzolni is fognak valamennyire a nappalibútorunkhoz. :) 

Meg kell még mindenképpen említenem lakásunk legszebb új lakóját, Fionát, a szépséges sötét rózsaszín orchideámat, akit Balutól kaptam ajándékba, hogy újfent demonstrálja igazi úriember voltát.

A héten végre aláírtuk a szerződést a parkolóra is, amit a szomszéd épület aljában bérlünk, így januárban ráállunk az autóvadászatra, hogy álljon is valami a méregdrága parkolóhelyünkön. 

Ha meglesz a dudunk, onnantól kezdve már szinte teljesen egyenesben lesz idekinn az életünk és végre több időnk lesz magunkra és a szocializálódásra, amit eddig tökéletesen hanyagoltunk. Kedden, a sok általam történt halasztgatás után végre elmentem  vacsorázni az egyik lengyel kolléganőmmel Carouge-ba és nagyon jól sikerült..szóval most, hogy a létbizonytalanság kérdése végre megoldódott, már jobban motivál minket a külvilág felé nyitás is  :)

Képeket majd teszek fel, de most mindenhol alszanak és nem örülnének, ha nekiállnék fényképezni :)

Honfoglalás

Egy picit eltűntünk az utóbbi napokban, de most újult erővel térünk vissza első bejegyzésünkkel újdonsült otthonunkból, saját netünket használva :)

Utolsó két napunkat a szipi-szupi hotelünkben maximálisan kihasználtuk: minden este jókat vacsiztunk Plan Palais művésznegyedében, majd teli pocakkal élveztük a szobánk wellness részlegét :)

Kedd éjszaka annyira izgultunk(am) a költözés miatt, hogy szerdán már hajnali 4-kor költözésre készen álltam a 14 tagú poggyászunkkal felszerelkezve Balu ágyánál, aki hosszas könyörgéssel bírt csak rávenni arra, hogy hagyjam még egy kicsit aludni és nézzem a milliónyi színvonalas arab csatorna egyikét, mert továbbra is az az egyik kedvenc itteni hobbim :) Miután 6-kor ő is felkelt, telepakoltunk egy taxit a cuccainkkal és irányba vettük Charmilles kerületét, hogy megkezdjük a honfoglaló hadjáratunkat.

Pontosan 8-kor megérkeztek a teherautók a konténereinkkel, és a költöztető brigád két túlkoros, idegennyelvet nem beszélő úriember személyében.

Csekély 2,5 óra alatt felhordtak a 71 dobozunkból 70-et, és nekiestek a kilátástalannak tűnő összeszerelésnek és kidobozolásnak, míg mi azon gondolkoztunk, hogy a hiányzó 69-es doboz  (kedves kis könyvespolcunk) vajon merre járhat. 

Két óra alatt összerakták és beállították a legtöbb bútort, amikor is észrevettük, hogy a ruhásszekrény összeszerelése során 20 csavart és tiplit megspóroltak nekünk. Mivel az urak nem beszéltek angolul/németül/magyarul, mi meg nem beszélünk franciául (még én sem :) ), elég hosszan mutogattuk nekik, hogy a szekrény így nem lesz jó, egy kisebb földrengés vagy akár egy apróbb lökés esetén is pillanatok alatt darabokra eshet, míg ők azt próbálták bemagyarázni, hogy nincs ezekre a csavarokra szükség, teljesen feleslegesek, a szekrény így, a maga instabilitásában tökéletes. 

Miután feladtuk ezt a reménytelen küzdelmet, megegyeztünk, hogy a legnehezebb falat, a szép új ágyunk összeszerelése során - ami Balunak és apujának 2 napig tartott - minden egyes lépésüknél ott állunk és minden csavart beveretünk velük, amit csak lehet, és ha hisztiznek, csak a képükbe nyomjuk az összeszerelési útmutatót. A költöztető brigádhoz hasonlóan, akik szétszedték anno az ágyat Pesten, ezek is végig anyáztak az ágy összeszerelése során és 3 óráig szenvedtek vele Balu terrorja alatt, hogy aztán tökéletesen álljon a pihe-puha ágyikónk, amit 3 hónappal a megvétele után végre felavathattunk :)

Miután az ággyal megvoltak az urak és előkerült a 69-es doboz is a konténer rejtekéből, teljesen kimerülve jelezték, hogy ha szeretnénk, nagyon szívesen ránk bízzák a többi dobozunk kipakolását, hiszen azok csak személyes tárgyak már, így nem akarnak köztük kontárkodni. Mivel amúgy is rossz helyre pakoltak volna mindent, nem bántuk a dolgot, útjára bocsátottuk a brigádot, és nekiestünk a kipakolásnak, aminek folyamán 219 könyv, 189 DVD,  sosem elegendő mennyiségű cipő és ruha került újdonsült helyére a szép új bútorainkban.... 

A végeredmény egy otthonkezdemény lett, amibe még jó pár dolgot kell vennünk és felszerelnünk (holnap fúrunk képeket), hogy még otthonosabbá tegyük, de végre a miénk, csakis a miénk. :)

Persze kalandok és mérgelődések most sem kerülnek el minket. Kicsiny vadiúj konyhánkban a beépített hűtő nem hűt (konstans 20 fok van odabenn) és a sütőnek nem érkezett meg az ajtaja még mindig.. így bár bizonyos értelemben megszűntek a nomád körülményeink a költözéssel, most jöttek újak, ugyanis hűtő híján jelenleg egy kartondobozban tároljuk az ételeinket a teraszunkon, ahol kb. hűtőhőmérséklet uralkodik.. :)

Fürdőkádból TV-zünk :)

Örömmel jelentem, hogy Balu pénteken sikeresen hazatért az Emirátusokból, sok szépet és jót látott, finomakat evett és elviselhető mennyiséget dolgozott. Majd teszünk fel képeket, amiket Dubajban és Abu Dhabiban csinált, csak még nem volt érkezésünk arra, hogy feltöltsük őket a gépünkre.

A Genfben történteket folytatva, csütörtökön, miután lejelentettem az eseményeket és megtörtént a rendőrségi vizit is, mely során a kecót ott lakásra nem biztonságosnak ítélték (jó, hogy mi már ezen sírtunk  6 hete), megkaptam a felhatalmazást arra, hogy átköltözzek egy hotelba szerdáig, amíg nem tudunk beköltözni a saját lakásunkba. 

Délután eljött értem, Pierre Jeronimo, az ingatlanügynökségünk főnöke, aki majdnem perfektül beszélt magyarul, és elvitt a tett színhelyére, hogy az ő őrző szemei alatt összepakoljam minden cuccunkat, ami a lakásban van és elvigyen a hotelbe. Csekély 4 bőrönd és 4 nagy hullazsák elég is volt a cuccainkra, hogy aztán cigány módra bevonuljak Genf egyik legdesignosabb hotelébe, ugyanis a késői foglalási időpontunk miatt már csak nagyon kevés szabad hotel volt és ott is csak lakosztályok ... persze ez egy olyan dolog, amit simán elviselünk :D

Szóval beköltöztem a hotelünkbe, a piros loft lakosztályba, ahol az asztalon egy üveg behűtött bor és 16 macaron várt névre szóló szalagokkal feldíszítve, hogy kompenzáljanak minden kellemetlenségért, ami ért az utóbbi napokban. Mivel a macaron finom volt, a bor meg még inkább, így megbocsátottam mindenkinek, főleg azok után, hogy 7 hét után végre normális ágyban, finom, puha ágyneműben és dohszag mentes környezetben alhattam :) - hihetetlen élmény volt, hiszen az előző helyünkön hiába szellőztettem non-stop és mostam ki mindenfélével az ágyneműinket, a szagukkal ki lehetett kergetni a világból.

Balu pénteken érkezett meg a hotelbe és azonnal rákattant a szobánk legjobb találmányára, mégpedig arra, hogy mivel a hatalmas kádunk a hálóban van, felszerelve fürdősókkal és társaival, így egy jó forró fürdőben pancsolva lehet nézni a TV-t :) - ezt a gyakorlatot nap, mint nap végezzük és fejedelmi :)

Még pénteken véletlenül benyitott Balu a másik lakosztályba az emeletünkön, ami még nagyobb és szebb, így szombat reggel átkértük magunkat abba, és most abban lakunk ...igen, szánalmasak vagyunk, de ha már választhatunk ... :) - szóval íme a nappalink ... nagyon kis cuki és még a fotel sem szakadt le alattam :)

Ma Balu átvette hivatalosan is a lakásunkat, így most már az is a miénk és szerdán végre birtokba vesszük  ténylegesen jep-jep-jep.. persze a biztonság kedvéért minden lehetséges biztosítást megkötöttem a kecóra még csütörtökön, így fel vagyunk készülve a legrosszabbakra is!!

Még hajléktalanabb, mint eddig

Azt hiszem a mai nap újfent hozzájárult ahhoz, hogy színes és izgalmas bejegyzésekkel tudjam ellátni a blogot, valamint további megerősítést lelt azon elméletem, hogy egyedül lenni, főleg egy idegen országban, szar. 

Jelenleg éppen az egyik magyar kolléganőm vendégszobájából írok, ugyanis a mai éjszakára ide kellett költöznöm. 

És, hogy miért? Hát a történet fergeteges - éppen gyanútlanul mentem haza a világ egyik legbiztonságosabb városában, amikor is a zárunkat kissé szétverve találtam, az ajtóból lemorzsolódott fadarabok társaságában a földön szanaszét ... éljen-éljen :)

Miután 10 percig toporzékoltam az ajtóban, hogy most mégis mit csináljak, úgy döntöttem, hogy telefonálni kezdek és nem megyek be egyedül - na de kinek telefonáljak? 

Elsőként is Balut hívtam - nem veszi fel. 

Utána a lakást adó ingatlanügynökséget - üzenetrögzítő.

Balu - nem veszi fel továbbra sem  - itt már jött a sírás 

Kolléganőm - ő felvette és mondta, hogy mehetek hozzájuk, valamint megadta a rendőrség számát akik szintén nem vették fel :)

Cartus - a kihelyezésemmel foglalkozó cég - nem veszi fel

Újra Balu - nem veszi fel

Végül megpróbáltam felhívni Isabellet, az ingatlanügynökünket, aki a lakáskeresésünkért felel. Bár szegényt már a sírba vittem az elmúlt 8 hétben a kéréseimmel és zsarnokoskodásommal, volt olyan kedves, hogy felvette még így 19:30-kor is a telefont, és mondta, hogy menjek ki az épület elé és várjam meg, amíg odaér. Kb. 20 perc múlva megérkezett, amire legalább már sikerült beszélnem Baluval arról, hogy kisebb problémák akadtak felénk.

Na, szóval Isabellel bemerészkedtünk - úgy néz ki, hogy a behatoló nem járt sikerrel, mert csak az egyik zárnál vágta szét az ajtót, a második bizergálása közben valószínűleg megzavarták, így nem jutott be, bár már egyik zár sem működött rendesen úgy, mint reggel...

Szóval a gyors leltár után (ami kb 2 perc, mivel semmink nincs idekinn), jött 3 nyugtató, egy csoki és egy ital, majd összepakoltuk, ami értékes holmink volt, és eltaxiztam ide a kolléganőmhöz csövezni... 

Most itt próbálom emészteni a történteket - vajon visszamennek-e éjjel vagy sem, hogyhogy pont most jöttek, amikor Balu nincs és egyéb okos gondolatok járnak a fejemben. Reggel jelentem az ügynökségnek, a HR-nek, a Cartusnak és még nemtom hány más elérhetetlen hülyének a történteket, és valószínűleg este beköltözöm egy hotelbe addig, amíg az új lakásba nem mehetünk, ami a jelenlegi állás szerint jövő szerdán lesz, mert a költöztető cég nem ér ránk korábban.

Hajléktalan napjaink véget értek!!!!!!!

Örömmel jelentem, hogy a tegnapi jelentkezésünket végre elfogadták és jövő hétfőn már költözhetünk is újdonsült otthonunkba!! Mivel csak 5 percre láttam tegnap a kecót, így nem emlékszem pontosan minden részletére, de emlékeim szerint teljesen fel van újítva, nagyon világos, van benne sok hely a cipőknek és legfőképpen egy extra szoba a leendő vendégeinknek :) :)  

Szóval az első számú tervem mára beszerezni a rénszarvasos fondügépet, amit már egy hónapja nézegetek és abban maradtunk Baluval, hogy amint meglesz a kecónk, megvesszük :) :)

Apropó Balu.. amint a lenti, világhálón kószáló képen is látható, az én elegáns úriemberem majd megszakad Abu Dhabiban a munkától :D

Közérdekű információk

Néhány gyors, közérdekű információ innen Genfből:

1. Balu szerencsésen megérkezett tegnap éjjel Abu Dhabiba, ahol a kialvatlanságól és a 14 fokra klímázott hotelszobájától eltekintve nagyon jól van

2. Tegnap lefoglaltam a repjegyeket karácsonyra: December 19-én, szerdán délben érkezünk Pestre, és Január 7-én jövünk vissza Genfbe

3. Ma jelentkeztem egy lakásra, úgyhogy újfent fingers crossed van :)

4. Elfogyott az első doboz Ben&Jerry's jégkrémem, így attól tartok, nem tart ki péntekig a készletem

5. Három TV csatornánkból kettőn az 'Áll az alku' megy egyidőben :) :)

6. Még 4 nap, 93 óra Balu nélkül :(

Emózásra készen

Nem egészen három órája történt, hogy útjára bocsátottam Balut egy irgalmatlanul hosszú, 5 napos/125 órás/ 7500 perces üzleti útra Dubajba és Abu Dhabiba... 

Nem egészen 150 perce rájöttem, hogy nem jó nélküle és nagyon hiányzik nekem az én Bogyóm...  :(

Jelenleg elsődleges célom, hogy lefoglaljam magam annak érdekében, hogy minél gyorsabban elteljen ez a pár nap egyedül és lehetőleg könnyen átvészeljem az éjszakákat, ugyanis olyan szánalmas vagyok, hogy 26 évem alatt mindössze 6-szor aludtam egyedül egy házban, amely rekordomat most kis híján meg is fogom dönteni ebben a hatalmas hodályban, ahol a parkettától kezdve, a hűtőn át a radiátorig mindennek van valami érdekes hangja éjszakánként :)

Három óra után úgy állok, hogy a francia házim kész, sőt, már előre megoldottam a következő heti összes feladatot, a lakás csillog-villog, valamint a ruhák is ki vannak vasalva, úgyhogy most kicsit kreatívabb beltéri programokon kéne törnöm a fejem.. 

Mivel a DVD-ink egy raktárban várnak ránk már 1,5 hónapja, így mindössze 4 Jane Austen, 3 egyéb kosztümös és pár Harry Potter film maradt már csak megnézetlenül a gépünkön, 3 olvasatlan könyv társaságában - ezekkel kell kihúznom valahogy :) Annak érdekében, hogy a távollétét megédesítse, Balu két, a nőket és a női igényeket mindennél jobban ismerő úriemberrel lepett meg. Ők Ben és Jerry, akikkel képtelen vagyok betelni és akikkel a viszonyomat a héten tovább fogom mélyíteni :)

 

Tegnap kiélveztük az utolsó őszi, szombati napsütést, és ellátogattunk a város északi partszakaszára, hogy a legnevesebb helyi parkot is megnézzük. Kéretik nem kultúrbarbárnak nézni minket, amiért még nem mentünk múzeumba és folyton csak parkokban meg a tónál vagyunk. Ennek komoly stratégiai okai vannak :) 

Amint itt lesz a tél, a nagy hidegben már nem fogunk tudni szabadtéri programokra és parkokba menni, így azokat még a tél beköszönte előtt szeretnénk letudni, hogy a fagyban majd múzeumokban üthessük el az időnket. A legjobban persze azt várjuk, hogy végre meglegyen a kecónk, mert akkor igényelhetem meg a kocsinkat, hogy aztán végre a környéket is meghódítsuk, mert hát Genfben nem maga a város, hanem a környéke az, ami igazán szép :)

Visszatérve tegnapra, most észak irányba indultunk a tó partján, gyönyörködtünk a Mont Blanc és a környező vonulatok friss hóval borított csúcsaiban, megnéztük a helyi botanikus kertet és a mellette lévő kis állatkertet, végül pedig a 4 km-es túra után kiéhezve, ebédeltünk egy jót :)

Házőrzőink

Nos, egy újabb hét telt el idekinn és lakástéren a helyzet továbbra is változatlan, annyi különbséggel a múlt héthez képest, hogy most még függőben sincs jelentkezésünk, mert az a pár kecó, amit a héten szerencsénk volt meglátogatni, a 'kizárt dolog, hogy odaköltözzünk' kategóriába kerültek... Így, az 'aláadott igényeinknek megfelelő álmaink lakásának' megtalálása tovább húzódott, de  remélhetőleg csak a következő hétig :)

A héten nagyon bántuk, hogy nem vagyunk otthon, mert ezek a munkamániás svájciak nem csak, hogy népszavazással tiltakoztak a saját szabadnapjaik számának megemelése ellen, de még a november 1-jét sem ünneplik, így güri volt miden nap :(

Mivel múlt hétvégén végig szakadt az eső és nem nagyon lehetett kimozdulni, a mostani hetünk pedig kizárólag a munkáról és a lakáskeresésről szólt, eljött az ideje, hogy bemutassam házőrzőinket, és egyben lakásunk egyetlen díszeit, a Dinóinkat.

A hadsereg 14 tagot számlál, velociraptoroktól kezdve brachioszauruszokig jó pár kis és nagy dinót tömörítve, és egytől egyik az összesnek Balu a megalkotója és gazdija. Az én szerepem kizárólag a dinók beszerzésére korlátozódik, ami úgy működik, hogy minden elköltött 15 CHF után kérni lehet egy újabb csomag dinót a helyi Migros üzletek kasszájánál. Mivel állítólag egy férfiembernek ez kellemetlen feladat, hiszen nem szabad bemutatnia gyerekes hajlamait, ezért mindig nekem jut ki a megtiszteltetés, hogy kérjem a játékainkat, de persze szerintem minden kasszás tudja, hogy igazából nem nekem lesznek :)

Szóval kis barátaink egy kis színt visznek szürke napjainkba és unalmas otthonunkba. Néha ugyan sírba visznek, amikor megeszik a smartiesaimat és egyéb cucukáimat a hűtőből...

De azért jó nevelésben részesült, intelligens gyerekek is egyben, akik falják a könyveimet ...

... sőt mi több, imádják a divatot és az új gumicsizmámat is :) :)

Status update

Most kaptuk a hírt, hogy sajnos a múlt heti jelentkezésünk is ugrott, mert a tulaj visszavonult a hirdetéstől és az egyik ismerősének adja ki a kecót :(

Úgyhogy szuper, megint indulhat minden elölről.

Okosodunk

Hiába halasztottuk eddig amennyire csak tudtuk, a héten sor került az expat packagem egyik leghasznosabb elemére, a cross-cultural trainingen való részvételre.. Két nap személyre szabott tömör gyönyör, a helyi kultúráról, életről és egyebekről, hogy úgymond elkerüljük a culture shockot és a cég úgy ítélje, hogy nem jelentünk már kockázatot és fenyegetést sem a P&G-re, sem a helyiekre, sem magunkra és már kulturális szempontból is megértünk az ittlétre :)

Persze Balu kihasználta az adu kártyát, hogy már csak 1 nap szabija van, így ő csak 1 napra tudott jönni, de én sajnos nem úsztam meg és így  2 napos agymosást kaptam.

Alapvetően nem rossz dolog ez a training, főleg olyanoknak, akik más kontinensről jöttek, vagy legalábbis nagyon különböző kultúrával/vallási háttérrel rendelkeznek, de nekünk, magyaroknak - akik ráadásul már 3 svájci útikönyvet is elolvastak ha már egyszer itt vannak - úgy gondolom, hogy a 2 napot bőven be lehetett volna sűríteni 3 órába és talán még akkor is sokat mondtam :)

Az első napra kellett tenni minden száraz hülyeséget, ami elől Balu menekült, hogy a második napon, amikor már ő is tiszteletét teszi körünkben, már csak olyan dolgokról legyen szó, ami számára is releváns. Amikor megláttam a maslow-i szükséglethierarchia ábráját, meg az öreg szervezeti magatartásból tanult McKinsey's 7S modellt, rám jött a hányinger, hogy ezzel büntetnek itt engem, de szerencsére 3 óra alatt átjutottunk a szuper szervezeti és kulturális elmélet áttekintésén, ami számomra 3 óra nyitott szemmel alvást jelentett.

Mivel ez a tréning csak kettőnknek volt tartva, így előzetesen le kellett adnunk, hogy mi érdekel minket, milyen hobbijaink és egyebek vannak, hogy személyre szabott tanácsot tudjanak adni. (Maslow-t nemtom hol találták meg az igényeim között :D ). Ennek részeként volt még az első napon egy 'Mindennapi Élet Genfben' training (egyben az egyetlen actionable tréning) ami arról szólt, hogy mit hogyan tudunk elintézni, venni, beszerezni idekinn, és ez volt leginkább a mi igényeinkre szabva.

Nagyon örültem, hogy volt pár slide a könyvesboltokról, utazási lehetőségekről, meg pilates és jóga stúdiókról, mert láttam, hogy ez tényleg az én inputjaim alapján készült. Már éppen ki akartam nekik hálámat fejezni, hogy ilyen sok és hasznos tanáccsal látnak el annak érdekében, hogy kellőképpen tudjak idekinn is hódolni a szenvedélyeimnek, amikor is egy kicsit elkomorodtak és jött 3 slide hegyi beszéd és papolás arról, hogy a hitchhiking (stoppolás) egy, a svájci kultúrával nehezen összeegyeztethető és nem elfogadott cselekvés. 

Elkerekedett szemmel néztem, hogy miért magyaráznak ezek nekem arról, hogy a stoppolás veszélyes és miért javasolnak nekem más, szintén olcsó alternatívákat a közlekedésre, hiszen soha életemben nem stoppoltam (na jó, csak egyszer, de azért, mert lerobbant anyuék autója Ausztriában és haza kellett jönnöm) és eszem ágában sincs stoppolni. Ezután megjegyezték, hogy milyen érdekes pár vagyunk, hogy én alapvetően elegánsabb, adrenalin-szegény hobbikat űzök, míg a Balunak ilyen sajátos érdeklődési köre van és a stoppolás az első számú kedvence.. na itt jött el az ideje annak, hogy megkérdezzem, hogy mi a fenéről beszélnek itt nekem és miért gondolják, hogy Bogyó él-hal azért, hogy stoppoljon. 

Hát kiderült, hogy az én nyelvzsenim a kérdőívét nem jól töltötte ki és vagy azért mert vicces kedvében volt, vagy mert csak szimplán benézte, de a szabadidős preferenciák és érdeklődési körhöz a hiking helyett szépen hitchhikingot írt és szegény trainerek azért készültek fel abból is :D

Miután jól kinevettem a nyelvzsenit, másnap én is megvillogtattam enyhe angol diszlexiámat, ugyanis elmeséltem, hogy nekem a stuffed cabbage helyett a 'stuffed garbage' (töltött szemét) a kedvenc magyar fogásom. Méla undorral még kérdezte is a trainer, hogy az mi, hogyan készül, és én mondtam  hatalmas magabiztossággal, hogy hát ahány ház, annyi szokás és, hogy az íze attól függ, hogy ki mivel tölti meg garbage-ét(szemetét), de  mindenképpen nagyon fincsi :D .. persze Balu szakadt a nevetéstől, de mivel előző nap kinevetettem, nem nagyon akart addig szólni, hogy hülyeségeket beszélek, amíg nem csináltam magamból teljesen hülyét :)

Miután kiműveltük magunkat a helyi - olykor felettébb érdekes - kultúrából, és építettük a magyar országimázst azzal, hogy szeretünk stoppolni és töltött szemetet enni, már bátran kijelenthetem, hogy kulturálisan is megérettünk arra, hogy genfi lakosok legyünk :)

Lakáspályázunk

Jelentem, élünk még mindig, csak a hét egy kicsit sűrűbbre sikeredett az eddigieknél, mert minden nap ebédszünetben és este meló után mentünk lakásnézőbe.. Miután hétfőn 5, kedden 5, szerdán 2 no way lakást néztünk meg, csütörtökön végre találtunk egy olyat, amibe szívesen költöznénk. 

Már jelentkeztünk is rá századmagunkkal egyetemben, szóval bár sok esélyünk nincs, - főleg, hogy négy szobás a lakás, amit inkább családoknak tartogatnak - a remény hal meg utoljára. 

Nem is éljük bele magunkat a dologba... ezt mi sem példáz annál jobban, hogy éjjel már 3-szor is berendeztem gondolatban teljesen a kéglit - egy háló, egy nappali, egy szoba a Balu bugyutaságainak és egy szoba csakis az én ruháimnak :) :) - azért jövő héten folytatjuk a vadászatot, most nem várjuk meg a választ... 

Amúgy a hétvégén találkoztunk az egyik magyar kollégámmal, aki mesélte, hogy egy szintén magyar kollégánk, aki a marketing igazgatónk volt otthon és tavaly költözött ki Genfbe, nem kisebb embert ütött ki a ringből a lakáskeresése során, mint Stanislas Wawrinkat, azzal az indokkal, hogy ő újdonsült szingli férfi létére csak zajt és ártást hozna a lakásra, míg egy megállapodott férfi, asszonnyal és háziállatokkal csak tisztességes szándékokkal rendelkezhet :) - szóval itt sosem lehet tudni az esélyeket és azt, hogy ki milyen lakót keres. 

Most végre újra találtunk egy lakást amit akarunk, és várjuk, hogy kiderüljön, hogy a lakás is akar-e minket :)

Ma vagyunk itt 1 hónaposak, és bár semmivel sem vagyunk előrébb a dolgainkkal , mint érkezésünkkor voltunk, holnap megünnepeljük magunkat és nem kérdés, hogy macaron is fog fogyni szép számmal :)

Je ne parle pas français

Jelentem, túl vagyok az első francia órámon - borzasztóan béna vagyok, de majd csak belejövök..  Az expectation setting során kérdezte a tanár, hogy mi legyen a legelső prioritás, amit azonnal meg szeretnék tanulni franciául - ahogy a címben is látható a 'Nem beszélek franciául'  kifejezés elsajátítása volt a legégetőbb feladat számomra... ezt már határozottan jól tudom mondani :)

A héten elég intenzív adagolásban lesz részem, mert péntek kivételével minden nap van órám, de ez szerencsére csak ideiglenes állapot és nem lesz állandó... kicsit fárasztó így a hét, hogy fél 9-re értem haza tegnap a melóból és ma már 7:30-ra mentem be az óra miatt.. 

Balu is fog tanulni, de ő majd akkor kezdi csak az órákat, ha már beköltöztünk a kecónkba, aminek dátuma a mai nappal sajnos még tovább húzódott és még bizonytalanabbá vált, ugyanis délután kaptuk a rossz hírt, hogy a kecó, amire pályáztunk ugrott, úgyhogy mókuskerék indul elölről... Végignéztük az összes lakásportált, de nem sok használható lakást találtunk, amit odaadhattunk volna az ügynökségnek, hogy keressenek fel nekünk. Próbálunk pozitívak maradni, de sajna egyre  nehezebb... 

Az egyetlen szerencsénk mára, hogy ma reggelre, amikor is már csak 2 fok volt, hosszas könyörgés után végre bekapcsolták nálunk a fűtést :)))

Visszatekintve a hétvégénkre, szombaton, miután nagyjából összevakartuk magunkat a késői érkezésem után, találkoztunk Balu szingapúri és ausztrál haverjaival, akikkel együtt tanult anno Dániában. Az egyik úriember itt dolgozik Genfben, szintén expatként, míg a másik éppen a világ körüli útjának egyik állomásaként pihent meg kis városunkban. 

Elmentünk együtt a csodaszép Carouge-ba, ami egy Genffel egybe nőtt kis hangulatos falu és egy nagyon népszerű, autentikus kávézóba ültünk be ott. (kis kert kovácsoltvas asztalokkal, sok-sok könyvvel a polcokon és rengeteg levendulával az asztalokon.. nem fényképezhettem, mert állítólag ciki). Tradicionális svájci brunchot ettünk ... nagyon finom volt, főleg a crepes és a műzlik.

Innen lementünk sétálni a partra, ahol tiszteletünkre újfent előkerült a szivárvány a Jet d'Eau habjai között, úgyhogy amíg a fiúk beszélgettek és söröztek, én a szivárvány lencse végre kapásával szerencsétlenkedtem.  :)

Reptérnézőben

A minap épp panaszkodtam Balunak, hogy milyen unalmas az életünk. Egész nap meló, 8-kor hazaérek,  aztán vacsi majd tente ... és nincs semmi jó sztorink vagy bármi említésre méltó, amit a blogra tehetnénk.. Nos, sajnos imám meghallgatásra lelt, ugyanis a Budapest – Genf hazautam enyhén félresikerült.

Kisebb késéssel értünk Münchenbe, ahol amúgy is elég neccesnek tűnt az átszállásom, lévén, hogy 40 perc volt papíron a genfi csatlakozásig. 1000 méteres, tipegőben futott rekordomat megdöntve beestem a kapuhoz, ahol meglepve láttam, hogy nem Genf, hanem Amszterdam van kiírva mint úti cél. Már nagyban gratuláltam magamnak ahhoz, hogy sikerült így benéznem a kaput és lekésnem a gépem, amikor feltűnt, hogy mások sem értik, hogy miért Amszterdam van kiírva.
A problémát rendkívüli hozzá nem értéssel kezelő személyzet ahelyett, hogy bemondta volna, mi a helyzet, szépen egyesével sorba állítottak minket, hogy mindenkinek elmondják külön-külön, hogy a genfi járatot törölték és át kell mennünk a service deskhez, hogy megnézzék, milyen lehetőségeink vannak a továbbutazásunkra.

Szerencsémre a következő és egyben utolsó genfi járat már betelt , így nem tudtak péntekre jegyet adni első körben. Mivel csütörtök éjjel a késői Pestre érkezésem miatt csak 5 órát aludtam és mert amúgy sem vagyok a türelem mintaképe, sikerült egy hatalmas hisztit levágnom. A jó öreg ’újdonsült várandós’ szerepébe bújva, toporzékolva adtam elő a magas hormonszintnek betudható  kismama-dührohamot. Bár nem tudom, hogy az intenzív pocaksimogatás mennyiben járult hozzá a sikeremhez, de megszántak és felraktak egy zürichi gépre, hogy majd onnan éjjel továbbrepülhessek Genfbe. (mindig is tudtam, hogy a sok macaron egyszer még szerencsét hoz nekem, hiszen a pocakom egész hiteles :) )

Szóval így jutottam haza – 28 óra alatt 5 repülés, 5 város,  5 különböző géppel (Airbus A320, Bombardier Dash Q 400, Bombardier CRJ900, Avro RJ100,  és a mumus Fokker 100, amitől azóta rettegek,  amióta múltkor beragadtam a mosdójában) .. Pozitívum azonban, hogy bár a Münchenben töltött 35 percemből 25-ben azt sem tudtam, hogy hogyan jutok haza, meglepő módon a genfi baggage claim-nél valahogyan mégis ott pompázott a bőröndöm teljes életvalójában. A fejemet tettem volna rá, hogy nem lesz meg, és unalmamban - mert hát II. Nagy Fostalicska (az új céges laptopom) nem volt hajlandó csatlakozni a VPN-emre, és így nem tudtam netezni - már azt terveztem, hogy fájdalomdíjként milyen ruhát vegyek majd magamnak szombaton.. :)

Mindezek ellenére azért nem volt rossz az út, mert a munka része jól ment, a reptéren sikerült a tervezett sminkutánpótlást beszerezni, és legfőképpen, az elutazásunkat követő napon megjelent Sötét ötven árnyalata könyv is már itt lapul mellettem és csakis arra vár, hogy elolvassam :) ..
Amit bánok az az, hogy nem tudtam senkivel sem találkozni a pár kollégán kívül, és az, hogy most már teljesen hajléktalannak éreztem magam amikor Pestre érve felismertem, hogy már nem csak, hogy Genfben nincs kecónk, csak ez az üres hodály a két ágyával és egy asztalával, de az otthoni kis lakásunk sem tűnt már a miénknek, mert olyan üres és rideg benyomást keltett azzal, hogy se a hozzánk közel álló tárgyaink, sem a hangulatot varázsoló kis virágaim nincsenek már benne .. és továbbra sincs semmi hír a jelentkezésünkről, úgyhogy jövő héten kénytelenek leszünk kicsit drasztikusabb eszközökhöz folyamodni, mert nem nagyon vagyunk hajlandóak ebben a lakásban tovább maradni..
No, de próbálunk pozitívak maradni - szombat van és süt a nap, úgyhogy ma kimozdulunk és találkozunk pár emberrel.

Kertek alatt Genf belvárosában

Poggyász nagyjából készen, holnap este irány Budapest egy rövidke 18 órás látogatás erejéig az irodába. :)

Amíg én távol leszek, addig szegény Balu megy további kecókat nézni az ingatlanosunkkal, ugyanis továbbra sincs sajnos semmi hír a pályázatunkról, és minden nap egyre csak tolják az eredményhirdetés időpontját.. egyszerűen felháborító, hogy aberrált összegekért bérelhetünk csak lakást és mindezek felett még nekünk kell küzdenünk a tulajok kegyeiért, hogy nagylelkűen minket válasszanak.. bár előre felkészítettek minket, az én nem létező tolerancia szintemmel ezt nem igazán tudom elfogadni és kicsit már unom a nomád létet :)

Na, de bánkódás helyett inkább írok pár szót a vasárnapról, amikor is bár szombattal ellentétben nem ébredtünk napsütésre, egy hatalmasat sétáltunk a 'város parkjainak felfedezése' akciónk folytatása során.

Először is elmentünk a tó túloldalán lévő Jardin Anglais-be, ami, ahogy a neve is sejteti, egy vérbeli angol kertecske, sok-sok paddal, pihenővel és 100%-os kihasználtsági szinttel, mert a komor idő ellenére minden padon, minden beugróban voltak kisebb-nagyobb társaságok piknikezni, könyv-klubozni és minden egyéb öreg lányok egyesülete összejövetelezni.

Innen tovább megnéztük a Jet d'Eau-t ködben és szemerkélő esőben .. így is csodaszép látványt nyújtott.. annyira, hogy Balu ki akart menni a dokk végére átsétálni a vízzuhatag alatt, de szerencsére sikerült jobb belátásra bírni :) 

Végül elsétáltunk Eaux Vives-be megnézni az ottani rózsakerteket.. hát az egy csoda - azok az illatok, azok a rózsák, az a sok zöld .. azt hiszem az egyik kedvenc törzshelyem az ittlétünkre már megvan :)

 

A nap végén, a képek feltöltése során rájöttem, hogy minden képen ugyanolyan a beállásom, szóval a következőkben majd ennek a változtatásán is fogok dolgozni :)