"Nekünk mindig megmarad Párizs"

Kedvenc filmem legemlékezetesebb idézetével indítva a mai bejegyzésemet a megszokott 'újra itt vagyunk' helyett, nagy sürgés-forgás közepette jelentkezem egy rövid bejegyzés erejéig 26. életévem utolsó estéjén, hogy mindenkinek jó hétvégét kívánva holnap reggel elutazzunk 5 napra a művészetek Mekkájába, a büdös sajtok, bagettek és macaronok fellegvárába, de mindenekelőtt a világ egyik legromantikusabb városába :)

Bőröndjeink lassan készen állnak, a Benelux-túrás sorban állások tanulságát megfogadva előrefoglalt Louvre, Musée D'Orsay, Musée L'Orangerie, Eiffel-torony és Roland Gaross jegyeink kinyomtatva lapulnak a táskában, miközben nagyban teszteljük a Balutól ma kapott újdonsült raclett sütőmet a hétvégén hangulatkeltés céljából megnézett kedvenc párizsi filmünk zenéjét hallgatva..

Az időjárás már tudjuk, hogy pocsék lesz, de hát Woody Allen is megmondta, hogy Párizs esőben a legszebb :)
Szép Hétvégét Mindenkinek!

Hosszú hétvégénk Svábföldön

Újra itt egy kicsit húzósabb, beteges hét után egy rövid élménybeszámoló erejéig a németországi kiruccanásunkról, ami nagyon kellemesen telt.

Előzetes megegyezésünknek megfelelően szerdán 4-kor kiesett a laptop a kezemből és angolosan eltávoztam az irodából mondván, hogy a hintóm előállt és még 5-6 órányi duduzás vár rám aznap este... Hát az 5-6 óra kicsit több lett, ugyanis már Lausanne-nál elfogott minket az első dugó, majd szépen minden nagyobb svájci város mellett, ahol elhaladtunk volt egy kisebb-nagyobb torlódás. 

Németországban már csak úgy hasítottunk az éjszakában enyhén kiürült és sebességkorlátozásoktól mentes utakon egészen Stuttgartig, ami 25 percre volt az úti célunktól. Itt szerencsénkre az alagút egyik sávját lezárták és ennek megfelelően 45 percet álltunk 11 és éjfél között a dugóban... Nagy nehezen, de végül aztán fél 1 körül megérkeztünk a bűbájos Scwabisch Gmündbe, ahol szegény Edkus és Andris már félálomban fogadott minket. Egy gyors vacsi, locsi-pocsi és résre nyitott ajtón keresztüli babalesés után takarodót fújtunk, hogy kipihenjük az út fáradalmait és készüljünk az előttünk álló négy napos non-stop babázásra :)

Reggel 7-kor meg is érkezett a barna fürtös mandulaszemű tündérmanó és behuppant közénk az ágyba, hogy megossza velünk azon álombeli történetét, miszerint hoztunk neki sok szép teknősbékás ajándékot és nagyon örült nekik.. Miközben ezerrel fürkészte a bőröndjeink környékét, hangosan gondolkozott, hogy vajon ez lehet-e a valóság is egyben.... persze azonnal kiszúrta az összes ajándékdobozt és csomagot, és mindent kibontottunk egytől-egyig.... Hogy a kisasszony szavaival éljek 'borzasztóan örült mindennek' :)

Miután játszottunk az újdonsült játékokkal és megkóstoltuk a teknősös csemegéket, elindultunk, hogy felfedezzük Edkusék lakhelyét és egyben szülővárosunk testvérvárosát. Ahogy vártuk, Schwabisch Gmünd egy álomszép, hangulatos és persze németesen tüchtig kis ékszerdoboz, éttermekkel és kávézókkal szegélyezett terekkel és gyönyörű münsterekkel. 

Sajnos az időjárással itt sem volt szerencsénk, mert ahogy elindultunk a városba, rögtön elkezdett cseperegni az eső, így gyorsan be kellett vonulnunk egy óriás palacsintázóba, ahol megtízóraiztunk, majd egy rövidebb játszóterezés után hazamentünk, hogy ebédeljünk, pletyizzünk, majd délutáni szunyókáljunk Esztikével, hogy kipihenjük az előző napot még egyszer.

Késődélután, mire mindannyian magunkhoz tértünk, kisütött a nap, így fogtuk magunkat és megmásztuk a várostól kb. 10 perces autóútra elhelyezkedő dombon lévő várat, ahonnan nagyon szép panoráma tárult elénk a városra és annak környékére.. Miután bevettük a várat és sétáltunk a virágzó dombok mentén egy bő órát, visszatértünk a városba és elmentünk vacsorázni egy hangulatos kis olasz étterembe.

Mivel Svájba nem lehet külföldről ruhákat berendelni az importvámok miatt, ezért ide rendeltem pár cuccot magamnak.. Sajnos nem mindegyik méret és fazon lett jó, így pár ruhát péntek reggel gyorsan le kellett adnom a DHL-nél, hogy még az előírt határidőn belül visszaérkezzenek.. A postalátogatás után következő úti célunk a csodaszép Tübingen városa volt, ami az egyik legrégebbi német egyetemi város, melyet szerencsére elkerültek a világháborúk pusztításai, így belvárosa továbbra is annak középkori pompájában virít. 

Egy jó pár órát sétálgattunk a város keskeny utcáin, folyópartján és szigetén, majd egy ebéd és egy-két kék fagyi elpusztítása után Metzingenbe mentünk az Outlet citybe vásárolgatni... Hazafelé megálltunk egy Aalenhez közeli étteremben német specialitásokat vacsorázni, majd este otthon koccintottunk az aznap ötödik házassági évfordulóját ünneplő Edkusra és Andrisra, és megnéztük újra az esküvői videójukat :)

Szombaton németesen az egyik főtéri kávézóban reggeliztünk majd sétálgattunk egyet a belvárosban, ahol piacnap révén hatalmas tömegek tolongtak. Ebédidőben elmentünk a város szélén lévő búcsú-szerűségbe, ahol Eszti felszállt pár körhintára, Balu és Edkus egy szellemvasútra, Andris nyert egy plüss teknőst a markológépes játékkal, én meg nyertem valami felismerhetetlen plüss vacakot egy kosaras játékkal, amiben 3-szor fél perc alatt kellett minél több kosarat dobnom.. 

Mivel lassan de biztosan kezdett ránk szakadni az ég, hazamentünk 2 körül, leraktuk Esztikét a tentébe és indult a retro Gazdálkodj Okosan társasozás... Hát én nem is értem, hogy lehet valami ennyire gagyi, mint az új Gazdálkodj okosan.. Kb 12-14 éve játszottam utoljára az eredetivel, és bár az sem volt a játékok játéka, de legalább annak megvolt még az a magyaros retro bája... Na, de az újban wc-papírra vannak rányomtatva a szerencsekártyák (mint mindig, az összes lottógyőzelemhez kapcsolódót kihúztam :D), a játéktábla egy vékony rossz minőségű papírlap, a házak borzasztóan retardáltak és az egész játék konkrétan egy nagy rakás OTP, Tesco, UPC, Aegon és Ibusz reklám... Segond, azért játszottunk vele vagy 2 órát :)

Estefelé elmentünk Edkusék kedvenc helyi éttermébe, hogy megkóstoljuk a híres-neves Scwabische Schweinebratent és megismerkedjünk az egyik magyar családdal, akikkel Szigetiék együtt szoktak lógni idekinn.. Nagyon kellemesen telt az este, finomakat ettünk-ittunk és jókat beszélgettünk. 

Vasárnap a délelőtt folyamán már csak otthon Esztikéztünk és pakolásztunk, hogy felkészüljünk a hosszú útra. Egy korai ebéd után aztán fájdalmas búcsút vettünk a szuper vendéglátónak minősített Szigeti családtól és útba  vettük Genfet, ahova viszonylag jó időt futva fél 9 körülre már meg is érkeztünk..

Sajnos már vasárnap este éreztem, hogy a sok eső okozta lehűlés valószínűleg kicsit ledöntött, de még hétfőn és kedden helyt álltam az irodában.. Szerdán már nagyon rosszul voltam plusz Bonnie Tyler hangom és még az alapjáratnál is 3-szor nagyobb orrom volt, így Balu eljött értem este az irodába, hogy aztán a hét hátralevő napjait ágyban fekve otthonról dolgozzam le.. 

Még szerencse, hogy erre a hosszú hétvégére nem foglaltunk le semmit, így az előttünk álló három nap a gyógyulgatásról és a jövő heti nyaralás részleteinek tervezéséről fog szólni a pár órányi extra-meló mellett :)

Reszkessetek Szigetiék, mert jövünk

Újra itt vagyunk nagy pakolások közepette, hogy holnap meló után Ödönbe pattanjunk és célba vegyük Németországot egy Edkus-Eszti-Andris látogatással egybekötött hosszú hétvégére Scwabisch Gmündben. Bizony, miután az okos svájciak egyedülálló módon még a Munka ünnepét is munkával ünnepelték, végre Genfben is lesz egy munkaszüneti nap, jeee. 

Szóval, sok-sok teknősbékás és egyéb ajándékkal felszerelkezve, lassan, de biztosan készen állunk arra, hogy 4 nap intenzív Esztikézésben legyen részünk.. Addig is röviden a múlt hétről, ami tényleg csak pár szó lesz, lévén, hogy nem történt semmi érdekes felénk a már említett hétfői Bödőcs Tibor estén kívül.

Mivel minden országban, ahova dolgozom, munkaszüneti napok voltak az elmúlt héten és ennek megfelelően szinte mindenki, akivel dolgozom, szabadságon volt,  a munkamennyiségem lényegesen lecsökkent szerdától.. Hogy megóvjam magam attól, hogy az irodai dögunalom áldozata legyek, mindenféle programmal próbáltam magam elszórakoztatni.. sokat olvasgattam és home office-ra mentem, mert gondoltam, nyaralásokat tervezni otthonról is tudok pizsamában... Egészen tegnapig bírtam a napi 3-4 órányi effektív munkavégzést, aztán ma reggelre belelt a pohár és a főnököm elé járultam, hogy kérjek tőle projecteket, mert 3 napja úgy érzem, hogy feleslegesen tartanak és fizetnek :)

A melótól eltekintve kellemes kis napok állnak mögöttünk. Bár minden nap esett pár órányit, már igazán kellemes tavaszi idő volt, így sokat voltunk a szabadban és pihengettünk az újdonsült teraszunkon, ahova a vasárnapi vacsorát tálaltam.

Szombaton Genfben sétálgattunk 5-6 órát, élvezve azt, ahogy a város télen eltűnt lakossága visszatér és élettel tölti meg a szürkének már egyáltalán nem mondható várost. Vasárnap kirándultunk egyet Martigny környékén, a St. Bernard hágó mentén, ami olyan 1,5-2 órányi autóútra található Genftől. A sok látnivaló közül mi a Les Gorges du Durnand-t választottuk elsődleges úti célunknak, mely egy csodaszép vízesés mentén vezető, bő egy órás hegymászással teljesíthető túraútvonal. Hát nem mondanám, hogy nem volt párszor halálfélelmem, amikor több tíz méter magasságban az eléggé instabil és öreg falépcsőkön mászkáltunk, de a látvány minden ijedtségért és fáradtságért kárpótolt.. 
Miután lábizmainkat kellőképpen leterheltük, betértünk a közeli Bernáthegyi Múzeumba, ahol a Szt. Bernárd rendről és az ország mára ikonná vált bernáthegyijeiről nézhettünk meg egy kiállítást.. Hát a tárlat nekünk egyáltalán nem tetszett és abszolút a felejtethető kategóriába soroltuk volna a múzeumot, ha az udvarán nem lettek volna igazi kutyusok..ők - bár persze semmilyen mackóval nem vehetik fel a verseny - elég édesek voltak :)