Azt hiszem a mai nap újfent hozzájárult ahhoz, hogy színes és izgalmas bejegyzésekkel tudjam ellátni a blogot, valamint további megerősítést lelt azon elméletem, hogy egyedül lenni, főleg egy idegen országban, szar.
Jelenleg éppen az egyik magyar kolléganőm vendégszobájából írok, ugyanis a mai éjszakára ide kellett költöznöm.
És, hogy miért? Hát a történet fergeteges - éppen gyanútlanul mentem haza a világ egyik legbiztonságosabb városában, amikor is a zárunkat kissé szétverve találtam, az ajtóból lemorzsolódott fadarabok társaságában a földön szanaszét ... éljen-éljen :)
Miután 10 percig toporzékoltam az ajtóban, hogy most mégis mit csináljak, úgy döntöttem, hogy telefonálni kezdek és nem megyek be egyedül - na de kinek telefonáljak?
Elsőként is Balut hívtam - nem veszi fel.
Utána a lakást adó ingatlanügynökséget - üzenetrögzítő.
Balu - nem veszi fel továbbra sem - itt már jött a sírás
Kolléganőm - ő felvette és mondta, hogy mehetek hozzájuk, valamint megadta a rendőrség számát akik szintén nem vették fel :)
Cartus - a kihelyezésemmel foglalkozó cég - nem veszi fel
Újra Balu - nem veszi fel
Végül megpróbáltam felhívni Isabellet, az ingatlanügynökünket, aki a lakáskeresésünkért felel. Bár szegényt már a sírba vittem az elmúlt 8 hétben a kéréseimmel és zsarnokoskodásommal, volt olyan kedves, hogy felvette még így 19:30-kor is a telefont, és mondta, hogy menjek ki az épület elé és várjam meg, amíg odaér. Kb. 20 perc múlva megérkezett, amire legalább már sikerült beszélnem Baluval arról, hogy kisebb problémák akadtak felénk.
Na, szóval Isabellel bemerészkedtünk - úgy néz ki, hogy a behatoló nem járt sikerrel, mert csak az egyik zárnál vágta szét az ajtót, a második bizergálása közben valószínűleg megzavarták, így nem jutott be, bár már egyik zár sem működött rendesen úgy, mint reggel...
Szóval a gyors leltár után (ami kb 2 perc, mivel semmink nincs idekinn), jött 3 nyugtató, egy csoki és egy ital, majd összepakoltuk, ami értékes holmink volt, és eltaxiztam ide a kolléganőmhöz csövezni...
Most itt próbálom emészteni a történteket - vajon visszamennek-e éjjel vagy sem, hogyhogy pont most jöttek, amikor Balu nincs és egyéb okos gondolatok járnak a fejemben. Reggel jelentem az ügynökségnek, a HR-nek, a Cartusnak és még nemtom hány más elérhetetlen hülyének a történteket, és valószínűleg este beköltözöm egy hotelbe addig, amíg az új lakásba nem mehetünk, ami a jelenlegi állás szerint jövő szerdán lesz, mert a költöztető cég nem ér ránk korábban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése