Honfoglalás

Egy picit eltűntünk az utóbbi napokban, de most újult erővel térünk vissza első bejegyzésünkkel újdonsült otthonunkból, saját netünket használva :)

Utolsó két napunkat a szipi-szupi hotelünkben maximálisan kihasználtuk: minden este jókat vacsiztunk Plan Palais művésznegyedében, majd teli pocakkal élveztük a szobánk wellness részlegét :)

Kedd éjszaka annyira izgultunk(am) a költözés miatt, hogy szerdán már hajnali 4-kor költözésre készen álltam a 14 tagú poggyászunkkal felszerelkezve Balu ágyánál, aki hosszas könyörgéssel bírt csak rávenni arra, hogy hagyjam még egy kicsit aludni és nézzem a milliónyi színvonalas arab csatorna egyikét, mert továbbra is az az egyik kedvenc itteni hobbim :) Miután 6-kor ő is felkelt, telepakoltunk egy taxit a cuccainkkal és irányba vettük Charmilles kerületét, hogy megkezdjük a honfoglaló hadjáratunkat.

Pontosan 8-kor megérkeztek a teherautók a konténereinkkel, és a költöztető brigád két túlkoros, idegennyelvet nem beszélő úriember személyében.

Csekély 2,5 óra alatt felhordtak a 71 dobozunkból 70-et, és nekiestek a kilátástalannak tűnő összeszerelésnek és kidobozolásnak, míg mi azon gondolkoztunk, hogy a hiányzó 69-es doboz  (kedves kis könyvespolcunk) vajon merre járhat. 

Két óra alatt összerakták és beállították a legtöbb bútort, amikor is észrevettük, hogy a ruhásszekrény összeszerelése során 20 csavart és tiplit megspóroltak nekünk. Mivel az urak nem beszéltek angolul/németül/magyarul, mi meg nem beszélünk franciául (még én sem :) ), elég hosszan mutogattuk nekik, hogy a szekrény így nem lesz jó, egy kisebb földrengés vagy akár egy apróbb lökés esetén is pillanatok alatt darabokra eshet, míg ők azt próbálták bemagyarázni, hogy nincs ezekre a csavarokra szükség, teljesen feleslegesek, a szekrény így, a maga instabilitásában tökéletes. 

Miután feladtuk ezt a reménytelen küzdelmet, megegyeztünk, hogy a legnehezebb falat, a szép új ágyunk összeszerelése során - ami Balunak és apujának 2 napig tartott - minden egyes lépésüknél ott állunk és minden csavart beveretünk velük, amit csak lehet, és ha hisztiznek, csak a képükbe nyomjuk az összeszerelési útmutatót. A költöztető brigádhoz hasonlóan, akik szétszedték anno az ágyat Pesten, ezek is végig anyáztak az ágy összeszerelése során és 3 óráig szenvedtek vele Balu terrorja alatt, hogy aztán tökéletesen álljon a pihe-puha ágyikónk, amit 3 hónappal a megvétele után végre felavathattunk :)

Miután az ággyal megvoltak az urak és előkerült a 69-es doboz is a konténer rejtekéből, teljesen kimerülve jelezték, hogy ha szeretnénk, nagyon szívesen ránk bízzák a többi dobozunk kipakolását, hiszen azok csak személyes tárgyak már, így nem akarnak köztük kontárkodni. Mivel amúgy is rossz helyre pakoltak volna mindent, nem bántuk a dolgot, útjára bocsátottuk a brigádot, és nekiestünk a kipakolásnak, aminek folyamán 219 könyv, 189 DVD,  sosem elegendő mennyiségű cipő és ruha került újdonsült helyére a szép új bútorainkban.... 

A végeredmény egy otthonkezdemény lett, amibe még jó pár dolgot kell vennünk és felszerelnünk (holnap fúrunk képeket), hogy még otthonosabbá tegyük, de végre a miénk, csakis a miénk. :)

Persze kalandok és mérgelődések most sem kerülnek el minket. Kicsiny vadiúj konyhánkban a beépített hűtő nem hűt (konstans 20 fok van odabenn) és a sütőnek nem érkezett meg az ajtaja még mindig.. így bár bizonyos értelemben megszűntek a nomád körülményeink a költözéssel, most jöttek újak, ugyanis hűtő híján jelenleg egy kartondobozban tároljuk az ételeinket a teraszunkon, ahol kb. hűtőhőmérséklet uralkodik.. :)