3 hónap elmaradás után újra itt, hogy befejezzem a hátralévő beszámolónkat Japánról és idővel az azt követő további kiruccanásainkról is irjak, mert bizony sokminden történt az elmúlt 3 hónapban errefelé :)
Szóval, visszatérve Japánra, a második kiotói napunk a gésák és geikok, valamint a non-stop esőzés körül forgott. Reggel kilátástalanul esett, igy annak reményében, hogy majd délutánra alább hagy az esőzés reggeli után a Nemzetközi Manga Múzeumba mentünk, hiszen Kyoto a manga hazája.. Alapvetően sosem érdekelt a manga és az ott eltöltött 2 óra után végképp be kell látnom, hogy továbbra sem látok semmi érdekeset bennük.. Balu jobban élvezte és be is szerzett magának egy Dragonball mangát, ami ugyan 200 oldalas, kb. fél óra alatt kivégezhető.. Amúgy itt esett meg először a nyaralás során, hogy magyarokba botlottunk.. egy középkorú magyar túristacsoport feltehetően szintén az eső elől menekült a múzeumba és próbált művészetet találni a képregényekben.. elnézve az unott fejeket, kb. annyira élvezték, mint mi..
Mivel az eső csak nem hagyott alább, viszont a türelmünk fogytán volt, úgy döntöttünk elsétálunk Kiotó népszerű piacára, a Nishiki market-re. A Lonely Planet Kyoto útikönyve leirása szerint ezen az atmoszférikus piacon az átlagember a kitett ételek jó ha felét ismeri... Mi átlagon aluliak vagyunk, mert kb. az ételek 80%-ról fogalmunk sem volt, hogy micsoda... viszont sokmindenből volt kóstoló és néhány bizarr élménytől eltekintve egy csomó cucc, amiknek a nevét akkor sem értettem, most meg 5 hónap távlatából már csak nem is emlékszem rájuk, egészen bejött :)
 |
| Ezt igy, ahogy a képen van eszik - nyersen, nyálkásan, undoritóan :D |
 |
| Természetesen itt is vettünk fehér lampiont Balunak.. továbbra sincs helyük :) |
A piacjárás után az árkádsor egyik éttermében megebédeltünk.. a nyugati konyháról itt elég sajátos elképzelések vannak.. Azt már megszoktuk, hogy az angol nyelvű étlapok fonetikusan irnak le szavakat, de azt nem tudtuk, hogy az ételek gyakran mások mint amit a nevük alapján gondolnánk és elég fután kombinálják őket.. Szavak helyett beszéljenek a képek, ime a japán 'Hamburk' azaz a hamburger :D
Ebéd után még sajnos mindig esett, de mi vágytunk a levegőre, igy elsétáltunk a Gion Districtbe, ami a város ősi gésanegyede telis tele teaházakkal és éttermekkel.. Pont olyan lélegzetelállitó volt, mint amilyenre számitottunk és mivel sakura szezon volt, szerencsénkre bejutottunk a Miyako Odori-ra a Hanami-kójin, hogy egy vérbeli gésa és geiko táncot lássunk..
Az előadás után még egy bő két órás sétával bejártuk a Gion District minden szegletét, majd a folyó túlpartján lévő Pontochóra látogattunk, hogy végigsétáljunk a város legnépszerűbb kulináris utcáján, ami estére teljesen életre kél a milliónyi lampionjával és éttermével.. Ez és a Gion District lettek az egyik kedvenc látnivalóink a nyaralás során.. Vacsizni a Pontochó-val párhuzamos utcán ettünk a Chojiro nevű szushibárban, amiről ódákat zeng az internet.. Mivel annyira nem voltunk éhesek és gondoltuk, hogy ha mindenhol csak pátoszos ömlengéseket olvastunk a helyről, bizony bevállaljuk a várakozást.. Bizony, az étterem hirneve óriási, és ennek megfelelően 1 órát álltunk mire kaptunk egy asztalt.. Szerencsére itt is vizuális volt az étlap (sok helyen fotók vannak az étlapon, sok helyen a kirakatban az összes étel ki van állitva műanyag formában egy számmal és úgy rendelsz), igy egy az asztalunkra szerelt iPadről választottuk ki a sushinkat és a szakénkat... Hát minden várakozást megért az étel minősége.. Hihetetlenül belakmároztunk (a legjobb a lazacos avokádós és a vöröstonhalas szushik voltak) és a nyaralás legfinomabb szakéját ittuk, amit azóta sem sikerült megtalálnunk... Az étel frissességéről pedig csak annyit, hogy a lazacot, aki a sushinkra került beérkezéskor még láttuk élni és ott vágták le előttünk :D
