Élünk, élünk

Hello Mindenki! Jelentem, továbbra is élünk, csak az utóbbi két hétben annyira el voltam havazva, hogy semmire nem volt időm. Sajnálom, hogy még azoknak sem írtam egy-két sort, akik kedvesen érdeklődtek afelől, hogy élünk-e még egyáltalán, de teljesen el voltam havazva és azt hiszem egy picit elveszítettem a priorizálási készségeimet :)

Na de most pár nap nyugi van, úgyhogy íme egy rövid összegzése a Január 9. óta történteknek. 

Miután 3 nap alatt kigyógyultunk az ocsmány Noro vírusból, szerencsésen influenzásak lettünk mindketten  úgy 1-1,5 hétig.. Ismét romantikusan egymást fertőztük körbe, együtt járultunk hozzá a SCA zsebkendők forgalmának növekedéséhez és együtt krákogtunk aberrált rekedt hangon. Most már mindketten nagyjából egészségesek vagyunk és remélhetőleg a 2013-as évre ezzel teljesen le is tudtuk az összes betegeskedést :)

És hát ami azóta történt, az nagyjából egy dolog körül összpontosult - munka, munka és munka.

Miután múlt hétfőn kiderült, hogy mennem kell ezen a héten keddtől péntekig Varsóba, onnantól kezdve minden nap minden perce az útra készülésből, elemzésekből és prezentációgyártásból állt... Miután minden nap - a hétvégét is beleértve - sikerült 11-12 óráznom, már teljesen herótom van az exceltől és társaitól. Ezt tovább erősíti azon tény, hogy ahogy az nálunk lenni szokott, az általam készített anyagok 1/3- ra volt csak időnk, mert olyan sztreccs volt a napirendünk, hogy már az első napi programmal elcsúsztunk 2 napot. Na de segond, tanulásra jó volt. :)

Varsó városa továbbra is bűn ronda, a Marriott szobáinak hangszigetelése borzalmas még mindig, így abban a napi 4 órában, ami alvásra volt tervezve, sem lehetett a szomszéd szobák lakói miatt aludni... Ja és természetesen végig szakadt a hó -10 fok körüli átlaghőmérséklettel kombinálva, hogy még inkább élvezzük a kiruccanást. Az esti teamvacsorák viszont nagyon jól sikerültek, jó éttermekben finomakat ettünk-ittunk, amit tovább szépített a tény, hogy január 15-től kezdve végre nem én vagyok az egy szem lány a baby care csapatban :)

Sajnos a melóm miatt törölnünk kellett a múlt szombatra tervezett Fribourg-i kiruccanásunkat is, így szegény Balut még attól az egyetlen örömtől is megfosztottam, hogy kimozdulhasson egy kicsit ebből a szürke városból. 

A szabadidő hiánya ellenére azért valamennyire próbáltuk tartani az újévi fogadalmunkat, hogy kicsit jobban szocializálódjunk és jobban kiélvezzük a Genf városa adta lehetőségeket. Két hete szombaton volt nálunk egy kisebb összejövetel pár magyarral, ugyanis még anno decemberben rájöttünk arra, hogy a házunkban van egy magyar pár, akikről utólag az is kiderült, hogy a lány hozzám hasonlóan szintén procteroid, így összehoztunk velük és egy másik kollégámmal egy borozást, ami egész jól sikerült. 

Múlt szombaton egy másik magyar kollégám hívott meg minket egy összejövetelre egy hangulatos kis tapas barba, ahol egész jól sikerült az összeröffenés. 12-en voltunk 7 országból, úgyhogy egy igazi multikulturális este volt és rengeteg ital fogyott.

Nagy hír,  hogy végre Balu is csatlakozott a franciát tanuló népek sorába, ugyanis hétfővel elkezdte a nyelvtanulást. Úgy alakítottuk a dolgot, hogy végül közös óráink lesznek szerény hajlékunkban, így  együtt fogunk tanulni. Ha bárkiben felmerülne a kérdés, hogy nem lesz-e nekem unalmas az az időszak, amíg eljutunk együtt arra a szintre, ahova már eljutottam egyedül az előző két hónapban, amikor még egyedül tanultam, eloszlatom a kételyeket: már 1 óra után majdnem le vagyok körözve :)

Mivel a munkával most besokalltam, plusz kaptam figyelmeztetést, hogy 11 nap szabim maradt az előző évből, amit SOS ki kéne vennem, tegnap este lefoglaltunk egy hosszú hétvégét Londonba, így márciusra a Benelux túra elé betettünk még egy kis kiruccanást :) 

Még 6 hét van hátra a nyaralásokig, de számolom vissza a perceket. Addig is teljes gőzzel keressük a leendő autónkat, hasznosítjuk a szuper fondue gépünket és nem mellesleg próbálok revansot venni Alhambraban és Game of Life-ban, mert idén eddig minden egyes alkalommal csúfos vereséget szenvedtem mindegyik játékban :) 

Újévi Üdvözlet Genfből

Egyben visszatértünk Genfbe és örömmel konstatáltuk, hogy Fionán, a gyönyörűséges orchideánkon kívül minden más sikeresen túlvészelte távollétünket. :)

Az otthon töltött 3 hét mindkettőnknek teljes testi-lelki feltöltődés volt, és bár a sok program és találkozó miatt fáradtabban jöttünk haza, mint ahogy elmentünk, mégis minden percét élveztük az otthonlétnek. Minden családtagunknak és barátunknak, akikkel találkoztunk, nagyon köszönjük a ránk szánt időt, a sok figyelmességet, nevetést, cuki ajándékokat, a finom vacsikat, ebédeket, kávészüneteket és persze az ivászatokat... szuper volt titeket újra látni :). 

Azoktól, akikkel sajnos nem sikerült összeegyeztetnünk egy találkát, elnézést kérünk és reméljük, hogy a legközelebbi hazalátogatásunk alkalmával sort tudunk keríteni a pótlásra.

Az idei egyik legfontosabb újévi fogadalmunk az optimizmusunk és pozitív életszemléletünk radikális megreformálása, így ennek fényében fogom leírni,  hogy a Noro vírusnak köszönhetően miként tudtuk új alapokra helyezni a kapcsolatunkat és leadni a karácsonykor felszedett felesleges kilókat :) 

Nem fogom hosszasan részletezni ezt a gusztustalan betegséget, de a lényeg, hogy a hétfő reggel 10 órai hazaérkezésünket követően elsőként Balura csapott le délután 4-kor, majd rám este 7-kor, így volt egy elég mozgalmas éjszakánk, ahol Balu, kihasználva a három órás helyzeti előnyét, igazi hős módjára vakart össze a romjaimból.. Tegnapra már csak a gyengeség maradt, így 15 órát aludtunk a nap folyamán és az ébren töltött pár órában pedig elkezdtük nézni Balu karácsonyi ajándékát, az elmúlt 50 év Bond filmjeinek első részeit... számomra ezen remekművek bizonyultak a legjobb altatónak.. Átlagban a 15. perc körül mindig elaludtam és csak a főcímre tértem magamhoz :)

Ma már teljesen jól vagyunk. Bár még itthonról, de mindketten tudtunk simán dolgozni egész nap, így holnap nekem irány az iroda és ezzel a visszatérés a szép szürke genfi hétköznapokhoz :)