Lakáspályázunk

Jelentem, élünk még mindig, csak a hét egy kicsit sűrűbbre sikeredett az eddigieknél, mert minden nap ebédszünetben és este meló után mentünk lakásnézőbe.. Miután hétfőn 5, kedden 5, szerdán 2 no way lakást néztünk meg, csütörtökön végre találtunk egy olyat, amibe szívesen költöznénk. 

Már jelentkeztünk is rá századmagunkkal egyetemben, szóval bár sok esélyünk nincs, - főleg, hogy négy szobás a lakás, amit inkább családoknak tartogatnak - a remény hal meg utoljára. 

Nem is éljük bele magunkat a dologba... ezt mi sem példáz annál jobban, hogy éjjel már 3-szor is berendeztem gondolatban teljesen a kéglit - egy háló, egy nappali, egy szoba a Balu bugyutaságainak és egy szoba csakis az én ruháimnak :) :) - azért jövő héten folytatjuk a vadászatot, most nem várjuk meg a választ... 

Amúgy a hétvégén találkoztunk az egyik magyar kollégámmal, aki mesélte, hogy egy szintén magyar kollégánk, aki a marketing igazgatónk volt otthon és tavaly költözött ki Genfbe, nem kisebb embert ütött ki a ringből a lakáskeresése során, mint Stanislas Wawrinkat, azzal az indokkal, hogy ő újdonsült szingli férfi létére csak zajt és ártást hozna a lakásra, míg egy megállapodott férfi, asszonnyal és háziállatokkal csak tisztességes szándékokkal rendelkezhet :) - szóval itt sosem lehet tudni az esélyeket és azt, hogy ki milyen lakót keres. 

Most végre újra találtunk egy lakást amit akarunk, és várjuk, hogy kiderüljön, hogy a lakás is akar-e minket :)

Ma vagyunk itt 1 hónaposak, és bár semmivel sem vagyunk előrébb a dolgainkkal , mint érkezésünkkor voltunk, holnap megünnepeljük magunkat és nem kérdés, hogy macaron is fog fogyni szép számmal :)