2016. február 28., vasárnap

Léna mozgalmas napjai


Anya próbál minél többet a hasamra tenni, hogy erősödjek...

De én nem igazán élvezem a dolgot, szóval vagy végig kómázom vagy végig sírom a tummy time-okat. Ha esélytelen, hogy anya békén hagyjon, akkor gyorsan megmutatom neki, hogy megy a forgás és fejemelés hason minden irányba és akkor végre ad ennem :)
Közben készülök ezerrel a Zoolander 3 castingjára - a kék acél grimasz már profin megy :)

Sétálni minden nap megyünk anyával és hatalmasakat tentézek a friss levegőn.
Egyik sétán olyannyira bealudtam, hogy nem lehetett felkelteni még 3 óra alvás után sem, pedig már kezdeni kellett volna az esti programot. Anya mindent megpróbált .. Odatette mellém a kedvenc Zsiráfomat, akinek a szemeit szoktam hosszan bámulni, de most ő sem érdekelt..
Utána levetkőzetett bodyra, hogy hátha a hűvös levegő felkelt.. de az sem.. végül az éhségem segített felkelni :)
Pénteken nyűgösen indult a nap, szóval miután anya a plüssmacikon végiggyakorolta a kendő használatát az útmutató DVD-vel, jött rajtam a premier.. Az első pár percben ordítottam, mert eléggé klausztrofób volt a dolog...

Aztán rájöttem, hogy hallani anya szívdobogását és pocikorgását, na meg ringatózni miközben anya mászkál a lakásban és puszilgatja a homlokomat nem is olyan rossz, így bealudtam :)

Aminek anya nagyon örült, mert délután 1-kor végre tudott reggelizni :D

Délután Zsiráfoztam sokat... 

... és kipróbáltam a dzsungeles fenékrázómat is :)
Este apa hozott nekem egy Moulin Roty hintabárányt amit a kollégáitól kapott ajándékba a születésem alkalmából...
... de annyira most ez sem érdekelt, mert inkább tentézni akartam a tummy time alatt már megint :D

Anyáék aggódtak, hogy nem fogok majd éjjel aludni a hosszas késődélutáni szieszta után.. és valóban, elég nehezen sikerült elaludnom végül csak apára kötve a kendőben, de ott aztán úgy belazultam, hogy észre sem vettem amikor betettek az 'ágyamba' és ott további 7 órát aludtam egy huzamban :D :D


A hétvégém szuper volt...

Apa sokat kényeztetett és puszilgatott...
Anyától sok hammát kaptam..

Amiktől én hatalmasakat aludtam :D :D




Ébreszteni megint nehezen lehetett, szóval vetkőztettek a menő bodymban :D

Ma reggeli után anyán kómáztam egy pár percet...
Aztán apával elmélkedtünk az élet nagy dolgain.. 





Délelőtt csinosba vágtuk magunkat anyával, mert vártuk Asiat, az első látogatómat...
Amíg nem érkezett meg addig jókedvű voltam, de ittléte alatt sokat sírtam .. azért tőle is kaptam egy rakat tündéri csajos ajándékot, szóval rosszaság ide vagy oda, ellenállni nem lehet nekem :D :D

2016. február 24., szerda

Két hetes Zsizsik

Lénusunk a mai nappal két hetes lett :)
A második hét már kicsit mozgalmasabb volt, mint az első hét meghitt nyugalmas napjai. Sajna péntekre már jelei mutatkoztak annak, hogy a kisasszony pocakja sokat fájdogál, amit a hétvégén vívott több órás elalvási maratonok egyértelműen igazoltak. Szombaton este 7-től hajnali kettőig ment az ordítás, rángatózás és szörnyű volt látni, hogy semmi sem viszi el a fájdalmát Lénusnak. Miután 2-kor sikerült elszenderednie anya mellett, aludt 6 órát zsinórban, hogy kipihenje ezt a szörnyű estét. 
Vasárnap már korábban, a délután folyamán jött a roham, és itt is újabb 8 órás etap ment mire el tudtuk altatni a kis hasfájósat.. Szerencsére kaptunk jó pár tippet, hogy mi mindent lehet a pocakfájással kezdeni, így mindent kipróbáltunk, amit csak ajánlottak, plusz hétfőn a védőnő felírt probiotikumot és flatulex cseppeket, amiket elkezdtünk adni Lénának.. Egyelőre nem tudjuk mi mennyire használ, de lelkismeretesen csináljuk naponta többször a pukimasszázst, a lógatást, adjuk a cseppeket és egyebeket.. Ami egyértelműen azonnali könnyebbülést hozott neki az a drasztikusabb szélcsövezés.. ezen pupillázott a védőnőnk, hogy nem túl homeopátiás módszer, de mondtam neki, hogy én nem bírom nézni ahogy órákon keresztül szenved a gyerek :) (neki nincs gyereke)
Amúgy nőni továbbra is szépen növünk. Néhány 56-os ruhát már ki is kellett selejteznem. A hétfői és mai védőnő vizit között 140 grammot pakolt magára Lencsó, szóval elég szépen hízik, ami persze hozzájárul a sok hasfájáshoz is, mert egyszerűen egész nap enne ha tehetné (és teszi is :) ) 















2016. február 20., szombat

Immár 4kg felett :) :)

Tegnap kalandos napunk volt.. Anya nagy lelkesen beizzított egy babafotóst, hogy csináljon rólam egy újszülött sorozatot.. Persze apa mondta neki előre, hogy inkább hanyagoljuk a témát, hiszen ő már a 45 perces kismamafotózás során is rommá égett, és erre most itt vagyok én is extrában, szóval nem túl jók a kilátások :D
Szegény fotós néni 3,5 órát töltött nálunk, hiszen direkt házhoz kérte anya, hátha akkor nyugisabb leszek. Körülbelül 5 perc alatt felfogtam, hogy terrortámadás áldozata leszek, így gyakorlatilag végig üvöltöttem a 3,5 órát és csak addig maradtam csendbe amíg hammát kaptam.. Persze mindig úgy tettem, mintha kajakómába esnék, de amint a fotós rám rakott valami holmit, hogy még cukibbnak nézzek ki, azonnal lázadtam és ordítani kezdtem.  
Végül anya jelezte a fotósnak, hogy inkább ne erőltessük a dolgot, mert megszakadt a szíve attól, hogy ennyire zokogni látott. A fotós a legnagyobb örömmel fogadta el a tényt, hogy megszabadulhat tőlem, így mindössze 2-3 sikeres beállítással a memóriakártyáján lelécelt és abban maradtak anyával, hogy majd jelzi, hogy lett-e használható kép :) 
Persze azért este még kicsit bosszút álltam anyáékon amiért ilyen stressznek voltak képesek engem kitenni, de mára már teljesen megnyugodtam és végre megint jókedvű és nyugodt baba vagyok :) :) - anya megígérte nekem is és apának is, hogy nem kell fotóshoz mennem 2 éves korom előtt :)


Zsizsik elvtársnő már felülről súrolja a 4kg-t...


... De szerencsére apánk elég erős ahhoz, hogy továbbra is elbírja egy kézzel :)

A tukánokkal és kakadukkal még továbbra is nagy harcokat vívunk...


És hála a nagy harcoknak már 180 fokban forgatjuk a fejünket, hogy mindenkit lekaratézzunk.


Anya ma kedveskedni akart apának és az I love Daddy-s rugit adta rám, de én pikk-pakk lepisiltem, hogy inkább az I love Mummy-s rucimra váltsunk :D :D




Remélem anya lassan már tényleg felfogja, hogy UTÁLOM a takarót és minden egyéb megoldását, ami korlátozza a karatemozdulataimat.. Igazi mester módjára 15 mp alatt minden féle cseles pólyázásból kiverekszem magam, hogy édesdeden tudjak nyugodtan aludni :)