Okosodunk

Hiába halasztottuk eddig amennyire csak tudtuk, a héten sor került az expat packagem egyik leghasznosabb elemére, a cross-cultural trainingen való részvételre.. Két nap személyre szabott tömör gyönyör, a helyi kultúráról, életről és egyebekről, hogy úgymond elkerüljük a culture shockot és a cég úgy ítélje, hogy nem jelentünk már kockázatot és fenyegetést sem a P&G-re, sem a helyiekre, sem magunkra és már kulturális szempontból is megértünk az ittlétre :)

Persze Balu kihasználta az adu kártyát, hogy már csak 1 nap szabija van, így ő csak 1 napra tudott jönni, de én sajnos nem úsztam meg és így  2 napos agymosást kaptam.

Alapvetően nem rossz dolog ez a training, főleg olyanoknak, akik más kontinensről jöttek, vagy legalábbis nagyon különböző kultúrával/vallási háttérrel rendelkeznek, de nekünk, magyaroknak - akik ráadásul már 3 svájci útikönyvet is elolvastak ha már egyszer itt vannak - úgy gondolom, hogy a 2 napot bőven be lehetett volna sűríteni 3 órába és talán még akkor is sokat mondtam :)

Az első napra kellett tenni minden száraz hülyeséget, ami elől Balu menekült, hogy a második napon, amikor már ő is tiszteletét teszi körünkben, már csak olyan dolgokról legyen szó, ami számára is releváns. Amikor megláttam a maslow-i szükséglethierarchia ábráját, meg az öreg szervezeti magatartásból tanult McKinsey's 7S modellt, rám jött a hányinger, hogy ezzel büntetnek itt engem, de szerencsére 3 óra alatt átjutottunk a szuper szervezeti és kulturális elmélet áttekintésén, ami számomra 3 óra nyitott szemmel alvást jelentett.

Mivel ez a tréning csak kettőnknek volt tartva, így előzetesen le kellett adnunk, hogy mi érdekel minket, milyen hobbijaink és egyebek vannak, hogy személyre szabott tanácsot tudjanak adni. (Maslow-t nemtom hol találták meg az igényeim között :D ). Ennek részeként volt még az első napon egy 'Mindennapi Élet Genfben' training (egyben az egyetlen actionable tréning) ami arról szólt, hogy mit hogyan tudunk elintézni, venni, beszerezni idekinn, és ez volt leginkább a mi igényeinkre szabva.

Nagyon örültem, hogy volt pár slide a könyvesboltokról, utazási lehetőségekről, meg pilates és jóga stúdiókról, mert láttam, hogy ez tényleg az én inputjaim alapján készült. Már éppen ki akartam nekik hálámat fejezni, hogy ilyen sok és hasznos tanáccsal látnak el annak érdekében, hogy kellőképpen tudjak idekinn is hódolni a szenvedélyeimnek, amikor is egy kicsit elkomorodtak és jött 3 slide hegyi beszéd és papolás arról, hogy a hitchhiking (stoppolás) egy, a svájci kultúrával nehezen összeegyeztethető és nem elfogadott cselekvés. 

Elkerekedett szemmel néztem, hogy miért magyaráznak ezek nekem arról, hogy a stoppolás veszélyes és miért javasolnak nekem más, szintén olcsó alternatívákat a közlekedésre, hiszen soha életemben nem stoppoltam (na jó, csak egyszer, de azért, mert lerobbant anyuék autója Ausztriában és haza kellett jönnöm) és eszem ágában sincs stoppolni. Ezután megjegyezték, hogy milyen érdekes pár vagyunk, hogy én alapvetően elegánsabb, adrenalin-szegény hobbikat űzök, míg a Balunak ilyen sajátos érdeklődési köre van és a stoppolás az első számú kedvence.. na itt jött el az ideje annak, hogy megkérdezzem, hogy mi a fenéről beszélnek itt nekem és miért gondolják, hogy Bogyó él-hal azért, hogy stoppoljon. 

Hát kiderült, hogy az én nyelvzsenim a kérdőívét nem jól töltötte ki és vagy azért mert vicces kedvében volt, vagy mert csak szimplán benézte, de a szabadidős preferenciák és érdeklődési körhöz a hiking helyett szépen hitchhikingot írt és szegény trainerek azért készültek fel abból is :D

Miután jól kinevettem a nyelvzsenit, másnap én is megvillogtattam enyhe angol diszlexiámat, ugyanis elmeséltem, hogy nekem a stuffed cabbage helyett a 'stuffed garbage' (töltött szemét) a kedvenc magyar fogásom. Méla undorral még kérdezte is a trainer, hogy az mi, hogyan készül, és én mondtam  hatalmas magabiztossággal, hogy hát ahány ház, annyi szokás és, hogy az íze attól függ, hogy ki mivel tölti meg garbage-ét(szemetét), de  mindenképpen nagyon fincsi :D .. persze Balu szakadt a nevetéstől, de mivel előző nap kinevetettem, nem nagyon akart addig szólni, hogy hülyeségeket beszélek, amíg nem csináltam magamból teljesen hülyét :)

Miután kiműveltük magunkat a helyi - olykor felettébb érdekes - kultúrából, és építettük a magyar országimázst azzal, hogy szeretünk stoppolni és töltött szemetet enni, már bátran kijelenthetem, hogy kulturálisan is megérettünk arra, hogy genfi lakosok legyünk :)