Jelentem, túl vagyok az első francia órámon - borzasztóan béna vagyok, de majd csak belejövök.. Az expectation setting során kérdezte a tanár, hogy mi legyen a legelső prioritás, amit azonnal meg szeretnék tanulni franciául - ahogy a címben is látható a 'Nem beszélek franciául' kifejezés elsajátítása volt a legégetőbb feladat számomra... ezt már határozottan jól tudom mondani :)
A héten elég intenzív adagolásban lesz részem, mert péntek kivételével minden nap van órám, de ez szerencsére csak ideiglenes állapot és nem lesz állandó... kicsit fárasztó így a hét, hogy fél 9-re értem haza tegnap a melóból és ma már 7:30-ra mentem be az óra miatt..
Balu is fog tanulni, de ő majd akkor kezdi csak az órákat, ha már beköltöztünk a kecónkba, aminek dátuma a mai nappal sajnos még tovább húzódott és még bizonytalanabbá vált, ugyanis délután kaptuk a rossz hírt, hogy a kecó, amire pályáztunk ugrott, úgyhogy mókuskerék indul elölről... Végignéztük az összes lakásportált, de nem sok használható lakást találtunk, amit odaadhattunk volna az ügynökségnek, hogy keressenek fel nekünk. Próbálunk pozitívak maradni, de sajna egyre nehezebb...
Az egyetlen szerencsénk mára, hogy ma reggelre, amikor is már csak 2 fok volt, hosszas könyörgés után végre bekapcsolták nálunk a fűtést :)))
Visszatekintve a hétvégénkre, szombaton, miután nagyjából összevakartuk magunkat a késői érkezésem után, találkoztunk Balu szingapúri és ausztrál haverjaival, akikkel együtt tanult anno Dániában. Az egyik úriember itt dolgozik Genfben, szintén expatként, míg a másik éppen a világ körüli útjának egyik állomásaként pihent meg kis városunkban.
Elmentünk együtt a csodaszép Carouge-ba, ami egy Genffel egybe nőtt kis hangulatos falu és egy nagyon népszerű, autentikus kávézóba ültünk be ott. (kis kert kovácsoltvas asztalokkal, sok-sok könyvvel a polcokon és rengeteg levendulával az asztalokon.. nem fényképezhettem, mert állítólag ciki). Tradicionális svájci brunchot ettünk ... nagyon finom volt, főleg a crepes és a műzlik.
Innen lementünk sétálni a partra, ahol tiszteletünkre újfent előkerült a szivárvány a Jet d'Eau habjai között, úgyhogy amíg a fiúk beszélgettek és söröztek, én a szivárvány lencse végre kapásával szerencsétlenkedtem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése