Immár 10 hete, hogy a mi édes kicsi Lénánk beragyogja a mindennapjainkat, és olyannyira részesévé vált az életünknek, hogy már nem is emlékszünk arra, mivel ütöttük el unalmas perceinket az érkezése előtt. Hihetetlen milyen gyorsan repül az idő és mennyi minden történt ezalatt a 70 nap alatt.
Míg az első 3 hetünk a túlélésről (etetés, pelusozás, altatás, babusgatás, pocakmasszázs és amikor tudtunk, nekünk is egy kis alvás) szólt, a negyedik héttől szépen fokozatosan kezdtek egyre kevésbé kaotikus napjaink lenni. Ez egyrészt Léna hihetetlen alvókájának, másrészt tündéri non-stop mosolygásának és gügyögésének köszönhető, ami a kezdeti alvásmegvonásos zombi állapotunkat legyőzve a legszebb kalanddá tette az elmúlt heteinket.
Hogy is állunk Léna fejlődésében?
- Az étvágyunk továbbra is óriási és ha tehetnénk, óránként térnénk be napközben a tejcsárdába egy kis elemózsiára. A hatalmas étvágyunkat a Buddha testalkatunk tökéletesen reflektálja, ugyanis sikeresen 6300 gramm fölé tornáztuk a súlyunkat a 61,5 cm-ünk mellé :D Mivel mind hosszra, mind súlyra a Gauss görbe legtetején állomásozunk, nem csoda, hogy 2. hónapos évfordulónkra belenőttünk a 3-as pelusba és a 68-as ruhatárba :D
- Az alvókánk továbbra is csillagos ötös ha éjszakáról van szó. Míg 5.5-8 hetes kora között 9-től 7-ig aludt egyfolytában, majd egy rövid hami után azonnal jött még egy 2-3 órás etap, most egyben alszik 9-től 9-ig 12 órát a kisasszony minden éjjel immár két hete, ami a hatalmas ajándék az őt imádó szüleinek :D
Léna jó alvókájának a titka a 3,5 hetes kora óta bevetett miracle blanket és a fehérzaj-függőség, így trópusi eső zajára alszik egész éjjel a család, hiszen Léna csak pelenkázásra tér be szépséges szobájába, aludni továbbra is nálunk alszik, kizárólag a babakocsi mózeskosarában :D (éljen a Stokke Crusi óriási mózeskosara, így még kb. 2 hónapig belefér ez a méretes baba anélkül, hogy kilógna a lába :D )
- A napközbeni tentéink még elég össze-vissza mennek, kb. 3-szor alszunk 30-40 perceket, ami nem túl sok, de legalább teljesen egyedül alszik el az esetek többségében minden zokszó nélkül.
Igen, mi kegyetlen szülők az első 3 hét után leálltunk Léna kézben történő álomba ringatásával majd extra óvatos ágyba helyezésével, hogy ne riadjon fel, mert az első pillanatban amikor a Moro reflex felkeltette, megijedt és ordítani kezdett, így kezdhettünk mindent az elejéről. Most, hogy ébren tesszük le, ha fel is kel álmában, nem ijed meg, hanem szépen visszaaltatja magát, mi meg lapulunk az 'ágy' oldalában figyelve, hogy hogyan bírkózik a dologgal.. Ha sírni kezdene néha, akkor első körben kap simit a pocijára és ha ez sem segít, akkor kivesszük megnyugtatni, de mindig ébren tesszük vissza.
- Ugyan továbbra is 100%-ban anyatejesek vagyunk, napi egyszer már eszünk üvegből is, amit eleinte elég nehezen fogadtunk el, de lassan 3 hete minden este 8-kor apával eszik 150 ml-t minden nemű tiltakozás nélkül.
Mind az önaltatás, mind az üvegre tanítás nekünk fontos szempont volt, mert hamarosan megyek vissza dolgozni, így Léna augusztussal kezdi a bölcsit, úgyhogy minimalizálni akarjuk neki a traumákat, amit a sok váltás hozni fog.
- Sajna elég korán elkezdtük a fogzást.. ömlik a nyálunk, éles az ínyünk és mindenre ráharapunk ami az arcunk közelébe kerül.. Kedvenc rágókánk az öklünk, és mivel a kezünket még nem ismertük fel és nem használjuk tudatosan, elég gyakran úgy járunk, hogy annyira a szánkba tömjük az öklünket, hogy lenyúlunk a saját torkunkon és meghánytatjuk magunkat mint egy bulimiás :) - ezért aztán nagyon erőltetjük nála a cumit, hátha elfogadja idővel és azt fogja rágni az ökle helyett :D
- Játszani imádunk - van két kedvenc zenélő játszószőnyegünk amiken naponta 1-1.5 órát is eljátszunk teljesen egyedül, hangosan püfölve a tukánokat, kakadukat és rókákat, és speciális mosollyal meg gügyögéssel kedveskedve az oroszlánnak és a zsiráfnak. Hintázni is szeretünk néha, bár azt kevésbé tűrjük olyan hosszan és nehéz eltalálni, hogy a három hintája közül éppen melyikben lenne hajlandó elnézelődni egy 10-15 percet. Mindent ami világít és zenél imád, de a legeslegjobban apa és anya arcát (grimaszolását) szereti nézegetni (akár fényképeken is felismer már minket) és nekünk gügyögni meg nagyokat nevetni, immár hangosan is. A hallása elvileg nem sérült, szóval csak az ízlése lehet rossz, mert nagyon szereti hallgatni ha anya énekel neki és azért a legtöbb ember számára ez büntetés lenne :D
- Hasonlítani továbbra sem tudjuk kire hasonlítunk. A szemünk anyáé, míg minden másunk leginkább apa kiskori képeire emlékezteti a rokonságot. Apa és anya általában egy kis Buddhának lát, de néha egy vakondra és néha egy kis tepsiszájú kacsára emlékeztetem őket.. na meg persze ott van az útlevélképem, amin úgy nézek kis mint egy kis bulldog keresztanya. A hajszerkezetem továbbra is elég érdekes, elsősorban Gorbacsov sérójára emlékeztet mindenkit :D
Az elmúlt hetekben a mamik voltak a legfontosabb látogatóink, de múlt héten itt volt Robi és Zsófi is 5 napot, amit nagyon élveztünk. Két hét múlva jön Edkus és Eszti 4 napra, aztán most, hogy már büszke útlevéltulajdonos lett a kisasszony, lassan befoglaljuk az első repjegyet és hazalátogatunk család- és barátlátogatóba :)
 |
| Zsófival |
 |
| Ha szép az idő, akkor hatalmasakat sétálunk a parton és gyönyörködünk a Mt Blanc-ban :) |
 |
| A szívünkben egyelőre csak egyetlen királyfinak van hely, aki az apa :) |
 |
| Igen, anya haja már lassan vállalhatatlan :D |
 |
| Kis Bulldog Útlevele :D |
 |
Ilyen mosollyal kelünk 12 óra tente után a miracle blanketban :D
És amikor a leendő keresztapával, Robival hagytuk Lénát 10 percre... :D :D |
