3 hét dióhéjban

Újfent BL-nap van, ami a legjobb apropó a blogírásra.

Szóval, most, hogy sikeresen 3 hét alatt sikerült leírnom az egy hónappal ezelőtti nyaralásunk történetét, lassan áttérhetek az azt követő 3 hetünk bemutatására.

Tanulva a londoni kiruccanásunk utáni irodában alvásos akciómból, a pénteket is kivettem a nyaralás után, hogy adjunk magunknak 3 teljes napot a regenerációra, ami ránk is fért, mert az egész hosszú hétvége nagyjából annyiból  állt, hogy az ágyból elmásztunk a nappaliig, ahol aztán filmeztünk és aludtunk.

Hétfőtől aztán kipihenten és a milliónyi élménytől, na meg az itt tomboló napsütéses időtől feltöltődve, visszatértünk a rendes unalmas hétköznapokba. A sok munkát kicsit megédesítette a szépnek éppen nem mondható plaketten átadott, de azért kis önbizalom- és motivációnövelésre alkalmas kitüntetés, amit a messze látó sasok (ők lennének a főnökeink) megszavaztak itt nekem.

Miután az idő napról napra melegedett a 8-i héten, alig vártuk a hétvégét, hogy egy kicsit kimozduljunk Genfből és megnézzük a környéket napsütésben.. Sokáig nem kellett töprengenünk az úti célunkat illetően, hogy konszenzust találjunk, ugyanis Balu állatkertbe, én pedig barlangba szeretettem volna menni, és nagy szerencsénkre Vallorbe városa mindkettőnk igényeinek megfelelő programajánlattal rukkolt elő szombatra.

Másfél órányi autókázás után megérkeztünk első úticélunkhoz, a Juraparc-ba, ami egy picike vadaspark Vallorbe határában, melyben mindössze ötféle állat él teljesen természetes, valós életkörülmények között.. Alapvetően 15 perc alatt bejárható a hely, no de az öt állatfaj egyike mackó, ráadásul pici bocsokkal (10 hónaposak), így a 15 perc kitolódott 1,5 órányi gyönyörködésre. Ezek a mackók annyira édesek voltak, hogy arra nincsen szó.. rosszalkodtak, birkóztak egymással és az anyjukkal addig, amíg az meg nem szoptatta őket, majd együtt tentéztek és másztak fára.. mindet hazahoztam volna. A macik után megnéztük még a farkaskomákat, a pacikat, a bivalyokat valamint az elbújt hiúz a lakóhelyét. 

Az állatozás után következett az ebéd a park éttermében, ahol Balu megkóstolta a kinn látott bivalyok egyikét hamburger formájában, jómagam pedig a jó öreg fondünél maradtam.

Következő programunk a Vallorbe Cseppkőbarlang volt a kívánságomra. Nem vagyok egy tapasztalt barlangba járó, de az alapján a pár barlang alapján, ahol eddig szerencsém volt megfordulni, azt kell mondjam, hogy ez minden eddigit messze überelt mind látvány, mind méret tekintetében.. egyszerűen lélegzetelállító volt.. Szerencsénkre nem voltak sokan, így simán kettesben haladhattunk végig a járatokon és fedezhettük fel magunknak a barlangot, amiben mozgásérzékelős lámpák voltak, így elég parásan nézett ki visszatekinteni a teljes sötétségbe boruló járatokra, amiket korábban bejártunk... Próbáltam egy csomót fényképezni, de először is a nyaralás után elfelejtettem feltölteni a gépem, másodszor pedig a mackók annyira édesek voltak, hogy ellőttem rájuk 120 képet, így a barlang felénél lemerült az akkumlátorom, pedig, mint az utólag kiderült, a látvány legjava – a barlangból induló folyó és vízesés, valamint az utolsó terem, a katedrális, a maga orbitális méreteivel és orgonazenéjével – még hátra volt.. Tiszta ideg voltam, hogy nem tudom megörökíteni azt a csodálatos látványt, amiben a túra második felében részünk volt, de utólag elnézve a barlang elejéről készült képeket, a fotók nem annyira tudják visszaadni a hely szépségét és méreteit, így azt élőben kell látni, amire mi, amint lehet, újfent sort fogunk keríteni.

Miután kijutottunk a szabadba, még egy órácskát túráztunk a környéken a barlangból kifutó folyó mentén és élveztük az első igazi tavaszi időt, amiben részünk volt. 

Vasárnap aztán komoly challenge várt rám, ugyanis időpontom volt egy fodrászhoz.. Mint az kiderült, ellentétben azzal a hölggyel, akivel telefonon egyeztettem le az időpontot, a kisasszony, akit hozzám rendeltek, egyáltalán nem beszélt angolul, így elég nehezen tudtuk átbeszélni a kívánatos frizurám részleteit. Persze, előre megkértem a franciatanárunkat, hogy tanítson meg az ‘ ugyanilyen frizurát szeretnék, mint a mostani, csak rövidebben’ legfontosabb kifejezésre, de úgy tűnt, ez neki nem volt elég, mert folyamatosan jött a szofisztikált kérdéseivel, amikből semmit sem értettem… Bár ajánlottak kávét, szennylapokat és fejmasszást, a szolgáltatás minősége semmiben sem magyarázza a hatszoros árat a magyar fodrászok áraihoz képest… 
Először is, miközben a csaj mosta a hajamat, kiejtette a kezéből a zuhanyrózsát, így egy rakat vizet a nyakamba borított, aminek köszönhetően szétázott a ruhám (nem csak pár csepp víz volt, mert konkrétan 10 percig szárítkoztam egy hősugárzó előtt amíg vártam a fodrászra, majd amikor újra sorra kerültem, onnantól kezdve törülközőben ültem a beavatkozás végéig)… Másodszor, a néni  nem volt éppenséggel finom kezű, révén, hogy hétszer vágott fejbe a hajkefével, mert annyira durván fésült, plusz belekapott a nyakamon lévő anyajegybe, amiről előre szóltam neki. Az, hogy végül nem lett egyenes a hajam és Balunak kellett kiegyenesítenie otthon a teraszon a papírvágó ollónkkal, már csak mellékes tényező. - Na, de mivel senki nem nevetett ki amikor otthon voltunk, feltételezem, hogy annyira nem végeztek gyatra munkát, hogy túl észrevehető legyen :)
A következő hetünk fő programja a hazalátogatás volt és a találkozók összeegyeztetése mindenkivel, akivel csak tudtuk. Nagyon jó volt újra együtt lenni a hazaiakkal, mindketten teljesen feltöltődtünk az otthon töltött pár nap élményeivel.... köszönjük mindenkinek, aki időt szánt ránk.
Múlt hetünk aztán ismét munkával illetve annak keresésével telt, és természetesen Murphy szokásához híven velünk volt. Egész héten azon szenvedtem az irodában, - ahonnan gyönyörű kilátásom nyílik a Jura hegyvonulataira - hogy milyen csodálatos idő van odakinn, mennyire jó lenne hazamenni időben és kicsit sétálni a szabadban... persze egyik nap sem jutottam haza fél 8 - 8 előtt, csak pénteken, amikor is az irodából kilépve elkezdett rám esni az eső és abba sem hagyta vasárnapig, nehogy tudjunk egyet kirándulni. Mivel az időjárás nem kedvezett a szabadidős programoknak, úgy döntöttünk, hogy akkor folytatjuk a lakáscsinosításunkat és a jó időre készülve megcsináljuk a teraszunkat. 
Ennek megfelelően vettünk szép fa járólapokat és egy asztal plusz két szék garnitúrát hozzá passzoló kaspóval és levendulával... Sajnos még nem élvezhetjük az új balkonunk kényelmét, mivel a járólapok szélét kicsit vissza kell vágni és Balu persze addig nem engedi kitenni az asztalt és a székeket, amíg az nem történt meg... Ma aztán addig morogtam, míg végül kivettem a dobozból az egyik széket és kiültem vele 10 percre élvezni a terasz nyújtotta előnyöket :)
Utolsó említésre méltó programunk a mögöttünk álló hetekből a tegnap esti, Dumaszínházban tett látogatásunk lenne, ugyanis nagy szerencsénkre Bödőcs Tibor este volt az egyik genfi magyar társaság szervezésében.... Ahogy megszoktuk, hatalmas volt a fiatalember újfent .... rövid áttekintést adott a hazai politikai helyzetről nekünk, akik maximálisan tájékozatlanok vagyunk haza ügyek tekintetében és, hogy még relevánsabbá tegye az estét a genfi közönség számára, rengeteg anekdotát hallhattunk a svájci frank kapcsán.... könnyesre nevettük magunkat. :) :)