Húsvét hétfő és Bolondok napja a Mi Napunkon

Már nagyban készülődünk itthon a holnapi rövidke hazatérésre és élvezzük a múlt hétvégén beköszöntött tavaszt, amitől az egész város - beleértve minket is - teljesen új életre kelt a 6 hónapos ocsmány idő után..

Addig is gyorsan pár szóban a második brügge-i napunkról, ami nagy nap volt nekünk, hiszen nem csak Húsvét hétfőt ünnepeltünk, hanem április 1-e lévén Bolondok napját is, ami egyben a mi évfordulónk :)

Szóval egy gyors és fini reggeli után a szállásunkon, szedtük a sátorfánkat és elindultunk, hogy teljesítsük aznapi küldetésünket.

Útba ejtettük a Belfry tornyát, de mivel esélytelennek látszott a tömegen való túljutásunk, azonnal továbbmentünk az Our Lady's Church épületéhez, amit már előző este kinéztünk magunknak, mint a világ második legmagasabb téglából készült tornya a maga 122 méterével. Sajnos a templom jelentős része le volt zárva restauráció miatt, de az oldalkápolnát  Michelangelo Madonnájával, a szépséges szószéket és a főoltárt meg lehetett nézni, és már ezek önmagukban hatalmas élményt nyújtottak.

Utána körbesétáltuk az épületet és annak kertjét, mely az egyik leghangulatosabb kanális partján helyezkedett el a város legöregebb hídjával és álomszép házaival körbevéve... ez volt a kedvenc helyünk és a legszebb látvány, ami elénk tárult egész nyaralásunk során. 

Miután kigyönyörködtük magunkat a kis parkban, a következő úti célunk Európa legrégebbi kórházépülete, a Szt. János kórház volt, mely ma már kizárólag múzeumként működik. Mind az épület, mind a parkja gyönyörű volt. :)

Miután láttunk templomot, kórházat és szép parkokat, úgy gondoltuk, hogy eljött az ideje valami lazább programnak, így következő napirendi pontunk a Halve Maan sörfőzde és múzeum volt, ahol 4 híres belga sört is főznek. Egy bő 1 órás tárlatvezetés során bejártuk a gyár minden szegletét betekintést lelve a sörfőzés tudományába, majd a túra végén minden látogató kapott kóstolóba egy pohárral az egyik itt gyártott remekműből, a Der Brugste Zot-ból. Ez szerintem hányás ízű volt, így az enyémet nagylelkűen  felajánlottam Balunak, aki  igaz hős módjára pillanatok alatt ledöntötte mind a két pohár sört :)

A sörözős kitérő után az itteni Begijnhofhoz és a mellette fekvő Minnewaterhez mentünk, mely méltóképpen kapta a szerelmesek tava nevet, mert gyönyörű zöld parkjával, a vize tükrén úszó hattyúk tömegével és a hátterében pompázó tündéri városképpel maga volt a béke és a nyugalom szigete. Ha nem lett volna olyan hideg, akár órákig el tudtunk volna gyönyörködni a látványban, de mivel fáztunk és már javában benne voltunk a délutánban, várt minket a következő látnivalónk, a Gyémántmúzeum. 

Bizony, Brügge 400 évvel ezelőtti aranykorában a gyémántfeldogozás legfontosabb európai központja volt, így egy nagyon színvonalas kiállítást nézhettünk meg a gyémántkereskedelemről és feldolgozásról sok sok interaktív kütyüvel és jó pár eléggé tökéletes csiszolású és vakító szépségű gyémánt remekművel...hmmm. Sajnos előzetes gyanúm beigazolódott, miszerint itt nem dobtak hozzánk ajándékba egy kisebb gyémánttömböt úgy, ahogy azt mondjuk a sörrel tették az előző múzeumban, de azért valahogy csak túléltük a hiányát..

Miután lélekben elköltöttem a világ összes pénzét a kiállított gyémántokra, utunk a város csokit és sört követő harmadik legfontosabb exportélelmiszerének, a krumplinak a múzeumába vezetett minket... Állítólag a french fries kifejezés igazából belgian fries-ként helyes, melyet csak az okos amerikaik neveztek el helytelenül french friesnak a 2. világháború során, amikor is egy francia ajkú belgától kaptak egy adag sült krumplit, mely azóta a népük kedvenc eledele lett.. 

Akárhogy is van, a belgák rettenetesen büszkék a sült krumplijukra és hatalmas kultúrát építettek köré. A múzeumban ennek megfelelően megtanultunk mindent a krumpli eredetétől kezdve az Európába jutásán és pozitív élettani hatásain keresztül a helyes krumplisütés metodológiájával bezárólag. Annyira nagy business itt a krumplisütés, hogy minden évben egy 'aukció'-szerűséget indítanak, ahol magánszemélyek ezrei jelentkeznek arra, hogy a város által rendelkezésre bocsátott standokon árulják a hasábburgonyájukat a népeknek..  Mindezt úgy, hogy nem csak, hogy 100 000 Euro éves bérleti díjat kell fizetnie a standoknak, de nagyon komoly minőségbiztosítási előírásoknak is meg kell felelniük, amit rendszeresen ellenőriznek. E.g. egy olajat csak 8 sütésre lehet használni, 4 különböző hőmérsékletű olajsütővel kell rendelkezni, amin a krumpliknak végig kell járniuk, hogy igazán tökéletesek legyenek. (180 fokon 2 perc, aztán 150 fokon 4 perc ... valami ilyesmi, már nem emlékszem)..
Délután 4 óra lévén már a reggelink meg a déli folyóparti gofrizás elég távolinak tűnt és mivel amúgy is 1 órája csak a sült krumplikról hallgattunk minden szépet és jót, a kiállítás végén bevetettük magunkat a múzeum kávézójába, hogy együnk egy kis helyi belgian friest... Akkora adagot adtak, hogy képtelenség volt megenni, de finomnak valóban nagyon finom volt.

Miután jól bekrumpliztunk, úgy döntöttünk, hogy a napot a lehető legromantikusabb programmal, egy kis csónakázással zárjuk, hogy vizről is szemügyre vegyük ezt az álomszép várost.. Bár odafagytunk a csónakba és sajnos jó pár másik turistával meg kell osztanunk a kis hajót, minden percét élveztük, mert a város vizen még szebb volt.. :)

6 körül végeztünk a kis túránkkal és mivel addigra már minden múzeum bezárt, úgy határoztunk, hogy a nap hátralévő részében már csak sétálgatunk és a gasztronómiai élvezeteknek hódolunk. Így esett, hogy elsőként is beültünk a város egyik neves pubjába, a Cambrinusba, ahol Brügge legnagyobb sörkínálata található a menün.. A bőség zavarától megrészegült Bogyó újabb söröket húzott ki a to drink listájáról, míg  jómagam a helyi borokkal ismerkedtem. (tudom, ez szégyen a sörök országában, de ez van).

Miután elég jól éreztük magunkat két ital után, de még nem voltunk éhesek, úgy döntöttünk, hogy egy bő órát még járjuk az utcákat, hogy pár souvenirt és csokikát beszerezzünk magunknak és a családjainknak.. Annyi sok szép bonbont, trüffelt, pralinét, marcipánt, cukorkát, zselét, sütit, kekszet és egyéb finomságot láttunk, hogy már a puszta látványuktól jól laktunk.. Most, hogy már lassan elfogyott itthon az összes édesség, amit az utazás során beszereztünk, bátran merem állítani  hogy nem csak szépek, de isteniek is voltak a belga cucukák.

8 körül aztán nem maradt más hátra, minthogy beüljünk egy, az útikönyvek és a szállásadónk által is melegen ajánlott nagyon hangulatos étterembe és megünnepeljük magunkat. A helyválasztás tökéletes volt, mert a kis bisztró egyszerűen tündéri volt, és az ételek, amiket kaptunk az életünk során eddig evett legfinomabb falatjaink közé kerültek... no de az étel mennyisége... te jóó ég. Szegény Balu Coq a Vin-t kért és konkrétan kihoztak neki egy fél kakast.. :) Még a pincérnő is odajött hozzánk és kétségbeesetten kérdezte, hogy nem jó-e az étel, mert látja, hogy nem birkózunk vele. Egyszerűen olyan hatalmas adagokat kaptunk, amiket akkor sem tudtunk volna megenni, ha előtte 3 napig nem eszünk..

Mindezek után, ha röviden össze akarnám foglalni a második brügge-i napunkat, azt mondanám, hogy pont olyan volt, mint a mögöttünk álló 3 év.. minden apró kellemetlenség ellenére egyszerűen tökéletes :) :)