Húsvét vasárnap Brüggeben.

Újra itt vagyunk, hogy az enyhén túlrészletezett amszterdami élménybeszámoló után áttérjünk nyaralásunk legszebb napjainak bemutatására.

Ugyebár ott hagytam abba az előző postot, hogy előre váltott IC jegyünk volt Amszterdamból Antwerpenbe mely fixen csak egy járatra szólt és nem lehetett flexibilisen a nap folyamán Antwerpenbe tartó valamennyi vonaton felhasználni.. és ugyebár azt is írtam, hogy elfelejtkeztünk a szombatról vasárnapra esedékes óraátállításról...

Szóval, én szépen fel is keltem szokásomhoz híven 1,5 órával a tervezett kelés előtt, és, hogy ne csapjak túl nagy zajt egy gyors locsi-pocsi után az iPad-en játszogattam 1 órát arra várva, hogy a 3 beállított ébresztőóra tényleges riadót fújjon. 

8-kor aztán elkezdtek csörögni a telefonok és miközben Balu nyomogatta le őket sorjában, azok szépen egytől-egyig felajánlották, hogy átváltsanak-e az új időszámításra. Na, ettől aztán Balu szépen gyorsan észbe kapott és szólt, hogy már nem 8, hanem 9 óra van és 15 perc múlva el kell indulnunk maximum, ha nem akarjuk lekésni a vonatot. 

Ezt követően egy hatalmas rohanás következett a komótosan összepakolunk és kényelmesen elindulunk terveinkhez képest.. Utólag nagy szerencsénk volt azzal, hogy annyira kicsi volt a szobánk, hogy nem lehetett benne kipakolnunk a bőröndökből, mert most ez volt az egyetlen mentsvárunk, aminek köszönhetően sikerült mindent szépen 15 perc alatt elintéznünk és az eredeti terveknek megfelelő időpontban megérkeznünk a vasútállomásra.

Az utunk egy picivel hosszabb volt, mint amit az útvonaltervező írt, de fél 3-ra már Brüggeben voltunk és dörömböltünk a szállásunk ajtaján, hogy valaki engedjen be minket és adja át a szobáinkat, mert húsvét lévén a kedves kis bed&breakfast környékén egy árva lelket sem láttunk. Végül telefonon sikerült elérni a tulajt, aki intenzív bocsánatkérések közepette a benn lapuló angolul nem beszélő portugál takarítószemélyzetet küldte ránk, hogy engedjenek be minket és segítsenek nekünk a szobánk elfoglalásában. Volt egy kisebb activity párbajunk a nénikkel, de végül 3-ra már újra a brügge-i utcákat róttuk, hogy elmélyüljünk annak a városnak a szépségében, amire már évek óta vágytuk....

Őszintén szólva mi soha nem is hallottunk Brügge városáról addig, amíg meg nem néztük az In Bruges (Erőszakik) filmet, ami egy, a városban játszódó feketekomédia. Ha valaki esetleg még nem látta volna, csak ajánlani tudom... nagyon hangulatos és beteg film szuper zenével. Íme egy kis ízelítő :)

Szóval a film főcíme egy rövid élőképsorozat a városról, mely a maga három percével annyira rabul ejtett minket még anno 2,5 éve, hogy azóta minden egyes nyaralásunk tervezésekor a top3 legfontosabb desztináció között végzett a város.. Végül idén tavaszra a város lett a nyaralásunk befutó célpontja, melyhez Amszterdam és Brüsszel már csak a hab a tortán funkciókat töltötték be.. 

Hát nincsenek szavak, melyek méltóképpen leírnák a város szépségét és különlegesen egyedi hangulatát. Egyszerűen lélegzetelállító volt a középkori kis kanálisokban és utcákban elmerülni.. Napközben hatalmas tömegek lepik el a várost, az utcák tele vannak lovaskocsikkal, a csatornák csónakázókkal és mindenhol csoki, waffle és belgian fries illatot lehet érezni. .. estére aztán teljesen kiürül a város, egy árva lelket sem lehetett látni a sejtelmesen megvilágított macskaköves utcákon, ahol teljesen úgy érzi magát az ember, mintha 3-400 évet visszarepült volna az időben... :)

Szóval ahogy beléptünk a 20ezer fős lakosságú belvárosba, mely teljes egészében az Unesco Világörökség része, a méla melankóliát árasztó városkép annyira megihletett, hogy minden második lépés után le kellett állnom fényképezni Balu nagy örömére. 

Mivel már elég későre jártunk a délutánban és a múzeumok 5-6 között zártak, így kicsit fel kellett pörgetnünk magunkat, hogy még lássunk pár dolgot a nap folyamán.. Először is a Markt főteret néztük meg, ahol a 83 m magas Belfort középkori harangtorony ágaskodik és a genfi szökőkúthoz hasonlóan szuper orientációs helyként szolgál a látogatók számára, ugyanis mindenhonnan látszik. Megpróbáltuk bevenni a tornyot, de akkora tömeg volt, hogy sajnos esélyünk sem volt az aznapi zárás előtt feljutni. Helyette inkább átmentünk a közeli Burg térre, ahol a csodaszép városháza található egy színvonalas kis múzeummal, ami össze van építve a Holy Blood Bazilikával, ahol a Szent vér ereklye van kiállítva. Érdekes módon, mivel a templom teljesen egybe van építve a városházával, elsőként fel sem tűnik az embernek, hogy a díszes reneszánsz oldallépcsők egy templomhoz tartoznának. Belépve aztán egy eredetileg román stílusú, de a sok átépítést követően napjainkra főként neogótikus stílusban pompázó bazilika fogadott minket, melynek egy később hozzáépített rokokó oldalkápolnájában lehetett libasorban haladva egyesével megnézni a Krisztus vérét tartalmazó ereklyét..

Miután megnéztük mind a City Hall Museumot, mind a bazilikát, visszasétáltunk a Marktra, hogy meglátogassuk az aznapra még betervezett másik két látnivalót. Elsőként is a Historium múzeummal kezdtünk, mely a városvezetés egyik nagy büszkesége. Ez egy interaktív kis körutazás az 1400-as évek első felébe, amikor is a város az aranykorát érte.. Ha jól értelmeztem, akkor a város egyik leghíresebb szülöttje, Van Eyck egyik Madonna festményének születésén keresztül próbálták bemutatni az akkori város képét és az emberek mindennapjait.. Bár látszott, hogy hatalmas beruházás volt a múzeum és nagyon színvonalas effektekkel próbálták a látogatókat elvarázsolni, sajnos csak a marketing volt jó, mert amúgy hihetetlenül gyenge volt a történet, amit el akartak adni.. :) 

Miután a múzeum teraszán elidőzve kigyönyörködtük magunkat a Markt tér látványában, átmasíroztunk a tér túlsó oldalán elhelyezkedő Salvador Dali Expoba, ahol közel 150 grafika, litográfia és festmény volt kiállítva a mestertől néhány szerénynek nem éppen mondható idézetével megspékelve.. Mivel Daliból sosem elég, így a múzeum nagy élmény volt :)

6-kor aztán záróra lévén ki lettünk szépen tessékelve a kiállításról, amit annyira már nem is bántunk, mert egyrészt nagyon fáztunk, másrészt hihetetlenül éhesek voltunk, hiszen reggel óta nem sokat ettünk. Körülbelül 10 percig válogattunk a téren álló éttermek között, hogy aztán beüljünk egy olyanba, ahol volt kandalló és a kandallónál szabad asztal :)  

Őszintén szólva egyikőnk sem nagyon járatos a flamand konyhában, így szúrópróba szerűen választottuk ki a húsvéti menünket, ami végül nagyon jó választásnak bizonyult. Flamand zöldséglevessel kezdtük, ami leves lévén nálunk mindig tuti befutó, aztán jött borda cseresznyés-barna sörös raguban és végül gyümik és fagyi desszertnek. Minden isteni volt, mi több Balu végre nekiállt az sörivó action planjén strigulázni az első belga söröket, amiket tervbe vett megkóstolni.

8 körül aztán újra kinn találtuk magunkat a fagyban, hogy elmélyüljünk a sötétedő és egyre üresedő ódon kis utcákon és tegyünk egy kört a város szívében. Elsétáltunk a legnevesebb kanálisokhoz, a kisebb terekhez, valamint megnéztük a várost két másik legmagasabb épületét a Saint Salvator's Cathedral és az Our Lady's Church tornyait, amik a következő napra tervezett látnivalóink voltak... Nagy örömmel konstatáltuk, hogy a város mind nappal mind éjjel pont olyan álomszép, mint amilyennek vártuk.

Másfél óra sétálgatás után aztán sikerült újfent átfagynunk, így beültünk egy hangulatos pubba az egyik téren, hogy Balu betoljon egy belga sört én meg egy forró csokit rummal altató gyanánt, amik után aztán mindketten édesdeden aludtunk :)