Reszkessetek Szigetiék, mert jövünk

Újra itt vagyunk nagy pakolások közepette, hogy holnap meló után Ödönbe pattanjunk és célba vegyük Németországot egy Edkus-Eszti-Andris látogatással egybekötött hosszú hétvégére Scwabisch Gmündben. Bizony, miután az okos svájciak egyedülálló módon még a Munka ünnepét is munkával ünnepelték, végre Genfben is lesz egy munkaszüneti nap, jeee. 

Szóval, sok-sok teknősbékás és egyéb ajándékkal felszerelkezve, lassan, de biztosan készen állunk arra, hogy 4 nap intenzív Esztikézésben legyen részünk.. Addig is röviden a múlt hétről, ami tényleg csak pár szó lesz, lévén, hogy nem történt semmi érdekes felénk a már említett hétfői Bödőcs Tibor estén kívül.

Mivel minden országban, ahova dolgozom, munkaszüneti napok voltak az elmúlt héten és ennek megfelelően szinte mindenki, akivel dolgozom, szabadságon volt,  a munkamennyiségem lényegesen lecsökkent szerdától.. Hogy megóvjam magam attól, hogy az irodai dögunalom áldozata legyek, mindenféle programmal próbáltam magam elszórakoztatni.. sokat olvasgattam és home office-ra mentem, mert gondoltam, nyaralásokat tervezni otthonról is tudok pizsamában... Egészen tegnapig bírtam a napi 3-4 órányi effektív munkavégzést, aztán ma reggelre belelt a pohár és a főnököm elé járultam, hogy kérjek tőle projecteket, mert 3 napja úgy érzem, hogy feleslegesen tartanak és fizetnek :)

A melótól eltekintve kellemes kis napok állnak mögöttünk. Bár minden nap esett pár órányit, már igazán kellemes tavaszi idő volt, így sokat voltunk a szabadban és pihengettünk az újdonsült teraszunkon, ahova a vasárnapi vacsorát tálaltam.

Szombaton Genfben sétálgattunk 5-6 órát, élvezve azt, ahogy a város télen eltűnt lakossága visszatér és élettel tölti meg a szürkének már egyáltalán nem mondható várost. Vasárnap kirándultunk egyet Martigny környékén, a St. Bernard hágó mentén, ami olyan 1,5-2 órányi autóútra található Genftől. A sok látnivaló közül mi a Les Gorges du Durnand-t választottuk elsődleges úti célunknak, mely egy csodaszép vízesés mentén vezető, bő egy órás hegymászással teljesíthető túraútvonal. Hát nem mondanám, hogy nem volt párszor halálfélelmem, amikor több tíz méter magasságban az eléggé instabil és öreg falépcsőkön mászkáltunk, de a látvány minden ijedtségért és fáradtságért kárpótolt.. 
Miután lábizmainkat kellőképpen leterheltük, betértünk a közeli Bernáthegyi Múzeumba, ahol a Szt. Bernárd rendről és az ország mára ikonná vált bernáthegyijeiről nézhettünk meg egy kiállítást.. Hát a tárlat nekünk egyáltalán nem tetszett és abszolút a felejtethető kategóriába soroltuk volna a múzeumot, ha az udvarán nem lettek volna igazi kutyusok..ők - bár persze semmilyen mackóval nem vehetik fel a verseny - elég édesek voltak :)