Szombat reggel 7 óra van, odakinn szakad az eső, így jobb program híján nem marad más, mint a brüsszeli napjaink bemutatása, melyet nincs értelme több bejegyzésben prezentálni, mivel az ott töltött 2,5 nap együttesen sem volt olyan tartalmas, mint az előző napok bármelyike Amszterdamban vagy Brügge-ben. Talán nem is baj, hogy Brüsszelt hagytuk utoljára, mert így nem okozott problémát a tény, hogy már kicsit fáradtak voltunk a mögöttünk álló 6 nap után a túl intenzív városnézéshez. Ennek megfelelően itt már csak egy kis lightos kirándulást csaptunk, amit nem bántunk meg, mert nem sok látnivalót rejteget a város..
Szóval miután megérkeztünk az esti órákban, elsőként is gyorsan elfoglaltuk szobánkat a szépségesnek nem éppen nevezhető hotelünkben, ami enyhén szólva retardáltan nézett ki a szuper photoshopnak köszönhetően feltuningolt booking.com-on meghirdetett képekhez képest. Mivel a recepción kért másik szobaalternatíva sem volt jobb, így maradtunk az első választásnál és azzal nyugtattuk magunkat, hogy csak aludni fogunk itt, semmi mást :)
A sokk után elindultunk, hogy megnézzük a belvárost az esti fényben, és csekély 10 perces sétával már a Grand Place-on találtuk magunkat, ami talán az egyetlen szép része a városnak. Viszont az tényleg gyönyörű, mind nappal, amikor művészek lepik el portréikkal, mind éjjel, amikor a teret övező patinás épületeket mindenféle szín és fényjátékkal kivilágítják.
Ha Brügge-ben sok volt a gofris, akkor a brüsszeli gofrisok számára nincs szó.. szinte minden épület aljában voltak palacsintázók és a finom illatoktól még az is megkívánta őket, aki amúgy nem is szereti annyira a waffelt és társait. Szóval a 200. gofris előtt elsétálva már mi sem tudtunk ellenállni a csábításnak és bevetettük magunkat az egyikbe, hogy bevacsorázzunk a kalóriabombákból.
Ezt követően még egy picit sétáltunk, hogy felmérjük a közelről sem lélegzetelállító belvárost és keressünk egy olyan pubot, ahol a Barcelona BL meccsét közvetítik és nem az azzal egy időben futó - asszem Juventus-Bayern - meccset.. végül sikerült találnunk egy bisztrót, ahol a legócskább tévén lehetett követni a katalán mérkőzést lenémítva, míg a többi normális flat screen-en a másik meccs ment.. Nekem mindegy volt, mert nincs akkora TV, hogy jól lássak egy focimeccset :)
A meccs után aztán hazatértünk, hogy kipihenjük a nap fáradalmait és erőt gyűjtsünk a következő két napra.
A meccs után aztán hazatértünk, hogy kipihenjük a nap fáradalmait és erőt gyűjtsünk a következő két napra.
Szerda reggel szeles-esős napra virradtunk. Így, hogy ne ázzunk el nagyon, reggeli után a délelőttöt rongyos- és csokoládéboltokban töltöttük vásárolgatással, majd visszatértünk a Grand Place-ra, hogy nappali pompájában is elgyönyörködjünk annak épületeiben..
Közvetlenül a tér sarkán volt a Godiva csokoládémanufaktúra üzlete és hát szerelembe estem 1 pillanat alatt az étcsokiba mártott óriási eprekkel. Néhány bárgyú szempilla-rebegtetéssel már sikerült is meggyőzni Balut és kaptam egy tetemes adagot... (és persze másnap is kaptam még egyet, és azóta is heti 2 kg eper elfogy nálunk, mint minden évben tavasztól az eperszezon végéig ).
Közvetlenül a tér sarkán volt a Godiva csokoládémanufaktúra üzlete és hát szerelembe estem 1 pillanat alatt az étcsokiba mártott óriási eprekkel. Néhány bárgyú szempilla-rebegtetéssel már sikerült is meggyőzni Balut és kaptam egy tetemes adagot... (és persze másnap is kaptam még egyet, és azóta is heti 2 kg eper elfogy nálunk, mint minden évben tavasztól az eperszezon végéig ).
Miután a tér minden zegét-zugát bejártuk, elindultunk megkeresni a város két népszerű látnivalóját, a Manneken és Janneken Pist... Hát már előre úgy gondoltuk, hogy ha egy városban pisilő gyerekekről mintázott szobor-szökőkutak számítanak nevezetességnek, akkor nem lehet túl színvonalas a város felhozatala, és hát elnézve a szökőkutakat valóban nem tették túl magas szintre a mércét.
Egy bő két órás séta után sikerült végre megtalálnunk a híres-neves Delirium Cafe-t, mely hosszú évek óta őrzi Guiness-rekorder címét, mint a világ legtöbb sörét (2001 különböző fajta sör) az étlapján tudó pub.. Nagyon hangulatos és színvonalas kis kocsma, ahol mind a sörök, mind a harapnivalók kiválóak voltak.. Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen söröket ittunk, de arra emlékszem, hogy az egyik cider, amit én toltam, az isteni passion fruit-os volt ...
Miután kiittuk magunkat a Deliriumban, elindultunk megkeresni a St. Michel Katedrálist, mely egy, a Notre Dame-hoz megtévesztésig hasonlító mesés templom. A mind kívülről, mind belülről gyönyörűen karbantartott épület szintén egyike volt azon kevés brüsszeli látnivalóknak, amiért megéri a városba utazni :)
Miután a 'vallásos program Noának" napirendi pont kipipálódott a programtervünkben, következett a Comic Strip Museum Balunak, ahol a Hupikék Törpikéktől kezdve Tintinen át minden neves európai (elsősorban belga) gyökerekkel rendelkező képregény ki volt állítva.. Mint az kiderült, rengeteg híres képregényíró élt és munkálkodott Brüsszelben, valamint errefelé is hatalmas kultúrája van az efféle irodalomnak. (Genfben is rengeteg a képregény üzlet).. Valószínűleg nagyon műveletlen vagyok, de a kiállított több száz képregény-sztoriból a Lucky Luke-on, Smurfs-ön és Tintinen kívül semmi mást nem ismertem ... de mindenképpen érdekes kis program volt :)
Miután kis híján ránk zárták a múzeumot, sétáltunk egy bő két órát a belvárosban, hogy megnézzük még azokat a tereket és épületeket, amiket ismerősök és az útikönyv amolyan 'akár érdemes megnézni' kategóriába soroltak..
Semmi extrát nem láttunk, így 8:30 körül vacsoraidőt fújtunk és betértünk a Hard Rock Cafe-ba, hogy, újabb várossal bővüljön a látogatott HRC listánk... Mint mindig, most sem okozott csalódást a menü minősége és mint mindig, most sem tudtuk megenni az orbitális mennyiségű fogást... :)
Csütörtök délelőtt a csokis eprem után betértünk a Balu-Kánaánba - egy gumicukor szaküzletbe - ahol 3 félemeleten keresztül csak cukorkák voltak. Hát Bogyó sem volt rest és szépen telepakolt egy zacsit közel 1kg-nyi savanyú gumicukival, amiket aztán 1 hét alatt el is pusztítottunk.
Miután mindketten megkaptuk a jól megérdemelt energiabombákat, egy közel 5 órás gyalogtúra következett, melynek során elsétáltunk a királyi palotához, a mellette lévő lassan életre kelő parkba, majd az EU-s negyedbe, hogy végül elérjünk a Cinquantenaire emlékműhöz és az azt körbeölelő park és múzeum hegyekhez. Voltak szép és kevésbé szép, érdekes és kevésbé érdekes látnivalók utunk során, de alapvetően kellemes kis program volt, arról nem is beszélve, hogy nyaralásunk alatt rekordnak számító 8 fokban sétáltunk.
A Cinquantenaire oldalában lévő múzeumok közül az Auto World-öt választottuk ki célpontnak, mely az autók történetét mutatja be az első konflisoktól kezdve napjaink autóiig több száz kiállított autómodellel... Nagyon-nagyon színvonalas kiállítás gyönyörű dudukkal, így mindenkinek csak ajánlani tudjuk, aki brüsszeli kiruccanást tervez.
Mivel már elég késődélutánra jártunk a múzeumlátogatás végére, nem maradt más hátra, minthogy késői búcsúebédünkre és egyben Balu utolsó küldetésére - megkóstolni a moules frites-t - egy alkalmas helyet találjunk. Végül a Drug Opera nevű nagyon hangulatos étteremben kötöttünk ki, ahol Balu elpusztíthatott egy rakat kagylót és méltóképpen le tudtuk zárni ezt a kicsit fagyoskodós de végső soron fantasztikusan sikerült nyaralást ... :)
Miután kiittuk magunkat a Deliriumban, elindultunk megkeresni a St. Michel Katedrálist, mely egy, a Notre Dame-hoz megtévesztésig hasonlító mesés templom. A mind kívülről, mind belülről gyönyörűen karbantartott épület szintén egyike volt azon kevés brüsszeli látnivalóknak, amiért megéri a városba utazni :)
Miután a 'vallásos program Noának" napirendi pont kipipálódott a programtervünkben, következett a Comic Strip Museum Balunak, ahol a Hupikék Törpikéktől kezdve Tintinen át minden neves európai (elsősorban belga) gyökerekkel rendelkező képregény ki volt állítva.. Mint az kiderült, rengeteg híres képregényíró élt és munkálkodott Brüsszelben, valamint errefelé is hatalmas kultúrája van az efféle irodalomnak. (Genfben is rengeteg a képregény üzlet).. Valószínűleg nagyon műveletlen vagyok, de a kiállított több száz képregény-sztoriból a Lucky Luke-on, Smurfs-ön és Tintinen kívül semmi mást nem ismertem ... de mindenképpen érdekes kis program volt :)
Miután kis híján ránk zárták a múzeumot, sétáltunk egy bő két órát a belvárosban, hogy megnézzük még azokat a tereket és épületeket, amiket ismerősök és az útikönyv amolyan 'akár érdemes megnézni' kategóriába soroltak..
Semmi extrát nem láttunk, így 8:30 körül vacsoraidőt fújtunk és betértünk a Hard Rock Cafe-ba, hogy, újabb várossal bővüljön a látogatott HRC listánk... Mint mindig, most sem okozott csalódást a menü minősége és mint mindig, most sem tudtuk megenni az orbitális mennyiségű fogást... :)
Csütörtök délelőtt a csokis eprem után betértünk a Balu-Kánaánba - egy gumicukor szaküzletbe - ahol 3 félemeleten keresztül csak cukorkák voltak. Hát Bogyó sem volt rest és szépen telepakolt egy zacsit közel 1kg-nyi savanyú gumicukival, amiket aztán 1 hét alatt el is pusztítottunk.
Miután mindketten megkaptuk a jól megérdemelt energiabombákat, egy közel 5 órás gyalogtúra következett, melynek során elsétáltunk a királyi palotához, a mellette lévő lassan életre kelő parkba, majd az EU-s negyedbe, hogy végül elérjünk a Cinquantenaire emlékműhöz és az azt körbeölelő park és múzeum hegyekhez. Voltak szép és kevésbé szép, érdekes és kevésbé érdekes látnivalók utunk során, de alapvetően kellemes kis program volt, arról nem is beszélve, hogy nyaralásunk alatt rekordnak számító 8 fokban sétáltunk.
A Cinquantenaire oldalában lévő múzeumok közül az Auto World-öt választottuk ki célpontnak, mely az autók történetét mutatja be az első konflisoktól kezdve napjaink autóiig több száz kiállított autómodellel... Nagyon-nagyon színvonalas kiállítás gyönyörű dudukkal, így mindenkinek csak ajánlani tudjuk, aki brüsszeli kiruccanást tervez.
Mivel már elég késődélutánra jártunk a múzeumlátogatás végére, nem maradt más hátra, minthogy késői búcsúebédünkre és egyben Balu utolsó küldetésére - megkóstolni a moules frites-t - egy alkalmas helyet találjunk. Végül a Drug Opera nevű nagyon hangulatos étteremben kötöttünk ki, ahol Balu elpusztíthatott egy rakat kagylót és méltóképpen le tudtuk zárni ezt a kicsit fagyoskodós de végső soron fantasztikusan sikerült nyaralást ... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése