Alig egy nap után újra itt, hogy írjak
egy gyors beszámolót az Amszterdamban töltött
harmadik és egyben utolsó napunkról, mely elég sajátos élményként marad meg emlékeinkben. (Aktivitásom oka első sorban a Bajnokok Ligája :) )
Szombat reggel, mikor is a hotel ablakán kinézve újfent szállingózó hó és fagy látványa fogadott minket, egy hirtelen ötlettől
vezérelve elővettem az előző nap vásárolt space cake-k egyikét, hogy az
egyszer élünk és egyébként is hideg van elvet követve
elfogyasszuk reggelire. Hát nem biztos, hogy életem legbölcsebb döntése
volt éhgyomorra besütizni, no de ‘idegen ország a múlt, ott mindent
másképpen csinálnak’ :)
Miután bereggeliztünk a hotelszobában, elmentünk
elfogyasztani egy normális reggelit. Betértünk egy cuki kis pékségbe, hogy
együnk egy banános waffle-t, ami emlékeim szerint elég fini volt, de
addigra már elkezdett hatni az előétel.
Valamilyen úton-módon eljutottunk a Hermitage
Museumba, ahova a Van Gogh Múzeum ideiglenesen át van helyezve. Ja, itt meg kell jegyeznem, hogy
Murphy persze ezen a nyaraláson is üldözött minket,
mivel a két legnagyobb amszterdami múzeum, a Rijksmuseum és a Van Gogh
Múzeum felújítások miatt 1,5 hónapra bezárt a tiszteletünkre.
Szerencsénkre legalább a Van Gogh tárlat egy részét átemelték a
Hermitage-ba, így legalább a legjelentősebb darabokat meg lehetett
ott nézni.
Szóval kicsit ködös emlékeink vannak az odaútról, melynek során állítólag megálltam egy rongyos boltban ruhákat próbálgatni, aztán
betértem egy sajtüzembe kóstolgatni, de a lényeg, hogy szerencsésen megérkeztünk a
múzeumhoz és végigálltuk a harminc perces sort. Enyhén szürreális élmény volt, de legalább rég nevettünk ennyit. A
tárlat, már amennyire emlékszünk, jó volt, de majd még egyszer vissza
kell jönnünk ide, hogy tisztább fejjel is megnézzük.
 |
| Amikor Balu Vincent-nek érezte magát |
 |
| A Sor |
A délelőtti képszakadás után délután 1 körülre már
teljesen jól lettünk, így a Van Gogh tárlatot követő napirendi pontunk a
Tassen Museum volt, amiben sok száz csodaszép tatyó volt kiállítva a
XVI. századi daraboktól kezdve napjaink legnagyobb
designereinek remekműveiig…. Hát jó párat hazavittem volna, de
természetesen a csillagászati árak mindig jó purchase barriernek minősülnek. Miután kigyönyörködtük magunkat a táskacsodákban, lepihentünk egy kicsit a
múzeum hangulatos, angolosan berendezett teázójában ...
Következő látnivaló a táskamúzeumtól pár házra található Museum Willet-Holthuysen volt. Ez egy csodaszép, kissé melankolikus hangulatú csatornaparti ház a XVII. századból, mely betekintést nyújt abba, hogy miként élt itt az arisztokrata Willet házaspár az 1800-as évek második felében, hogy aztán a feleség halála után a városra hagyják az épületet és minden ingóságukat azzal a feltétellel, hogy múzeumot üzemeltessen majd benne a város ... határozottan elfogadnám a kecót - főleg a báltermét és a könyvtárát :)
A szépséges házikó után a Hortus Botanicust vettük
célba, mely állítólag a világ egyik legrégebbi botanikus kertje.
Valószínűleg még túl korai volt a látogatásunk időzítés tekintetében,
mert az üvegházakon kívüli növényvilág még nem nagyon
kelt életre, de bizonyára gyönyörű élményt nyújthat a kert késő
tavasztól őszig.
Utolsó napirendi pontunk a Heineken Experience
volt, ahol közel 1 órát kellett sorban állnunk kinn az utcán, hogy nagy
nehezen bejussunk a kiállításra. A múzeum első fele, ahol betekintést
nyerhettünk a Heineken márka történetébe és abba,
hogy hogyan készül az oly népszerű sörük, elég felejthető élmény volt..
Bár mindenféle ötletes és interaktív demonstrációval igyekeznek
feldobni a dolgot, valahogy annyira nem volt érdekes nekünk.
Viszont a második fele a múzeumlátogatásnak fun
volt. Először is 3 pohár sört adnak minden látogatónak, ami már eleve
kicsit feldobja az emberek hangulatát. (a sör nálam 1 pohár után kóla lett, mert továbbra is undorodom tőle). Másodszor pedig rengeteg terem
van minden értelmetlen, de annál viccesebb dologgal.
Van pár szoba, ahol mindenféle kényelmes szófán el lehet terülni és
régi Heineken reklámokat nézegetni. Egyik teremben különböző képeket és
videókat lehetett magunkról csináltatni, mint amilyen a már anno postolt
képünk is volt. Van pár nagy terem ami csak
a BL-ről szól.. pl. rá lehet keresni BL meccsek nagyobb pillanataira
azóta, hogy a Heineken szponzorálja a bajnokságot, van sok csocsóasztal
meg minden szép és jó, ami a fiúkat érdekli, ha fociról van szó.
Mivel a Heineken az új Bond filmet is szponzorálta,
így volt arra is lehetőség, hogy a saját FB-os profilommal
leszinkronizált trailert csináltassak, amiben én vagyok a Bond. (Ha
valakit érdekel, ez a FB-os profilomon van belinkelve. Nemtom
ide bemásolni, mert béna vagyok.)
Miután kiszórakoztuk magunkat a Heineken
játszótéren és bevásároltunk a múzeum souvenir boltjában, már elég
későre járt az idő és nagyon éhesek voltunk, így elrobogtunk az egyik
közeli Vapianoba megvacsizni, hogy méltóképpen lezárjuk a
mozgalmakban és kalandokban bővelkedő napot.
Este aztán hullafáradtan kidőltünk és beállítottuk
minden telefonunkon az ébresztőórát, hogy véletlenül se aludjunk el
reggel, mivel a 10:30-as IC-re volt előre váltott és nem flexibilis
jegyünk Antwerpenig, amit nem késhettünk le….
Természetesen ez szombatról vasárnapra történt és az óraátállításról a telefonjainkkal egyetemben mi is elfelejtkeztünk .... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése