3 hét dióhéjban

Újfent BL-nap van, ami a legjobb apropó a blogírásra.

Szóval, most, hogy sikeresen 3 hét alatt sikerült leírnom az egy hónappal ezelőtti nyaralásunk történetét, lassan áttérhetek az azt követő 3 hetünk bemutatására.

Tanulva a londoni kiruccanásunk utáni irodában alvásos akciómból, a pénteket is kivettem a nyaralás után, hogy adjunk magunknak 3 teljes napot a regenerációra, ami ránk is fért, mert az egész hosszú hétvége nagyjából annyiból  állt, hogy az ágyból elmásztunk a nappaliig, ahol aztán filmeztünk és aludtunk.

Hétfőtől aztán kipihenten és a milliónyi élménytől, na meg az itt tomboló napsütéses időtől feltöltődve, visszatértünk a rendes unalmas hétköznapokba. A sok munkát kicsit megédesítette a szépnek éppen nem mondható plaketten átadott, de azért kis önbizalom- és motivációnövelésre alkalmas kitüntetés, amit a messze látó sasok (ők lennének a főnökeink) megszavaztak itt nekem.

Miután az idő napról napra melegedett a 8-i héten, alig vártuk a hétvégét, hogy egy kicsit kimozduljunk Genfből és megnézzük a környéket napsütésben.. Sokáig nem kellett töprengenünk az úti célunkat illetően, hogy konszenzust találjunk, ugyanis Balu állatkertbe, én pedig barlangba szeretettem volna menni, és nagy szerencsénkre Vallorbe városa mindkettőnk igényeinek megfelelő programajánlattal rukkolt elő szombatra.

Másfél órányi autókázás után megérkeztünk első úticélunkhoz, a Juraparc-ba, ami egy picike vadaspark Vallorbe határában, melyben mindössze ötféle állat él teljesen természetes, valós életkörülmények között.. Alapvetően 15 perc alatt bejárható a hely, no de az öt állatfaj egyike mackó, ráadásul pici bocsokkal (10 hónaposak), így a 15 perc kitolódott 1,5 órányi gyönyörködésre. Ezek a mackók annyira édesek voltak, hogy arra nincsen szó.. rosszalkodtak, birkóztak egymással és az anyjukkal addig, amíg az meg nem szoptatta őket, majd együtt tentéztek és másztak fára.. mindet hazahoztam volna. A macik után megnéztük még a farkaskomákat, a pacikat, a bivalyokat valamint az elbújt hiúz a lakóhelyét. 

Az állatozás után következett az ebéd a park éttermében, ahol Balu megkóstolta a kinn látott bivalyok egyikét hamburger formájában, jómagam pedig a jó öreg fondünél maradtam.

Következő programunk a Vallorbe Cseppkőbarlang volt a kívánságomra. Nem vagyok egy tapasztalt barlangba járó, de az alapján a pár barlang alapján, ahol eddig szerencsém volt megfordulni, azt kell mondjam, hogy ez minden eddigit messze überelt mind látvány, mind méret tekintetében.. egyszerűen lélegzetelállító volt.. Szerencsénkre nem voltak sokan, így simán kettesben haladhattunk végig a járatokon és fedezhettük fel magunknak a barlangot, amiben mozgásérzékelős lámpák voltak, így elég parásan nézett ki visszatekinteni a teljes sötétségbe boruló járatokra, amiket korábban bejártunk... Próbáltam egy csomót fényképezni, de először is a nyaralás után elfelejtettem feltölteni a gépem, másodszor pedig a mackók annyira édesek voltak, hogy ellőttem rájuk 120 képet, így a barlang felénél lemerült az akkumlátorom, pedig, mint az utólag kiderült, a látvány legjava – a barlangból induló folyó és vízesés, valamint az utolsó terem, a katedrális, a maga orbitális méreteivel és orgonazenéjével – még hátra volt.. Tiszta ideg voltam, hogy nem tudom megörökíteni azt a csodálatos látványt, amiben a túra második felében részünk volt, de utólag elnézve a barlang elejéről készült képeket, a fotók nem annyira tudják visszaadni a hely szépségét és méreteit, így azt élőben kell látni, amire mi, amint lehet, újfent sort fogunk keríteni.

Miután kijutottunk a szabadba, még egy órácskát túráztunk a környéken a barlangból kifutó folyó mentén és élveztük az első igazi tavaszi időt, amiben részünk volt. 

Vasárnap aztán komoly challenge várt rám, ugyanis időpontom volt egy fodrászhoz.. Mint az kiderült, ellentétben azzal a hölggyel, akivel telefonon egyeztettem le az időpontot, a kisasszony, akit hozzám rendeltek, egyáltalán nem beszélt angolul, így elég nehezen tudtuk átbeszélni a kívánatos frizurám részleteit. Persze, előre megkértem a franciatanárunkat, hogy tanítson meg az ‘ ugyanilyen frizurát szeretnék, mint a mostani, csak rövidebben’ legfontosabb kifejezésre, de úgy tűnt, ez neki nem volt elég, mert folyamatosan jött a szofisztikált kérdéseivel, amikből semmit sem értettem… Bár ajánlottak kávét, szennylapokat és fejmasszást, a szolgáltatás minősége semmiben sem magyarázza a hatszoros árat a magyar fodrászok áraihoz képest… 
Először is, miközben a csaj mosta a hajamat, kiejtette a kezéből a zuhanyrózsát, így egy rakat vizet a nyakamba borított, aminek köszönhetően szétázott a ruhám (nem csak pár csepp víz volt, mert konkrétan 10 percig szárítkoztam egy hősugárzó előtt amíg vártam a fodrászra, majd amikor újra sorra kerültem, onnantól kezdve törülközőben ültem a beavatkozás végéig)… Másodszor, a néni  nem volt éppenséggel finom kezű, révén, hogy hétszer vágott fejbe a hajkefével, mert annyira durván fésült, plusz belekapott a nyakamon lévő anyajegybe, amiről előre szóltam neki. Az, hogy végül nem lett egyenes a hajam és Balunak kellett kiegyenesítenie otthon a teraszon a papírvágó ollónkkal, már csak mellékes tényező. - Na, de mivel senki nem nevetett ki amikor otthon voltunk, feltételezem, hogy annyira nem végeztek gyatra munkát, hogy túl észrevehető legyen :)
A következő hetünk fő programja a hazalátogatás volt és a találkozók összeegyeztetése mindenkivel, akivel csak tudtuk. Nagyon jó volt újra együtt lenni a hazaiakkal, mindketten teljesen feltöltődtünk az otthon töltött pár nap élményeivel.... köszönjük mindenkinek, aki időt szánt ránk.
Múlt hetünk aztán ismét munkával illetve annak keresésével telt, és természetesen Murphy szokásához híven velünk volt. Egész héten azon szenvedtem az irodában, - ahonnan gyönyörű kilátásom nyílik a Jura hegyvonulataira - hogy milyen csodálatos idő van odakinn, mennyire jó lenne hazamenni időben és kicsit sétálni a szabadban... persze egyik nap sem jutottam haza fél 8 - 8 előtt, csak pénteken, amikor is az irodából kilépve elkezdett rám esni az eső és abba sem hagyta vasárnapig, nehogy tudjunk egyet kirándulni. Mivel az időjárás nem kedvezett a szabadidős programoknak, úgy döntöttünk, hogy akkor folytatjuk a lakáscsinosításunkat és a jó időre készülve megcsináljuk a teraszunkat. 
Ennek megfelelően vettünk szép fa járólapokat és egy asztal plusz két szék garnitúrát hozzá passzoló kaspóval és levendulával... Sajnos még nem élvezhetjük az új balkonunk kényelmét, mivel a járólapok szélét kicsit vissza kell vágni és Balu persze addig nem engedi kitenni az asztalt és a székeket, amíg az nem történt meg... Ma aztán addig morogtam, míg végül kivettem a dobozból az egyik széket és kiültem vele 10 percre élvezni a terasz nyújtotta előnyöket :)
Utolsó említésre méltó programunk a mögöttünk álló hetekből a tegnap esti, Dumaszínházban tett látogatásunk lenne, ugyanis nagy szerencsénkre Bödőcs Tibor este volt az egyik genfi magyar társaság szervezésében.... Ahogy megszoktuk, hatalmas volt a fiatalember újfent .... rövid áttekintést adott a hazai politikai helyzetről nekünk, akik maximálisan tájékozatlanok vagyunk haza ügyek tekintetében és, hogy még relevánsabbá tegye az estét a genfi közönség számára, rengeteg anekdotát hallhattunk a svájci frank kapcsán.... könnyesre nevettük magunkat. :) :)

Egyél-igyál Brüsszelben

Szombat reggel 7 óra van, odakinn szakad az eső, így jobb program híján nem marad más, mint a brüsszeli napjaink bemutatása, melyet nincs értelme több bejegyzésben prezentálni, mivel az ott töltött 2,5 nap együttesen sem volt olyan tartalmas, mint az előző napok bármelyike Amszterdamban vagy Brügge-ben. Talán nem is baj, hogy Brüsszelt hagytuk utoljára, mert így nem okozott problémát a tény, hogy már kicsit fáradtak voltunk a mögöttünk álló 6 nap után a túl intenzív városnézéshez. Ennek megfelelően itt már csak egy kis lightos kirándulást csaptunk, amit nem bántunk meg, mert nem sok látnivalót rejteget a város..

Szóval miután megérkeztünk az esti órákban, elsőként is gyorsan elfoglaltuk szobánkat a szépségesnek nem éppen nevezhető hotelünkben, ami enyhén szólva retardáltan nézett ki a szuper photoshopnak köszönhetően feltuningolt booking.com-on meghirdetett képekhez képest. Mivel a recepción kért másik szobaalternatíva sem volt jobb, így maradtunk az első választásnál és azzal nyugtattuk magunkat, hogy csak aludni fogunk itt, semmi mást :)

A sokk után elindultunk, hogy megnézzük a belvárost az esti fényben, és csekély 10 perces sétával már a Grand Place-on találtuk magunkat, ami talán az egyetlen szép része a városnak. Viszont az tényleg gyönyörű, mind nappal, amikor művészek lepik el portréikkal, mind éjjel, amikor a teret övező patinás épületeket mindenféle szín és fényjátékkal kivilágítják. 

Ha Brügge-ben sok volt a gofris, akkor a brüsszeli gofrisok számára nincs szó.. szinte minden épület aljában voltak palacsintázók és a finom illatoktól még az is megkívánta őket, aki amúgy nem is szereti annyira a waffelt és társait. Szóval a 200. gofris előtt elsétálva már mi sem tudtunk ellenállni a csábításnak és bevetettük magunkat az egyikbe, hogy bevacsorázzunk a kalóriabombákból.

Ezt követően még egy picit sétáltunk, hogy felmérjük a közelről sem lélegzetelállító belvárost és keressünk egy olyan pubot, ahol a Barcelona BL meccsét közvetítik és nem az azzal egy időben futó - asszem Juventus-Bayern - meccset.. végül sikerült találnunk egy bisztrót, ahol a legócskább tévén lehetett követni a katalán mérkőzést lenémítva, míg a többi normális flat screen-en a másik meccs ment..  Nekem mindegy volt, mert nincs akkora TV, hogy jól lássak egy focimeccset :)
A meccs után aztán hazatértünk, hogy kipihenjük a nap fáradalmait és erőt gyűjtsünk a következő két napra.

Szerda reggel szeles-esős napra virradtunk. Így, hogy ne ázzunk el nagyon, reggeli után a délelőttöt rongyos- és csokoládéboltokban töltöttük vásárolgatással, majd visszatértünk a Grand Place-ra, hogy nappali pompájában is elgyönyörködjünk annak épületeiben..
Közvetlenül a tér sarkán volt a Godiva csokoládémanufaktúra üzlete és hát szerelembe estem 1 pillanat alatt az étcsokiba mártott óriási eprekkel. Néhány bárgyú szempilla-rebegtetéssel már sikerült is meggyőzni Balut és kaptam egy tetemes adagot... (és persze másnap is kaptam még egyet, és azóta is heti 2 kg eper elfogy nálunk, mint minden évben tavasztól az eperszezon végéig ).

Miután a tér minden zegét-zugát bejártuk, elindultunk megkeresni a város két népszerű látnivalóját, a Manneken és Janneken Pist... Hát már előre úgy gondoltuk, hogy ha egy városban pisilő gyerekekről mintázott szobor-szökőkutak számítanak nevezetességnek, akkor nem lehet túl színvonalas a város felhozatala, és hát elnézve a szökőkutakat valóban nem tették túl magas szintre a mércét.

Egy bő két órás séta után sikerült végre megtalálnunk a híres-neves Delirium Cafe-t, mely hosszú évek óta őrzi Guiness-rekorder címét, mint a világ legtöbb sörét (2001 különböző fajta sör) az étlapján tudó pub.. Nagyon hangulatos és színvonalas kis kocsma, ahol mind a sörök, mind a harapnivalók kiválóak voltak.. Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen söröket ittunk, de arra emlékszem, hogy az egyik cider, amit én toltam, az isteni passion fruit-os volt ...
Miután kiittuk magunkat a Deliriumban, elindultunk megkeresni a St. Michel Katedrálist, mely egy, a Notre Dame-hoz megtévesztésig hasonlító mesés templom. A mind kívülről, mind belülről gyönyörűen karbantartott épület szintén egyike volt azon kevés brüsszeli látnivalóknak, amiért megéri a városba utazni :)
Miután a 'vallásos program Noának" napirendi pont kipipálódott a programtervünkben, következett a Comic Strip Museum Balunak, ahol a Hupikék Törpikéktől kezdve Tintinen át minden neves európai (elsősorban belga) gyökerekkel rendelkező képregény ki volt állítva.. Mint az kiderült, rengeteg híres képregényíró élt és munkálkodott Brüsszelben, valamint errefelé is hatalmas kultúrája van az efféle irodalomnak. (Genfben is rengeteg a képregény üzlet).. Valószínűleg nagyon műveletlen vagyok, de a kiállított több száz képregény-sztoriból a Lucky Luke-on, Smurfs-ön és Tintinen kívül semmi mást nem ismertem ... de mindenképpen érdekes kis program volt :)
Miután kis híján ránk zárták a múzeumot, sétáltunk egy bő két órát a belvárosban, hogy megnézzük még azokat a tereket és épületeket, amiket ismerősök és az útikönyv amolyan 'akár érdemes megnézni' kategóriába soroltak..
Semmi extrát nem láttunk, így 8:30 körül vacsoraidőt fújtunk és betértünk a Hard Rock Cafe-ba, hogy, újabb várossal bővüljön a látogatott HRC listánk... Mint mindig, most sem okozott csalódást a menü minősége és mint mindig, most sem tudtuk megenni az orbitális mennyiségű fogást... :)
Csütörtök délelőtt a csokis eprem után betértünk a Balu-Kánaánba - egy gumicukor szaküzletbe - ahol 3 félemeleten keresztül csak cukorkák voltak. Hát Bogyó sem volt rest és szépen telepakolt egy zacsit közel 1kg-nyi savanyú gumicukival, amiket aztán 1 hét alatt el is pusztítottunk.
Miután mindketten megkaptuk a jól megérdemelt energiabombákat, egy közel 5 órás gyalogtúra következett, melynek során elsétáltunk a királyi palotához, a mellette lévő lassan életre kelő parkba, majd az EU-s negyedbe, hogy végül elérjünk a Cinquantenaire emlékműhöz és az azt körbeölelő park és múzeum hegyekhez. Voltak szép és kevésbé szép, érdekes és kevésbé érdekes látnivalók utunk során, de alapvetően kellemes kis program volt, arról nem is beszélve, hogy nyaralásunk alatt rekordnak számító 8 fokban sétáltunk.
A Cinquantenaire oldalában lévő múzeumok közül az Auto World-öt választottuk ki célpontnak, mely az autók történetét mutatja be az első konflisoktól kezdve napjaink autóiig több száz kiállított autómodellel... Nagyon-nagyon színvonalas kiállítás gyönyörű dudukkal, így mindenkinek csak ajánlani tudjuk, aki brüsszeli kiruccanást tervez.
Mivel már elég késődélutánra jártunk a múzeumlátogatás végére, nem maradt más hátra, minthogy késői búcsúebédünkre és egyben Balu utolsó küldetésére - megkóstolni a moules frites-t - egy  alkalmas helyet találjunk. Végül a Drug Opera nevű nagyon hangulatos étteremben kötöttünk ki, ahol Balu elpusztíthatott egy rakat kagylót és méltóképpen le tudtuk zárni ezt a kicsit fagyoskodós de végső soron fantasztikusan sikerült nyaralást ... :)

Utolsó brügge-i napunkra még a nap is kisütött

Újra itt egy nagyon szuperül sikeredett hazai kiruccanás után, hogy gyorsan folytassam a nyaralásunk élménybeszámolóját, ami lassan de biztosan teljesen aktualitását veszíti lévén, hogy 3 hét távlatából sztorizgatok .... szerencsére azóta nem történt túl sok minden velünk, így továbbra is a nyaralásunk a legérdekesebb téma amivel elő tudok rukkolni azon kívül, hogy Ancsa barátosnémnak innen is gratuláljak a harmadik trónörökös, Andriska sikeres leszállításhoz :) :)

Szóval, röviden a harmadik és egyben utolsó napunkról Brüggeben. Mivel előzetes értesüléseink szerint Brüsszel városa nem egy nagy szám (tanúsíthatom, hogy a hír igaz), úgy terveztük, hogy még az egész keddi napot a határozottan nagy szám Brügge-ben töltjük és csak a kora esti órákban lécelünk tovább. 

Reggel a Choco-Story Csokoládémúzeumban kezdtük napi programunkat, hogy szépen kiműveljük magunkat a kakaó és csokoládé történetéről, a praliné és bonbongyártás művészetértől és nem utolsó sorban kóstoljunk párat a méltán neves belga csokiremekművekből. A múzeum érdekes, a bonbonkészítő prezentáció szórakoztató, a kóstolás - annak ellenére, hogy nugátot kínáltak - finom volt :)

Ezután következett a napi challenge, a Belfortnál tülekedő tömegen való túljutás és az egyre keskenyedő toronyba felvezető 366 lépcsőfok megmászása. Szerencsére, mivel már nem volt ünnepnap, lényegesen gyorsabban sorra kerültünk, mint vártuk. Tapasztalt lépcsőmászók révén pikk-pakk bevettük a harangtornyot, hogy aztán végre kigyönyörködjük magunkat a rég várt és jól kiérdemelt csodálatos látványban, ami odafenn elénk tárult. (mindezt úgy, hogy fenn 80-100 km-es szél volt.. legalább ott nem voltak sokan)

Miután sikeresen teljesítettük valamennyi küldetésünket, amit Brügge-re beterveztünk, nem maradt más hátra, minthogy közkívánatra sorra látogassuk azokat a városrészeket, amikbe az előző napokban teljesen beleszerettünk..

Visszamentünk a kedvenc parkomba az Our Lady's Church mögött és végigsétáltunk a számunkra legszebb kanálisok mentén élvezve a napsütést, ami 6 nap után végre minket is utolért egy pár órára..

Miután kellemesen elfáradtunk a 3 órás sétálgatásban, elmentünk ebédelni az előző napi pubba, a Cambrinusba, ahol a hírek szerint nem csak a sörökből, de a finom falatokból is busás kínálat van... Jelentem, nem csak az étlapjuk kiváló, hanem a konyhájuk is, így jól belaktunk a finom levessel, sajtkölteményekkel és halakkal..

A késői ebéd után visszasétáltunk a szállásunkra, átvettük a poggyászunkat a portugál néniktől, akik továbbra sem értettek minket, majd kibuszoztunk a pályaudvarra, hogy csekély 40 perces vonatúttal este 8-kor megérkezzünk Brüsszelbe, ami pillanatok alatt kiérdemelte nálunk a Genfnél is rondább város címét :)

Húsvét hétfő és Bolondok napja a Mi Napunkon

Már nagyban készülődünk itthon a holnapi rövidke hazatérésre és élvezzük a múlt hétvégén beköszöntött tavaszt, amitől az egész város - beleértve minket is - teljesen új életre kelt a 6 hónapos ocsmány idő után..

Addig is gyorsan pár szóban a második brügge-i napunkról, ami nagy nap volt nekünk, hiszen nem csak Húsvét hétfőt ünnepeltünk, hanem április 1-e lévén Bolondok napját is, ami egyben a mi évfordulónk :)

Szóval egy gyors és fini reggeli után a szállásunkon, szedtük a sátorfánkat és elindultunk, hogy teljesítsük aznapi küldetésünket.

Útba ejtettük a Belfry tornyát, de mivel esélytelennek látszott a tömegen való túljutásunk, azonnal továbbmentünk az Our Lady's Church épületéhez, amit már előző este kinéztünk magunknak, mint a világ második legmagasabb téglából készült tornya a maga 122 méterével. Sajnos a templom jelentős része le volt zárva restauráció miatt, de az oldalkápolnát  Michelangelo Madonnájával, a szépséges szószéket és a főoltárt meg lehetett nézni, és már ezek önmagukban hatalmas élményt nyújtottak.

Utána körbesétáltuk az épületet és annak kertjét, mely az egyik leghangulatosabb kanális partján helyezkedett el a város legöregebb hídjával és álomszép házaival körbevéve... ez volt a kedvenc helyünk és a legszebb látvány, ami elénk tárult egész nyaralásunk során. 

Miután kigyönyörködtük magunkat a kis parkban, a következő úti célunk Európa legrégebbi kórházépülete, a Szt. János kórház volt, mely ma már kizárólag múzeumként működik. Mind az épület, mind a parkja gyönyörű volt. :)

Miután láttunk templomot, kórházat és szép parkokat, úgy gondoltuk, hogy eljött az ideje valami lazább programnak, így következő napirendi pontunk a Halve Maan sörfőzde és múzeum volt, ahol 4 híres belga sört is főznek. Egy bő 1 órás tárlatvezetés során bejártuk a gyár minden szegletét betekintést lelve a sörfőzés tudományába, majd a túra végén minden látogató kapott kóstolóba egy pohárral az egyik itt gyártott remekműből, a Der Brugste Zot-ból. Ez szerintem hányás ízű volt, így az enyémet nagylelkűen  felajánlottam Balunak, aki  igaz hős módjára pillanatok alatt ledöntötte mind a két pohár sört :)

A sörözős kitérő után az itteni Begijnhofhoz és a mellette fekvő Minnewaterhez mentünk, mely méltóképpen kapta a szerelmesek tava nevet, mert gyönyörű zöld parkjával, a vize tükrén úszó hattyúk tömegével és a hátterében pompázó tündéri városképpel maga volt a béke és a nyugalom szigete. Ha nem lett volna olyan hideg, akár órákig el tudtunk volna gyönyörködni a látványban, de mivel fáztunk és már javában benne voltunk a délutánban, várt minket a következő látnivalónk, a Gyémántmúzeum. 

Bizony, Brügge 400 évvel ezelőtti aranykorában a gyémántfeldogozás legfontosabb európai központja volt, így egy nagyon színvonalas kiállítást nézhettünk meg a gyémántkereskedelemről és feldolgozásról sok sok interaktív kütyüvel és jó pár eléggé tökéletes csiszolású és vakító szépségű gyémánt remekművel...hmmm. Sajnos előzetes gyanúm beigazolódott, miszerint itt nem dobtak hozzánk ajándékba egy kisebb gyémánttömböt úgy, ahogy azt mondjuk a sörrel tették az előző múzeumban, de azért valahogy csak túléltük a hiányát..

Miután lélekben elköltöttem a világ összes pénzét a kiállított gyémántokra, utunk a város csokit és sört követő harmadik legfontosabb exportélelmiszerének, a krumplinak a múzeumába vezetett minket... Állítólag a french fries kifejezés igazából belgian fries-ként helyes, melyet csak az okos amerikaik neveztek el helytelenül french friesnak a 2. világháború során, amikor is egy francia ajkú belgától kaptak egy adag sült krumplit, mely azóta a népük kedvenc eledele lett.. 

Akárhogy is van, a belgák rettenetesen büszkék a sült krumplijukra és hatalmas kultúrát építettek köré. A múzeumban ennek megfelelően megtanultunk mindent a krumpli eredetétől kezdve az Európába jutásán és pozitív élettani hatásain keresztül a helyes krumplisütés metodológiájával bezárólag. Annyira nagy business itt a krumplisütés, hogy minden évben egy 'aukció'-szerűséget indítanak, ahol magánszemélyek ezrei jelentkeznek arra, hogy a város által rendelkezésre bocsátott standokon árulják a hasábburgonyájukat a népeknek..  Mindezt úgy, hogy nem csak, hogy 100 000 Euro éves bérleti díjat kell fizetnie a standoknak, de nagyon komoly minőségbiztosítási előírásoknak is meg kell felelniük, amit rendszeresen ellenőriznek. E.g. egy olajat csak 8 sütésre lehet használni, 4 különböző hőmérsékletű olajsütővel kell rendelkezni, amin a krumpliknak végig kell járniuk, hogy igazán tökéletesek legyenek. (180 fokon 2 perc, aztán 150 fokon 4 perc ... valami ilyesmi, már nem emlékszem)..
Délután 4 óra lévén már a reggelink meg a déli folyóparti gofrizás elég távolinak tűnt és mivel amúgy is 1 órája csak a sült krumplikról hallgattunk minden szépet és jót, a kiállítás végén bevetettük magunkat a múzeum kávézójába, hogy együnk egy kis helyi belgian friest... Akkora adagot adtak, hogy képtelenség volt megenni, de finomnak valóban nagyon finom volt.

Miután jól bekrumpliztunk, úgy döntöttünk, hogy a napot a lehető legromantikusabb programmal, egy kis csónakázással zárjuk, hogy vizről is szemügyre vegyük ezt az álomszép várost.. Bár odafagytunk a csónakba és sajnos jó pár másik turistával meg kell osztanunk a kis hajót, minden percét élveztük, mert a város vizen még szebb volt.. :)

6 körül végeztünk a kis túránkkal és mivel addigra már minden múzeum bezárt, úgy határoztunk, hogy a nap hátralévő részében már csak sétálgatunk és a gasztronómiai élvezeteknek hódolunk. Így esett, hogy elsőként is beültünk a város egyik neves pubjába, a Cambrinusba, ahol Brügge legnagyobb sörkínálata található a menün.. A bőség zavarától megrészegült Bogyó újabb söröket húzott ki a to drink listájáról, míg  jómagam a helyi borokkal ismerkedtem. (tudom, ez szégyen a sörök országában, de ez van).

Miután elég jól éreztük magunkat két ital után, de még nem voltunk éhesek, úgy döntöttünk, hogy egy bő órát még járjuk az utcákat, hogy pár souvenirt és csokikát beszerezzünk magunknak és a családjainknak.. Annyi sok szép bonbont, trüffelt, pralinét, marcipánt, cukorkát, zselét, sütit, kekszet és egyéb finomságot láttunk, hogy már a puszta látványuktól jól laktunk.. Most, hogy már lassan elfogyott itthon az összes édesség, amit az utazás során beszereztünk, bátran merem állítani  hogy nem csak szépek, de isteniek is voltak a belga cucukák.

8 körül aztán nem maradt más hátra, minthogy beüljünk egy, az útikönyvek és a szállásadónk által is melegen ajánlott nagyon hangulatos étterembe és megünnepeljük magunkat. A helyválasztás tökéletes volt, mert a kis bisztró egyszerűen tündéri volt, és az ételek, amiket kaptunk az életünk során eddig evett legfinomabb falatjaink közé kerültek... no de az étel mennyisége... te jóó ég. Szegény Balu Coq a Vin-t kért és konkrétan kihoztak neki egy fél kakast.. :) Még a pincérnő is odajött hozzánk és kétségbeesetten kérdezte, hogy nem jó-e az étel, mert látja, hogy nem birkózunk vele. Egyszerűen olyan hatalmas adagokat kaptunk, amiket akkor sem tudtunk volna megenni, ha előtte 3 napig nem eszünk..

Mindezek után, ha röviden össze akarnám foglalni a második brügge-i napunkat, azt mondanám, hogy pont olyan volt, mint a mögöttünk álló 3 év.. minden apró kellemetlenség ellenére egyszerűen tökéletes :) :)  

Húsvét vasárnap Brüggeben.

Újra itt vagyunk, hogy az enyhén túlrészletezett amszterdami élménybeszámoló után áttérjünk nyaralásunk legszebb napjainak bemutatására.

Ugyebár ott hagytam abba az előző postot, hogy előre váltott IC jegyünk volt Amszterdamból Antwerpenbe mely fixen csak egy járatra szólt és nem lehetett flexibilisen a nap folyamán Antwerpenbe tartó valamennyi vonaton felhasználni.. és ugyebár azt is írtam, hogy elfelejtkeztünk a szombatról vasárnapra esedékes óraátállításról...

Szóval, én szépen fel is keltem szokásomhoz híven 1,5 órával a tervezett kelés előtt, és, hogy ne csapjak túl nagy zajt egy gyors locsi-pocsi után az iPad-en játszogattam 1 órát arra várva, hogy a 3 beállított ébresztőóra tényleges riadót fújjon. 

8-kor aztán elkezdtek csörögni a telefonok és miközben Balu nyomogatta le őket sorjában, azok szépen egytől-egyig felajánlották, hogy átváltsanak-e az új időszámításra. Na, ettől aztán Balu szépen gyorsan észbe kapott és szólt, hogy már nem 8, hanem 9 óra van és 15 perc múlva el kell indulnunk maximum, ha nem akarjuk lekésni a vonatot. 

Ezt követően egy hatalmas rohanás következett a komótosan összepakolunk és kényelmesen elindulunk terveinkhez képest.. Utólag nagy szerencsénk volt azzal, hogy annyira kicsi volt a szobánk, hogy nem lehetett benne kipakolnunk a bőröndökből, mert most ez volt az egyetlen mentsvárunk, aminek köszönhetően sikerült mindent szépen 15 perc alatt elintéznünk és az eredeti terveknek megfelelő időpontban megérkeznünk a vasútállomásra.

Az utunk egy picivel hosszabb volt, mint amit az útvonaltervező írt, de fél 3-ra már Brüggeben voltunk és dörömböltünk a szállásunk ajtaján, hogy valaki engedjen be minket és adja át a szobáinkat, mert húsvét lévén a kedves kis bed&breakfast környékén egy árva lelket sem láttunk. Végül telefonon sikerült elérni a tulajt, aki intenzív bocsánatkérések közepette a benn lapuló angolul nem beszélő portugál takarítószemélyzetet küldte ránk, hogy engedjenek be minket és segítsenek nekünk a szobánk elfoglalásában. Volt egy kisebb activity párbajunk a nénikkel, de végül 3-ra már újra a brügge-i utcákat róttuk, hogy elmélyüljünk annak a városnak a szépségében, amire már évek óta vágytuk....

Őszintén szólva mi soha nem is hallottunk Brügge városáról addig, amíg meg nem néztük az In Bruges (Erőszakik) filmet, ami egy, a városban játszódó feketekomédia. Ha valaki esetleg még nem látta volna, csak ajánlani tudom... nagyon hangulatos és beteg film szuper zenével. Íme egy kis ízelítő :)

Szóval a film főcíme egy rövid élőképsorozat a városról, mely a maga három percével annyira rabul ejtett minket még anno 2,5 éve, hogy azóta minden egyes nyaralásunk tervezésekor a top3 legfontosabb desztináció között végzett a város.. Végül idén tavaszra a város lett a nyaralásunk befutó célpontja, melyhez Amszterdam és Brüsszel már csak a hab a tortán funkciókat töltötték be.. 

Hát nincsenek szavak, melyek méltóképpen leírnák a város szépségét és különlegesen egyedi hangulatát. Egyszerűen lélegzetelállító volt a középkori kis kanálisokban és utcákban elmerülni.. Napközben hatalmas tömegek lepik el a várost, az utcák tele vannak lovaskocsikkal, a csatornák csónakázókkal és mindenhol csoki, waffle és belgian fries illatot lehet érezni. .. estére aztán teljesen kiürül a város, egy árva lelket sem lehetett látni a sejtelmesen megvilágított macskaköves utcákon, ahol teljesen úgy érzi magát az ember, mintha 3-400 évet visszarepült volna az időben... :)

Szóval ahogy beléptünk a 20ezer fős lakosságú belvárosba, mely teljes egészében az Unesco Világörökség része, a méla melankóliát árasztó városkép annyira megihletett, hogy minden második lépés után le kellett állnom fényképezni Balu nagy örömére. 

Mivel már elég későre jártunk a délutánban és a múzeumok 5-6 között zártak, így kicsit fel kellett pörgetnünk magunkat, hogy még lássunk pár dolgot a nap folyamán.. Először is a Markt főteret néztük meg, ahol a 83 m magas Belfort középkori harangtorony ágaskodik és a genfi szökőkúthoz hasonlóan szuper orientációs helyként szolgál a látogatók számára, ugyanis mindenhonnan látszik. Megpróbáltuk bevenni a tornyot, de akkora tömeg volt, hogy sajnos esélyünk sem volt az aznapi zárás előtt feljutni. Helyette inkább átmentünk a közeli Burg térre, ahol a csodaszép városháza található egy színvonalas kis múzeummal, ami össze van építve a Holy Blood Bazilikával, ahol a Szent vér ereklye van kiállítva. Érdekes módon, mivel a templom teljesen egybe van építve a városházával, elsőként fel sem tűnik az embernek, hogy a díszes reneszánsz oldallépcsők egy templomhoz tartoznának. Belépve aztán egy eredetileg román stílusú, de a sok átépítést követően napjainkra főként neogótikus stílusban pompázó bazilika fogadott minket, melynek egy később hozzáépített rokokó oldalkápolnájában lehetett libasorban haladva egyesével megnézni a Krisztus vérét tartalmazó ereklyét..

Miután megnéztük mind a City Hall Museumot, mind a bazilikát, visszasétáltunk a Marktra, hogy meglátogassuk az aznapra még betervezett másik két látnivalót. Elsőként is a Historium múzeummal kezdtünk, mely a városvezetés egyik nagy büszkesége. Ez egy interaktív kis körutazás az 1400-as évek első felébe, amikor is a város az aranykorát érte.. Ha jól értelmeztem, akkor a város egyik leghíresebb szülöttje, Van Eyck egyik Madonna festményének születésén keresztül próbálták bemutatni az akkori város képét és az emberek mindennapjait.. Bár látszott, hogy hatalmas beruházás volt a múzeum és nagyon színvonalas effektekkel próbálták a látogatókat elvarázsolni, sajnos csak a marketing volt jó, mert amúgy hihetetlenül gyenge volt a történet, amit el akartak adni.. :) 

Miután a múzeum teraszán elidőzve kigyönyörködtük magunkat a Markt tér látványában, átmasíroztunk a tér túlsó oldalán elhelyezkedő Salvador Dali Expoba, ahol közel 150 grafika, litográfia és festmény volt kiállítva a mestertől néhány szerénynek nem éppen mondható idézetével megspékelve.. Mivel Daliból sosem elég, így a múzeum nagy élmény volt :)

6-kor aztán záróra lévén ki lettünk szépen tessékelve a kiállításról, amit annyira már nem is bántunk, mert egyrészt nagyon fáztunk, másrészt hihetetlenül éhesek voltunk, hiszen reggel óta nem sokat ettünk. Körülbelül 10 percig válogattunk a téren álló éttermek között, hogy aztán beüljünk egy olyanba, ahol volt kandalló és a kandallónál szabad asztal :)  

Őszintén szólva egyikőnk sem nagyon járatos a flamand konyhában, így szúrópróba szerűen választottuk ki a húsvéti menünket, ami végül nagyon jó választásnak bizonyult. Flamand zöldséglevessel kezdtük, ami leves lévén nálunk mindig tuti befutó, aztán jött borda cseresznyés-barna sörös raguban és végül gyümik és fagyi desszertnek. Minden isteni volt, mi több Balu végre nekiállt az sörivó action planjén strigulázni az első belga söröket, amiket tervbe vett megkóstolni.

8 körül aztán újra kinn találtuk magunkat a fagyban, hogy elmélyüljünk a sötétedő és egyre üresedő ódon kis utcákon és tegyünk egy kört a város szívében. Elsétáltunk a legnevesebb kanálisokhoz, a kisebb terekhez, valamint megnéztük a várost két másik legmagasabb épületét a Saint Salvator's Cathedral és az Our Lady's Church tornyait, amik a következő napra tervezett látnivalóink voltak... Nagy örömmel konstatáltuk, hogy a város mind nappal mind éjjel pont olyan álomszép, mint amilyennek vártuk.

Másfél óra sétálgatás után aztán sikerült újfent átfagynunk, így beültünk egy hangulatos pubba az egyik téren, hogy Balu betoljon egy belga sört én meg egy forró csokit rummal altató gyanánt, amik után aztán mindketten édesdeden aludtunk :)

Sütipütizés 3. amszterdami napunkon

Alig egy nap után újra itt, hogy írjak egy gyors beszámolót  az Amszterdamban töltött  harmadik és egyben utolsó napunkról, mely elég sajátos élményként marad meg emlékeinkben. (Aktivitásom oka első sorban a Bajnokok Ligája :) )

Szombat reggel, mikor is a hotel ablakán kinézve újfent szállingózó hó és fagy látványa fogadott minket, egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem az előző nap vásárolt space cake-k egyikét, hogy az egyszer élünk és egyébként is hideg van elvet követve elfogyasszuk reggelire. Hát nem biztos, hogy életem legbölcsebb döntése volt éhgyomorra  besütizni, no de ‘idegen ország a múlt, ott mindent másképpen csinálnak’ :)

Miután bereggeliztünk a hotelszobában, elmentünk elfogyasztani egy normális reggelit. Betértünk egy cuki kis pékségbe, hogy együnk egy banános waffle-t,  ami emlékeim szerint elég fini volt, de addigra már elkezdett hatni az előétel.

Valamilyen úton-módon eljutottunk a Hermitage Museumba, ahova a Van Gogh Múzeum ideiglenesen át van helyezve. Ja, itt meg kell jegyeznem, hogy Murphy persze ezen a nyaraláson is üldözött minket, mivel a két legnagyobb amszterdami múzeum, a Rijksmuseum és a Van Gogh Múzeum felújítások miatt 1,5 hónapra bezárt a tiszteletünkre. Szerencsénkre legalább a Van Gogh tárlat egy részét átemelték a Hermitage-ba, így legalább a legjelentősebb darabokat meg lehetett ott nézni.

Szóval kicsit ködös emlékeink vannak az odaútról, melynek során állítólag megálltam egy rongyos boltban ruhákat próbálgatni, aztán betértem egy sajtüzembe kóstolgatni, de a lényeg, hogy szerencsésen megérkeztünk a múzeumhoz és végigálltuk a harminc perces sort. Enyhén szürreális élmény volt, de legalább rég nevettünk ennyit. A tárlat, már amennyire emlékszünk, jó volt, de majd még egyszer vissza kell jönnünk ide, hogy tisztább fejjel is megnézzük. 

Amikor Balu Vincent-nek érezte magát

A Sor

 A délelőtti képszakadás után délután 1 körülre már teljesen jól lettünk, így a Van Gogh tárlatot követő napirendi pontunk a Tassen Museum volt, amiben sok száz csodaszép tatyó volt kiállítva a XVI. századi daraboktól kezdve napjaink legnagyobb designereinek remekműveiig…. Hát jó párat hazavittem volna, de természetesen a csillagászati árak mindig jó purchase barriernek minősülnek. Miután kigyönyörködtük magunkat a táskacsodákban, lepihentünk egy kicsit a múzeum hangulatos, angolosan berendezett teázójában ...

Következő látnivaló a táskamúzeumtól pár házra található Museum Willet-Holthuysen volt. Ez egy csodaszép, kissé melankolikus hangulatú csatornaparti ház a XVII. századból, mely betekintést nyújt abba, hogy miként élt itt az arisztokrata Willet házaspár az 1800-as évek második felében, hogy aztán a feleség halála után a városra hagyják az épületet és minden ingóságukat azzal a feltétellel, hogy múzeumot üzemeltessen majd benne a város ... határozottan elfogadnám a kecót - főleg a báltermét és a könyvtárát :)

A szépséges házikó után a Hortus Botanicust vettük célba, mely állítólag a világ egyik legrégebbi botanikus kertje. Valószínűleg még túl korai volt a látogatásunk időzítés tekintetében, mert az üvegházakon kívüli növényvilág még nem nagyon kelt életre, de bizonyára gyönyörű élményt nyújthat a kert késő tavasztól őszig.

Utolsó napirendi pontunk a Heineken Experience volt, ahol közel 1 órát kellett sorban állnunk kinn az utcán, hogy nagy nehezen bejussunk a kiállításra. A múzeum első fele, ahol betekintést nyerhettünk a Heineken márka történetébe és abba, hogy hogyan készül az oly népszerű sörük, elég felejthető élmény volt.. Bár mindenféle ötletes és interaktív demonstrációval igyekeznek feldobni a dolgot, valahogy annyira nem volt érdekes nekünk.

Viszont a második fele a múzeumlátogatásnak fun volt. Először is 3 pohár sört adnak minden látogatónak, ami már eleve kicsit feldobja az emberek hangulatát. (a sör nálam 1 pohár után kóla lett, mert továbbra is undorodom tőle). Másodszor pedig rengeteg terem van minden értelmetlen, de annál viccesebb dologgal. Van pár szoba, ahol mindenféle kényelmes szófán el lehet terülni és régi Heineken reklámokat nézegetni. Egyik teremben különböző képeket és videókat lehetett magunkról csináltatni, mint amilyen a már anno postolt képünk is volt. Van pár nagy terem ami csak a BL-ről szól.. pl. rá lehet keresni BL meccsek nagyobb pillanataira azóta, hogy a Heineken szponzorálja a bajnokságot, van sok csocsóasztal meg minden szép és jó, ami a fiúkat érdekli, ha fociról van szó.

Mivel a Heineken az új Bond filmet is szponzorálta, így volt arra is lehetőség, hogy a saját FB-os profilommal leszinkronizált trailert csináltassak, amiben én vagyok a Bond. (Ha valakit érdekel, ez a FB-os profilomon van belinkelve. Nemtom ide bemásolni, mert béna vagyok.)

Miután kiszórakoztuk magunkat a Heineken játszótéren és bevásároltunk a múzeum souvenir boltjában, már elég későre járt az idő és nagyon éhesek voltunk, így elrobogtunk az egyik közeli Vapianoba megvacsizni, hogy méltóképpen lezárjuk a mozgalmakban és kalandokban bővelkedő napot.

Este aztán hullafáradtan kidőltünk és beállítottuk minden telefonunkon az ébresztőórát, hogy véletlenül se aludjunk el reggel, mivel a 10:30-as IC-re volt előre váltott és nem flexibilis jegyünk Antwerpenig, amit nem késhettünk le….

Természetesen ez szombatról vasárnapra történt és az óraátállításról a telefonjainkkal egyetemben mi is elfelejtkeztünk .... :)