Forgatunk

Kivételes alkalom a mai.. Kis lakásunk szerény hajlékából jelentkezem annak ellenére, hogy péntek délután 3 óra van, ugyanis a mai napot itthon töltöm home office és betegszabi kombinációja címszó alatt, ami valójában a tegnapi kissé kimerítő nap sebeinek nyalogatásából áll.... hihetetlen menő dolog több mint két hónap után egy kicsit itthon pihizni és munkanap délutánján a TV előtt lebzselve dolgozgatni és blogolni.. De megérdemlem, mert előre ledolgoztam a mai napot, ugyanis tegnap hajnali 5-kor elrepültem Frankfurtba életem első forgatására és még éjjel haza is repültem, hogy Bogyó úr mellett tentézhessek és kelhessek :)

Húú, nagyon szuper és kalandos volt a forgatás.. A schwalbachi R&D centerünkben forgattunk egy lengyel sajtó konferenciát és egy dokumentarista filmet igazi lengyel anyukákkal pelusokról... gondolom, nem sok embernek érdekes órák hosszát pelusokról, babák vizeletének a mennyiségéről és székletének állagáról beszélni és olvasni, így nem büntetek senkit sem azzal, hogy leírom a nap részleteit, de a lényeg, hogy ha magától a pelusoktól és azok potenciális tartalmától eltekintünk, nagy élmény volt és ajánlom mindenkinek, aki arra jár, hogy nézzen be az R&D centerünkbe, mert nagyon érdekes dolgokat lehet látni.. Az én kedvencem az a szoba volt, ami azt mutatja meg, mit és hogyan lát egy baba... minden olyan benne, mintha a összemennénk és minden ami a környezetünkben van, hatalmasra nőne - pont úgy, ahogy egy babzi látja őket... ezen kívül van egy cuki playground is, ahol vagy 15 baba-mama páros játszott... megint haza akartam hozni pár babát itthonra... 

Mivel én voltam az egyetlen, aki brand oldalról jelen volt a forgatáson, szépen megkaptam a 'produceri széket' és okoskodhattam, bár őszintén szólva sok közöm nem volt a dolgokhoz, hiszen még sosem forgattam :D. Remélem, hogy azért volt pár konstruktív hozzájárulásom, ami fogja emelni a készülő film színvonalát. 

Talán a legjobb kalandunk abból eredt, hogy az anyukákat, akiket kivittünk Schwalbachba, egy online nyereményjátékon választottam ki, ahol nyitott kérdésre kellett válaszolniuk, hogy miért szeretnének kijönni és tesztelni a Pampers-t (5000 anyuka jelentkezett 10 nap alatt, ami rekord lett :D) ..többek között az alapján döntöttem, hogy ki milyen beszédes, mert fontos volt, hogy nagydumás hölgyeket vigyünk ki, akik nem ijednek meg a kamerától.. továbbá a diszkrimináció elkerülése érdekében nem kértünk róluk képet, hiszen azt akartuk, hogy tudják, csak a válaszuk számít. 

Hát hitelesnek hitelesek lettünk, de jött egy anyuka, aki alapvetően egy nagyon igényes és csinos lány volt, de szegénynek olyan szemtengely ferdülése, hogy olyat én még nem láttam ( na jó, láttam már a TV-ben a nemzetgazdasági miniszterünket).. Szóval szegény beült az interjúztató székbe, ahol 2 állásból vettük az arcát és nagyon gyorsan kiderült, hogy ez így nem lesz jó, mert szegénynek a szemei nagyon összevissza és öntörvényűen mozognak, így vagy 20 percig csak próbáltunk játszani a beállítási szögekkel, hogy a lehető legelőnyösebben nézzen ki, amikor majd visszanézi magát.. a leggázabb az volt, hogy az ideiglenes stúdióból walkie-talkien adtuk le a drótot a lengyel interjúztatónak, hogy próbálja szóval tartani és ellazítani az anyukát, hogy az semmiképp se vegye észre, hogy min is ügyeskedünk, mert a világért sem akartuk szegényt egy pillanatra sem kellemetlen helyzetbe hozni :). Végül vele is sikerült megcsinálni a riportot és a többi anyukáéhoz hasonlóan az övé is szuper lett.

Majdnem 11 órát forgattunk, úgyhogy nagyon kimerítő volt a nap, arról nem is beszélve, hogy lengyel, német, angol és magyar nyelveken kommunikáltak a lengyel, angol, német, magyar, olasz, görög és török résztvevők és stábtagok... szóval igazi multikulturális kollaboráció volt. Mivel az utóbbi 3 hónapom jelentős részét ennek a projectnek az előkészítése tette ki és a következő 3 hónapom is erről fog szólni, a sikeres forgatást, mint projectünk egyik mérföldkövét, megünnepeltük a török pr-managerünkkel a reptéren egy gyors vietnami vacsival és néhány rongy vásárlásával a gépünk indulása előtti 35 szabad percünkben :)
Most pedig rohanunk vissza a reptérre Baluval átvenni a bérelt kocsinkat, hogy véletlenül se legyen magányos a ma átvett parkolónk :)

Napjaink Charmilles-ban

Újfent kicsit eltűntünk, amiért elnézést kérek, de az utóbbi hetekben a munkamennyiség az egekbe tornyosult, és meló után hazaérve már a számítógépem puszta látványától is a hányinger kerülgetett, így esténként távolról elkerültem minden elektronikai berendezést. Emellett minden szabad időnk a lakberendezés és honfoglalás körül forog, így bár nagyon élvezzük tartalmas napjainkat, annyira fárasztóak, hogy újabban állóhelyzetben el tudunk aludni bárhol. 

Most éppen a kis szobánk rejtekéből jelentkezem a szokásos hétvégi házirendünket tartva, hogy Balut békén hagyom 10-ig. 

Jelenleg két úriember hortyog a lakásban: Balu itt mellettem, és Zoli, Balu egyetemi haverja és egyben az én kollégám, aki a hétvégét nálunk tölti, pedig a nappaliban avatja fel vendégágyunkat. Tegnap érkezett és miután túléltük a főztömet (fajitas), elmentünk Zoli svájci gyerekkori haverjához és párjához iszogatni, majd este egyet fondüzni egy közeli étterembe... jól sikerült a nap, bár a fiúk úgy kidőltek, hogy nemtom mikor fogom tudni őket felkelteni és szolgálatba állítani, hogy felszereljék a 6 lámpaburát, amiket tegnap reggel vettünk az Ikeában.

Már el is felejtettem milyen jó dolog otthont teremteni.. minden apróságnak és haladásnak nagyon örülni. Múlt hétvégén vettünk szép színes WC-keféket és már azon is annyira belelkesültem, hogy folyton bementem a mosdóba rácsodálkozni, hogy milyen kis funkysak a wc-keféint :) 

Azért persze voltak ennél komolyabb beruházásaink és előrelépéseink is. 

A héten nagy nehezen, de végre felkerült a szép kovácsoltvas ruhafogas is az előszobába, ami Balu hatalmas fizikai erejét és ügyességét mutatja :) Emellett vettünk szép designos vízforralót, meg olyan grillsütőt, ami tud toastot, gofrit és kisebb grillételeket csinálni... aztán rájöttem, hogy van nekünk egy company shopunk, ahol a bolti ár töredékéért lehet venni PG-s termékeket, így a Braun pirítót már onnan vettük.

Szerdán már nagyon felhúztam magam azon, hogy nincs hűtőnk és sütőajtónk továbbra sem, így írtam egy durvább hangú elmarasztaló e-mailt az ügynökségünknek, hogy a maslow-i szükséglethierarchia alsó szintjén megrekedtünk hála nekik és nem tudunk továbblépni hűtő és sütő nélkül. Követeltük, hogy vagy hozzanak azonnal egy ideiglenes hűtőt vagy adjanak vissza dellát, mert a lakás fully equipped kitchenje nem tölti be a funkcióját. Szerencsénkre csütörtökön kaptunk egy hűtőt, amit pénteken már el is vittek, mert megérkezett mind az új hűtőnk, mind a sütőnk és mi több, sikerült visszakövetelni 500 CHF-et kártérítésként az elszenvedett kellemetlenségekért :)

Tegnap még korán reggel kimentünk az Ikeába és vettünk egy szép nagy ruhásszekrényt, egy cipős szekrényt,  egy pultot a konyhába és egy dohányzóasztalt, amiket előreláthatólag holnap délután fognak nekünk házhoz szállítani, és az összerakásuk pedig valószínűleg a jövő hétvégi programunk lesz. Ezekkel már nagyjából rendben leszünk bútorügyileg egy ideig, úgyhogy már csak azt remélem, hogy passzolni is fognak valamennyire a nappalibútorunkhoz. :) 

Meg kell még mindenképpen említenem lakásunk legszebb új lakóját, Fionát, a szépséges sötét rózsaszín orchideámat, akit Balutól kaptam ajándékba, hogy újfent demonstrálja igazi úriember voltát.

A héten végre aláírtuk a szerződést a parkolóra is, amit a szomszéd épület aljában bérlünk, így januárban ráállunk az autóvadászatra, hogy álljon is valami a méregdrága parkolóhelyünkön. 

Ha meglesz a dudunk, onnantól kezdve már szinte teljesen egyenesben lesz idekinn az életünk és végre több időnk lesz magunkra és a szocializálódásra, amit eddig tökéletesen hanyagoltunk. Kedden, a sok általam történt halasztgatás után végre elmentem  vacsorázni az egyik lengyel kolléganőmmel Carouge-ba és nagyon jól sikerült..szóval most, hogy a létbizonytalanság kérdése végre megoldódott, már jobban motivál minket a külvilág felé nyitás is  :)

Képeket majd teszek fel, de most mindenhol alszanak és nem örülnének, ha nekiállnék fényképezni :)

Honfoglalás

Egy picit eltűntünk az utóbbi napokban, de most újult erővel térünk vissza első bejegyzésünkkel újdonsült otthonunkból, saját netünket használva :)

Utolsó két napunkat a szipi-szupi hotelünkben maximálisan kihasználtuk: minden este jókat vacsiztunk Plan Palais művésznegyedében, majd teli pocakkal élveztük a szobánk wellness részlegét :)

Kedd éjszaka annyira izgultunk(am) a költözés miatt, hogy szerdán már hajnali 4-kor költözésre készen álltam a 14 tagú poggyászunkkal felszerelkezve Balu ágyánál, aki hosszas könyörgéssel bírt csak rávenni arra, hogy hagyjam még egy kicsit aludni és nézzem a milliónyi színvonalas arab csatorna egyikét, mert továbbra is az az egyik kedvenc itteni hobbim :) Miután 6-kor ő is felkelt, telepakoltunk egy taxit a cuccainkkal és irányba vettük Charmilles kerületét, hogy megkezdjük a honfoglaló hadjáratunkat.

Pontosan 8-kor megérkeztek a teherautók a konténereinkkel, és a költöztető brigád két túlkoros, idegennyelvet nem beszélő úriember személyében.

Csekély 2,5 óra alatt felhordtak a 71 dobozunkból 70-et, és nekiestek a kilátástalannak tűnő összeszerelésnek és kidobozolásnak, míg mi azon gondolkoztunk, hogy a hiányzó 69-es doboz  (kedves kis könyvespolcunk) vajon merre járhat. 

Két óra alatt összerakták és beállították a legtöbb bútort, amikor is észrevettük, hogy a ruhásszekrény összeszerelése során 20 csavart és tiplit megspóroltak nekünk. Mivel az urak nem beszéltek angolul/németül/magyarul, mi meg nem beszélünk franciául (még én sem :) ), elég hosszan mutogattuk nekik, hogy a szekrény így nem lesz jó, egy kisebb földrengés vagy akár egy apróbb lökés esetén is pillanatok alatt darabokra eshet, míg ők azt próbálták bemagyarázni, hogy nincs ezekre a csavarokra szükség, teljesen feleslegesek, a szekrény így, a maga instabilitásában tökéletes. 

Miután feladtuk ezt a reménytelen küzdelmet, megegyeztünk, hogy a legnehezebb falat, a szép új ágyunk összeszerelése során - ami Balunak és apujának 2 napig tartott - minden egyes lépésüknél ott állunk és minden csavart beveretünk velük, amit csak lehet, és ha hisztiznek, csak a képükbe nyomjuk az összeszerelési útmutatót. A költöztető brigádhoz hasonlóan, akik szétszedték anno az ágyat Pesten, ezek is végig anyáztak az ágy összeszerelése során és 3 óráig szenvedtek vele Balu terrorja alatt, hogy aztán tökéletesen álljon a pihe-puha ágyikónk, amit 3 hónappal a megvétele után végre felavathattunk :)

Miután az ággyal megvoltak az urak és előkerült a 69-es doboz is a konténer rejtekéből, teljesen kimerülve jelezték, hogy ha szeretnénk, nagyon szívesen ránk bízzák a többi dobozunk kipakolását, hiszen azok csak személyes tárgyak már, így nem akarnak köztük kontárkodni. Mivel amúgy is rossz helyre pakoltak volna mindent, nem bántuk a dolgot, útjára bocsátottuk a brigádot, és nekiestünk a kipakolásnak, aminek folyamán 219 könyv, 189 DVD,  sosem elegendő mennyiségű cipő és ruha került újdonsült helyére a szép új bútorainkban.... 

A végeredmény egy otthonkezdemény lett, amibe még jó pár dolgot kell vennünk és felszerelnünk (holnap fúrunk képeket), hogy még otthonosabbá tegyük, de végre a miénk, csakis a miénk. :)

Persze kalandok és mérgelődések most sem kerülnek el minket. Kicsiny vadiúj konyhánkban a beépített hűtő nem hűt (konstans 20 fok van odabenn) és a sütőnek nem érkezett meg az ajtaja még mindig.. így bár bizonyos értelemben megszűntek a nomád körülményeink a költözéssel, most jöttek újak, ugyanis hűtő híján jelenleg egy kartondobozban tároljuk az ételeinket a teraszunkon, ahol kb. hűtőhőmérséklet uralkodik.. :)

Fürdőkádból TV-zünk :)

Örömmel jelentem, hogy Balu pénteken sikeresen hazatért az Emirátusokból, sok szépet és jót látott, finomakat evett és elviselhető mennyiséget dolgozott. Majd teszünk fel képeket, amiket Dubajban és Abu Dhabiban csinált, csak még nem volt érkezésünk arra, hogy feltöltsük őket a gépünkre.

A Genfben történteket folytatva, csütörtökön, miután lejelentettem az eseményeket és megtörtént a rendőrségi vizit is, mely során a kecót ott lakásra nem biztonságosnak ítélték (jó, hogy mi már ezen sírtunk  6 hete), megkaptam a felhatalmazást arra, hogy átköltözzek egy hotelba szerdáig, amíg nem tudunk beköltözni a saját lakásunkba. 

Délután eljött értem, Pierre Jeronimo, az ingatlanügynökségünk főnöke, aki majdnem perfektül beszélt magyarul, és elvitt a tett színhelyére, hogy az ő őrző szemei alatt összepakoljam minden cuccunkat, ami a lakásban van és elvigyen a hotelbe. Csekély 4 bőrönd és 4 nagy hullazsák elég is volt a cuccainkra, hogy aztán cigány módra bevonuljak Genf egyik legdesignosabb hotelébe, ugyanis a késői foglalási időpontunk miatt már csak nagyon kevés szabad hotel volt és ott is csak lakosztályok ... persze ez egy olyan dolog, amit simán elviselünk :D

Szóval beköltöztem a hotelünkbe, a piros loft lakosztályba, ahol az asztalon egy üveg behűtött bor és 16 macaron várt névre szóló szalagokkal feldíszítve, hogy kompenzáljanak minden kellemetlenségért, ami ért az utóbbi napokban. Mivel a macaron finom volt, a bor meg még inkább, így megbocsátottam mindenkinek, főleg azok után, hogy 7 hét után végre normális ágyban, finom, puha ágyneműben és dohszag mentes környezetben alhattam :) - hihetetlen élmény volt, hiszen az előző helyünkön hiába szellőztettem non-stop és mostam ki mindenfélével az ágyneműinket, a szagukkal ki lehetett kergetni a világból.

Balu pénteken érkezett meg a hotelbe és azonnal rákattant a szobánk legjobb találmányára, mégpedig arra, hogy mivel a hatalmas kádunk a hálóban van, felszerelve fürdősókkal és társaival, így egy jó forró fürdőben pancsolva lehet nézni a TV-t :) - ezt a gyakorlatot nap, mint nap végezzük és fejedelmi :)

Még pénteken véletlenül benyitott Balu a másik lakosztályba az emeletünkön, ami még nagyobb és szebb, így szombat reggel átkértük magunkat abba, és most abban lakunk ...igen, szánalmasak vagyunk, de ha már választhatunk ... :) - szóval íme a nappalink ... nagyon kis cuki és még a fotel sem szakadt le alattam :)

Ma Balu átvette hivatalosan is a lakásunkat, így most már az is a miénk és szerdán végre birtokba vesszük  ténylegesen jep-jep-jep.. persze a biztonság kedvéért minden lehetséges biztosítást megkötöttem a kecóra még csütörtökön, így fel vagyunk készülve a legrosszabbakra is!!

Még hajléktalanabb, mint eddig

Azt hiszem a mai nap újfent hozzájárult ahhoz, hogy színes és izgalmas bejegyzésekkel tudjam ellátni a blogot, valamint további megerősítést lelt azon elméletem, hogy egyedül lenni, főleg egy idegen országban, szar. 

Jelenleg éppen az egyik magyar kolléganőm vendégszobájából írok, ugyanis a mai éjszakára ide kellett költöznöm. 

És, hogy miért? Hát a történet fergeteges - éppen gyanútlanul mentem haza a világ egyik legbiztonságosabb városában, amikor is a zárunkat kissé szétverve találtam, az ajtóból lemorzsolódott fadarabok társaságában a földön szanaszét ... éljen-éljen :)

Miután 10 percig toporzékoltam az ajtóban, hogy most mégis mit csináljak, úgy döntöttem, hogy telefonálni kezdek és nem megyek be egyedül - na de kinek telefonáljak? 

Elsőként is Balut hívtam - nem veszi fel. 

Utána a lakást adó ingatlanügynökséget - üzenetrögzítő.

Balu - nem veszi fel továbbra sem  - itt már jött a sírás 

Kolléganőm - ő felvette és mondta, hogy mehetek hozzájuk, valamint megadta a rendőrség számát akik szintén nem vették fel :)

Cartus - a kihelyezésemmel foglalkozó cég - nem veszi fel

Újra Balu - nem veszi fel

Végül megpróbáltam felhívni Isabellet, az ingatlanügynökünket, aki a lakáskeresésünkért felel. Bár szegényt már a sírba vittem az elmúlt 8 hétben a kéréseimmel és zsarnokoskodásommal, volt olyan kedves, hogy felvette még így 19:30-kor is a telefont, és mondta, hogy menjek ki az épület elé és várjam meg, amíg odaér. Kb. 20 perc múlva megérkezett, amire legalább már sikerült beszélnem Baluval arról, hogy kisebb problémák akadtak felénk.

Na, szóval Isabellel bemerészkedtünk - úgy néz ki, hogy a behatoló nem járt sikerrel, mert csak az egyik zárnál vágta szét az ajtót, a második bizergálása közben valószínűleg megzavarták, így nem jutott be, bár már egyik zár sem működött rendesen úgy, mint reggel...

Szóval a gyors leltár után (ami kb 2 perc, mivel semmink nincs idekinn), jött 3 nyugtató, egy csoki és egy ital, majd összepakoltuk, ami értékes holmink volt, és eltaxiztam ide a kolléganőmhöz csövezni... 

Most itt próbálom emészteni a történteket - vajon visszamennek-e éjjel vagy sem, hogyhogy pont most jöttek, amikor Balu nincs és egyéb okos gondolatok járnak a fejemben. Reggel jelentem az ügynökségnek, a HR-nek, a Cartusnak és még nemtom hány más elérhetetlen hülyének a történteket, és valószínűleg este beköltözöm egy hotelbe addig, amíg az új lakásba nem mehetünk, ami a jelenlegi állás szerint jövő szerdán lesz, mert a költöztető cég nem ér ránk korábban.

Hajléktalan napjaink véget értek!!!!!!!

Örömmel jelentem, hogy a tegnapi jelentkezésünket végre elfogadták és jövő hétfőn már költözhetünk is újdonsült otthonunkba!! Mivel csak 5 percre láttam tegnap a kecót, így nem emlékszem pontosan minden részletére, de emlékeim szerint teljesen fel van újítva, nagyon világos, van benne sok hely a cipőknek és legfőképpen egy extra szoba a leendő vendégeinknek :) :)  

Szóval az első számú tervem mára beszerezni a rénszarvasos fondügépet, amit már egy hónapja nézegetek és abban maradtunk Baluval, hogy amint meglesz a kecónk, megvesszük :) :)

Apropó Balu.. amint a lenti, világhálón kószáló képen is látható, az én elegáns úriemberem majd megszakad Abu Dhabiban a munkától :D

Közérdekű információk

Néhány gyors, közérdekű információ innen Genfből:

1. Balu szerencsésen megérkezett tegnap éjjel Abu Dhabiba, ahol a kialvatlanságól és a 14 fokra klímázott hotelszobájától eltekintve nagyon jól van

2. Tegnap lefoglaltam a repjegyeket karácsonyra: December 19-én, szerdán délben érkezünk Pestre, és Január 7-én jövünk vissza Genfbe

3. Ma jelentkeztem egy lakásra, úgyhogy újfent fingers crossed van :)

4. Elfogyott az első doboz Ben&Jerry's jégkrémem, így attól tartok, nem tart ki péntekig a készletem

5. Három TV csatornánkból kettőn az 'Áll az alku' megy egyidőben :) :)

6. Még 4 nap, 93 óra Balu nélkül :(

Emózásra készen

Nem egészen három órája történt, hogy útjára bocsátottam Balut egy irgalmatlanul hosszú, 5 napos/125 órás/ 7500 perces üzleti útra Dubajba és Abu Dhabiba... 

Nem egészen 150 perce rájöttem, hogy nem jó nélküle és nagyon hiányzik nekem az én Bogyóm...  :(

Jelenleg elsődleges célom, hogy lefoglaljam magam annak érdekében, hogy minél gyorsabban elteljen ez a pár nap egyedül és lehetőleg könnyen átvészeljem az éjszakákat, ugyanis olyan szánalmas vagyok, hogy 26 évem alatt mindössze 6-szor aludtam egyedül egy házban, amely rekordomat most kis híján meg is fogom dönteni ebben a hatalmas hodályban, ahol a parkettától kezdve, a hűtőn át a radiátorig mindennek van valami érdekes hangja éjszakánként :)

Három óra után úgy állok, hogy a francia házim kész, sőt, már előre megoldottam a következő heti összes feladatot, a lakás csillog-villog, valamint a ruhák is ki vannak vasalva, úgyhogy most kicsit kreatívabb beltéri programokon kéne törnöm a fejem.. 

Mivel a DVD-ink egy raktárban várnak ránk már 1,5 hónapja, így mindössze 4 Jane Austen, 3 egyéb kosztümös és pár Harry Potter film maradt már csak megnézetlenül a gépünkön, 3 olvasatlan könyv társaságában - ezekkel kell kihúznom valahogy :) Annak érdekében, hogy a távollétét megédesítse, Balu két, a nőket és a női igényeket mindennél jobban ismerő úriemberrel lepett meg. Ők Ben és Jerry, akikkel képtelen vagyok betelni és akikkel a viszonyomat a héten tovább fogom mélyíteni :)

 

Tegnap kiélveztük az utolsó őszi, szombati napsütést, és ellátogattunk a város északi partszakaszára, hogy a legnevesebb helyi parkot is megnézzük. Kéretik nem kultúrbarbárnak nézni minket, amiért még nem mentünk múzeumba és folyton csak parkokban meg a tónál vagyunk. Ennek komoly stratégiai okai vannak :) 

Amint itt lesz a tél, a nagy hidegben már nem fogunk tudni szabadtéri programokra és parkokba menni, így azokat még a tél beköszönte előtt szeretnénk letudni, hogy a fagyban majd múzeumokban üthessük el az időnket. A legjobban persze azt várjuk, hogy végre meglegyen a kecónk, mert akkor igényelhetem meg a kocsinkat, hogy aztán végre a környéket is meghódítsuk, mert hát Genfben nem maga a város, hanem a környéke az, ami igazán szép :)

Visszatérve tegnapra, most észak irányba indultunk a tó partján, gyönyörködtünk a Mont Blanc és a környező vonulatok friss hóval borított csúcsaiban, megnéztük a helyi botanikus kertet és a mellette lévő kis állatkertet, végül pedig a 4 km-es túra után kiéhezve, ebédeltünk egy jót :)

Házőrzőink

Nos, egy újabb hét telt el idekinn és lakástéren a helyzet továbbra is változatlan, annyi különbséggel a múlt héthez képest, hogy most még függőben sincs jelentkezésünk, mert az a pár kecó, amit a héten szerencsénk volt meglátogatni, a 'kizárt dolog, hogy odaköltözzünk' kategóriába kerültek... Így, az 'aláadott igényeinknek megfelelő álmaink lakásának' megtalálása tovább húzódott, de  remélhetőleg csak a következő hétig :)

A héten nagyon bántuk, hogy nem vagyunk otthon, mert ezek a munkamániás svájciak nem csak, hogy népszavazással tiltakoztak a saját szabadnapjaik számának megemelése ellen, de még a november 1-jét sem ünneplik, így güri volt miden nap :(

Mivel múlt hétvégén végig szakadt az eső és nem nagyon lehetett kimozdulni, a mostani hetünk pedig kizárólag a munkáról és a lakáskeresésről szólt, eljött az ideje, hogy bemutassam házőrzőinket, és egyben lakásunk egyetlen díszeit, a Dinóinkat.

A hadsereg 14 tagot számlál, velociraptoroktól kezdve brachioszauruszokig jó pár kis és nagy dinót tömörítve, és egytől egyik az összesnek Balu a megalkotója és gazdija. Az én szerepem kizárólag a dinók beszerzésére korlátozódik, ami úgy működik, hogy minden elköltött 15 CHF után kérni lehet egy újabb csomag dinót a helyi Migros üzletek kasszájánál. Mivel állítólag egy férfiembernek ez kellemetlen feladat, hiszen nem szabad bemutatnia gyerekes hajlamait, ezért mindig nekem jut ki a megtiszteltetés, hogy kérjem a játékainkat, de persze szerintem minden kasszás tudja, hogy igazából nem nekem lesznek :)

Szóval kis barátaink egy kis színt visznek szürke napjainkba és unalmas otthonunkba. Néha ugyan sírba visznek, amikor megeszik a smartiesaimat és egyéb cucukáimat a hűtőből...

De azért jó nevelésben részesült, intelligens gyerekek is egyben, akik falják a könyveimet ...

... sőt mi több, imádják a divatot és az új gumicsizmámat is :) :)