Túl vagyunk az első munkahéten, ami bár nagyon jól telt, elég fárasztó volt. Kimerültségünket semmi sem demonstrálja annál jobban, hogy pénteken már 10-kor kidőltünk és jómagam szombat reggel 8:15- kor (10 óra alvás után) keltem, amire nem volt példa már évek óta :) - persze ennek oka lehet az is, hogy a tudatalattim tisztában volt vele, hogy most nincs miért kelnem hétvégenként hajnali 7-kor, hiszen nem tudom nézni a Kölyök Klubot a TV-ben, ami az utóbbi pár évem bevett szombat-vasárnap reggeli programja volt.
Gyönyörű napsütésre keltünk, ami újdonságnak számít itt létünk alatt, és mindenképpen arra inspirált minket, hogy nyakunkba vegyük a várost és folytassuk vele az ismerkedést.
Először is délelőtt jött a kényszerű rossz, hiszen, mint minden svájcinak, nekünk is gyorsan el kellett intéznünk a bevásárlást, hogy feltöltsük a hét folyamán teljesen kiürült hűtőnket a következő hétre, amire a boltok nyitvatartási rendje miatt nem lesz lehetőségünk majdnem 1 újabb hétig.
Ezt követően jött a nap élvezetes része, ugyanis kihajóztunk a lakásunktól 200 méterre elhelyezkedő Genfi-tóra, hogy vízről is szemügyre vegyük a várost és annak part menti környékét. Csodaszép időben, verőfényes napsütésben és tükörsima vízen haladtunk, így hatalmas élmény volt a kirándulás mindkettőnknek. Milliónyi képet ellőttem Genf jelképéről, a Jet d'Eau-ról (szökőkút), ami gyönyörű látványt nyújtott napsütésben a 140 méter magasra fellövellő vízsugarával. Érdekes, hogy mindenki másért szereti ezt a hatalmas vízoszlopot - számomra, mint tájékozódásban gyengélkedő egyénnek, talán az a legimponálóbb tulajdonsága, hogy gigantikus méreteinek köszönhetően szinte mindenhonnan látható a belvárosban, így ha eltévedek, mindig a Jet d'Eau segít az orientációban és abban, hogy hazataláljak. :)
A hajókázás után jött egy kis séta Pont des Bergues hídon és az azon keresztül megközelíthető L'ile de Rousseau-n (Rousseau- sziget), ami a genfi születésű írónak az egyik kedvenc lébecolóhelye volt. Ezt követően végigsétáltunk a bevásárlóutcán, ahol - bár péntek óta tudunk már mosni - kis treatmentként a sok kényelmetlenség után, vásároltunk egy pár szépséget. Mivel nincs hétvége macaron nélkül, az egyik legszebb üzletház cukrászdájában ettünk is párat, amik az eddigi macaronjaink legjobbjai címért pályáznak - nálam a zöldalmás és fekete áfonyás voltak a befutók, míg Balu a rágó ízű macaronnal nem tudott betelni. :)
Este, hazafelé sétálva ért minket ittlétünk alatt az eddigi legszebb látvány. Már kezdtük azt hinni, hogy csak népámítás és a város marketingjének a része, hiszen mindig csak figyeljük és várjuk, de sose látjuk, azonban tegnap este, a lemenő nap fényében végre előbukkant a tó mögötti horizonton őfelsége, a Mont Blanc gyönyörű havas csúcsaival :)
Gyönyörű napsütésre keltünk, ami újdonságnak számít itt létünk alatt, és mindenképpen arra inspirált minket, hogy nyakunkba vegyük a várost és folytassuk vele az ismerkedést.
Először is délelőtt jött a kényszerű rossz, hiszen, mint minden svájcinak, nekünk is gyorsan el kellett intéznünk a bevásárlást, hogy feltöltsük a hét folyamán teljesen kiürült hűtőnket a következő hétre, amire a boltok nyitvatartási rendje miatt nem lesz lehetőségünk majdnem 1 újabb hétig.
Ezt követően jött a nap élvezetes része, ugyanis kihajóztunk a lakásunktól 200 méterre elhelyezkedő Genfi-tóra, hogy vízről is szemügyre vegyük a várost és annak part menti környékét. Csodaszép időben, verőfényes napsütésben és tükörsima vízen haladtunk, így hatalmas élmény volt a kirándulás mindkettőnknek. Milliónyi képet ellőttem Genf jelképéről, a Jet d'Eau-ról (szökőkút), ami gyönyörű látványt nyújtott napsütésben a 140 méter magasra fellövellő vízsugarával. Érdekes, hogy mindenki másért szereti ezt a hatalmas vízoszlopot - számomra, mint tájékozódásban gyengélkedő egyénnek, talán az a legimponálóbb tulajdonsága, hogy gigantikus méreteinek köszönhetően szinte mindenhonnan látható a belvárosban, így ha eltévedek, mindig a Jet d'Eau segít az orientációban és abban, hogy hazataláljak. :)
A hajókázás után jött egy kis séta Pont des Bergues hídon és az azon keresztül megközelíthető L'ile de Rousseau-n (Rousseau- sziget), ami a genfi születésű írónak az egyik kedvenc lébecolóhelye volt. Ezt követően végigsétáltunk a bevásárlóutcán, ahol - bár péntek óta tudunk már mosni - kis treatmentként a sok kényelmetlenség után, vásároltunk egy pár szépséget. Mivel nincs hétvége macaron nélkül, az egyik legszebb üzletház cukrászdájában ettünk is párat, amik az eddigi macaronjaink legjobbjai címért pályáznak - nálam a zöldalmás és fekete áfonyás voltak a befutók, míg Balu a rágó ízű macaronnal nem tudott betelni. :)
Este, hazafelé sétálva ért minket ittlétünk alatt az eddigi legszebb látvány. Már kezdtük azt hinni, hogy csak népámítás és a város marketingjének a része, hiszen mindig csak figyeljük és várjuk, de sose látjuk, azonban tegnap este, a lemenő nap fényében végre előbukkant a tó mögötti horizonton őfelsége, a Mont Blanc gyönyörű havas csúcsaival :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése