Igáslovak

Jelentem, mindketten hivatalosan is munkába álltunk idekinn. 

Az első benyomások a babák és pelenkák világában egyelőre egész pozitívak, de nem kiabálnék el semmit. Az még nem teljesen tiszta, hogy mit kell pontosan csinálnom, de amint látom, ezzel nem vagyok egyedül és majd idővel csak kitisztul az is :)

Az épület, amiben vagyok, olyan fél órára van tőlünk az itteni BKV-val, és számomra is meglepő módon eddig csak egyszer tévedtem el. Az itteni tömegközlekedés egyébként döbbenetes - egy rakat busz, troli és villamos van, hihetetlen jó csatlakozásokkal és lefedettséggel. A belvárosban szinte nincs olyan utca, amin ne közlekedne valamilyen tömegközlekedési eszköz. Ennek megfelelően meg is kérik az árát, mert egyetlen jegy 3.5 CHF. Szerencsére, mint az hétfőn kiderült,  minden P&G-s kap éves bérletet Genfre és környékére, szóval már csak évek kérdése és lesz nekem is bérletem :)

Persze nem mindenki jár tömegközlekedéssel. Első napomon a kis hátizsákommal és batyummal felszerelve vonultam be jóllakott óvodás módjára az egyik épületbe, és belépő kártya hiányában a központi bejáratot kellett használnom, amit az autósok is használnak - hát elsőnek azt hittem, hogy eltévedtem és valami autó kiállításra érkeztem.. sorra jöttek rosszabbnál rosszabb autók: Porsche, Ferrari, BMW és Aston Martin... mint azt hallottam, itt ennél rosszabbakkal nem nagyon járnak :) 

El is kezdtük már a mi kis autónkat is keresni. Mivel sokan mennek el a cégtől, azt a tanácsot kaptam a kollégáktól, hogy nézzem a hirdetőtáblákat, mert ott egész jó áron lehet szerezni jó állapotú autókat. Be is mentem az egyik ilyen szobába, ahol a falon egy hatalmas jó deal várt: 'Buy one BMW (nem emlékszem a paramétereire pontosan, csak arra, hogy ötös volt) and get one Nissan Murano for free' - :) :) 

Meg kell azért jegyeznem, hogy mindazok ellenére (vagy pont azért), hogy az emberek ilyen szuper dudukkal járnak, sajnos úgy tűnik, hogy egyeseknek emiatt már nem futja mindenre... Hétfőn kértem egy egeret és egy kiegészítő billentyűzetet a gépemhez, amiket az otthoni szokásomnak megfelelően ott hagytam az asztalomon éjszakára... hát nem is értem, hogy ki és miért tette, de reggelre már nem voltak meg, szóval az IT-n kuncsorgással fejeztem be a hétfőmet és náluk kezdtem a keddet - egyáltalán nem néztek hülyének és begyűjtögetőnek :) 

Csak az nyugtat, hogy ez még mindig jobb annál, mintha a csokimat vennék el vagy ne adj isten a macaronomat, mert arra még gondolni sem merek :)

A lakásunkat illetően a helyzet változatlan és egy kicsit kezd aggasztóvá válni. Sajnos a pályázatunkat illetően nem lesz válasz jövő keddig, így addig nem is merünk új után nézni. Az ideiglenesben még továbbra sem tisztázódott a mosás kérdése, és már vészesen fogynak a cuccaink. Nagyon tetszik a kollégáim reakciója arra, amikor mesélek nekik arról, hogy merre vagyunk.. a fiúk szeme azonnal csillogni kezd, ha megemlítem, hogy Paquis-ban vagyunk (= red light district sokaknak), és nemtől eltekintve mindenki azonnal a ruházatomra néz, amint mesélem, hogy mi a helyzet a mosási lehetőségeinkkel :)

Szerencsére a non-stop unszolásomnak és nyavalygásomnak köszönhetően mára egy kicsit aktivizálta magát az ügynökségünk: már vannak égőink szinte minden lámpához és már az alsó zár is zárható az ajtónkon... nem sok, de végre egy kis haladás. Abban maradtam a relocation-ünket intéző ügynökséggel, hogy legkésőbb hétfőig várunk. Ha a mosás és egyéb problémák nem oldódnak meg teljesen, költözünk máshova.

Ma vagyunk 1 hetesek idekinn és lassan kezdjük felvenni az itteni életritmust. Az egyik legnagyobb kihívás a nyitva tartási idők elfogadása lesz, ami már okozott kisebb problémákat nekünk. Vasárnap elindultunk, hogy feltöltsük a két terméktől eltekintve teljesen üres hűtőnket, és szomorúan tapasztaltuk, hogy a város teljesen üres és kihalt.. olyan, mintha evakuálták volna.. semmilyen üzlet nincs nyitva szombat este 6-tól hétfő reggelig.. Ennél már csak az volt rosszabb, hogy azzal kellett szembesülnünk farkaséhesen, hogy nem csak a boltok, de az éttermek nagy része is zárva van vasárnap, így 20 percig kerestünk egy nyitva lévő éttermet, hogy másnap reggelig elegendő ételt tömjünk magunkba ebédre.. 

Amint látjuk, ez a nem túl kényelmes nyitva tartási rend nem csak nekünk nehezen emészthető. Hétköznapokon - csütörtök kivételével - 7-ig vannak nyitva a boltok. Hétfőn hatalmas sprinttel sikerült 18:50-re beérnem a hozzánk legközelebb levő boltba, ahova Balu volt olyan drága és előre lement, megcsinálva a bevásárlás nagy részét és csak a végső simításokkal várt meg.. hát hihetetlen harcok mentek az utolsó friss péksütikért és tejtermékekért és hozzánk hasonlóan mindenki őrült módjára rohant, hogy legyen vacsija. 

Mindezek ellenére azért azt kell mondjam, hogy egyelőre egész jól érezzük magunkat és nagyon reméljük, hogy ha a kecó és egyéb problémák lecsengenek, szuper kis életünk lesz itt :)