Noa-szülők a lila tehenek hazájában

Egy mozgalmasan, de felettébb pompásan sikeredett hosszú hétvégét tudhatunk magunk mögött, melynek során igyekeztünk 3 nap alatt a lehető legtöbbet megmutatni Genf és annak környékének szépségeiből a szüleimnek, hogy nyugodt szívvel konstatálják annak tényét, hogy bizony nem is vagyunk olyan rossz helyen.

Csütörtök délutáni érkezésüket követően gyorsan bevetettük magunkat Genf óvárosába és belvárosi parkjaiba egy pár órányi sétálgatás erejéig, majd a kedvenc Ladurée macaron cukrászdánkat útba ejtve elmentünk az Edelweiss Hotel éttermébe vacsizni, ahol, mint eddig mindig, most is isteni fondüt és raclette-t kaptunk vérbeli alpesi chalet hangulatban tálalva svájci élőzenével fűszerezve.. 

Péntek reggel aztán vízre szálltunk és elhajókáztunk a továbbra is tündéri Yvoire középkori városába, ahol a dísztökökkel elárasztott botanikus kert meglátogatása után egy elképesztő panorámával rendelkező étterem teraszán költöttük el ittlétünk eddigi legjobb ebédjét és desszertjét Yvoire kastélyában és tópartjában gyönyörködve.

Kilátásunk az étterem teraszáról

Szombatunkat Broc-ban, a Cailler csokigyárban kezdtük, ahol az interaktív múzeumlátogatás és a jól kiérdemelt csokikóstolás után 1 óra alatt sikerült átaraszolnunk a múzeumtól 5km-re fekvő Gruyéres városába, ugyanis egy felvonuló tehéncsorda kisajátította az autósok elől a főutat, aminek köszönhetően szépen a nyomukban haladva kellett felvonulnunk egészen a város határáig. Felérve a várba bejártuk a kastély minden zegzugát és zöldellő parkját, majd egy kissé érfelvágós hangulatú élő népzenét hallgatva belakmároztunk a főtéren, hogy erőt gyűjtsünk a hazaútra. 

Hazafelé a megszokott gyors, de kevésbé élvezhető panorámájú autópálya helyett a Lavaux borvidékén át vezető utakon keresztül mentünk, hogy végre legálisan bármikor félre tudjunk állni gyönyörködni a csodaszép szőlőteraszokban és távoli hegyekben a tópart mentén.. Hosszú idő után végre sikerült lencsevégre kapni ezt a lélegzetelállító tájat, amit még az autópályáról pécéztünk ki magunknak pár hónappal ezelőtt, csak mindeddig nem tudtunk kellőképpen megnézni, ugyanis Balu (helyesen) nem volt hajlandó nekem megállni az autópályán, hogy fényképezzek :)

Utolsó állomásunk Lausanne volt, ahova anyu kívánságára látogattunk el, aki még sok-sok évvel ezelőtt 18 éves kamasz lányként beleszeretett a városba és azóta is tervezte a nagy visszatérést. A második találkozás sem okozott csalódást, így méltó lezárása lett egy csodaszép hétvégének :)