Vaucluse

Újra itt egy pompás nyaralást követő túlórák tömkelegével tarkított munkahét után, hogy írjunk egy rövid útleírást a Provence-ben töltött négy csodálatos napunkról. 

A gyönyörű dél-francia tartomány sok tekintetben felülmúlta elvárásainkat, hiszen ismételten megütköztünk a francia vendégszeretet drasztikus javulásán a régi emlékeinkhez viszonyítva, ugyanis Párizshoz hasonlóan itt is mindenhol csak kedvesség, segítőkészség fogadott minket, minden nemű franciás dactól és fölényességtől mentesen. 
Természeti csodák valamint jellegzetes hangulatú, ódon kőházakkal és keskeny utcákkal tarkított tüneményes városok látványában, minőségi borok kóstolásában és gasztronómia élvezetekben egy percig sem szenvedtünk hiányt. Azonban az eddig mindig minden utazáson vakon követett, bibliaként használt Útitárs sorozat kivételesen nem bizonyult a legjobb idegenvezetőnek, hiszen sok olyan helyet látogattunk meg, amit a könyv méltatlanul túlértékelve melegen ajánlott, míg nem maradt mindig elégséges időnk arra, hogy azokban a számunkra páratlanul szép látnivalókban, amiket a szerző a többivel egy szinten említett, kellőképpen tudjunk gyönyörködni.. Egyetlen tényleges csalódásunkat mindazonáltal csak az okozta, hogy a helyi földművesek tökéletes munkát végeztek a pár héttel ezelőtti aratások során és sajnos kora szeptemberi érkezésünkre minden nyom nélkül eltüntették a már régóta látni vágyott lila levendulamezőket, így levendulát csak a boltokban láttunk.. Segond, mert Provence Genftől nem nagy távolság, és mivel jó pár városra nem volt elég időnk a fenn említett okokból kifolyólag, jövő nyáron mindenképpen visszatérünk, hogy végre tényleg lássuk azokat a híres levendulától liluló, napraforgóktól sárguló dombmezőket.  

Szóval, első napunkon a tervekhez képest 26 percnyi késéssel indultunk el, ami lemaradást aztán szépen behoztuk az üres autópályákon. (nem csoda, hogy nincs akkora forgalom a francia autópályákon, hiszen olyan orbitális árakat kell kicsöngetni minden kapunál, hogy még én is ledöbbentem, pedig azt hittem, Genf után már semmi nem fog meglepni árakat illetően :) )

Első megállónk Vaucluse volt, ami Provence 5 altartományának egyike. Itt a dentelles-i utakat átjárva az 1962m-es Mont Ventoux-hoz látogattunk el, aminek a csúcsához vezető betegen szerpentines út egy közkedvelt rally és Tour de France útvonal.. Rögtön ez volt az első olyan megálló, amit nyugodtan kihagyhattunk volna, mert csak egy kopár hegycsúcs fogadott minket sok öngyilkos merénylő biciklis társaságában, és bár nem volt rossz kilátás a provence-i dombokra, nem hagyott bennünk különösebben mély nyomokat a közel két órás kitérő..

Innen tovább Orange városába látogattunk el, ahol több neves római kori emlék maradt meg kiváló állapotban a Világörökség részeként. Először is a mind a mai napig üzemelő antik színházat néztünk meg, amely egyike a világ 3 olyan máig fennmaradt római színházának, melynek 37 méteres homlokzata egy az egyben megmaradt 2000 évvel ezelőttről. Innen aztán átsétáltunk a város másik nevezetességéhez, a Diadalívhez, amit állítólag Augustus tiszteletére emeltek.

Mivel már 3 óra felé járt az idő és korgott a pocink, gyorsan kerestünk a belvárosban egy hangulatos kis éttermet, ahol belakmároztunk finom salátákkal és sajtokkal, majd indultunk tovább Chateneuf-du-Pape-ba, ahol egykor a pápa kedvenc kis chateau-ja állt. 

Miután felmásztunk a dombtetőn lévő palota romjaira, hogy gyönyörködjünk egyet az elénk táruló szőlőskertek végtelen tengerével borított tájban, következő programunk a régió borainak kóstolása volt, ugyanis Chateneuf-du-Pape Provence egyik legkiválóbb borvidéke, amit jól példáz a tény, hogy a város 100 házából 70-nek van pincészete.. Két kóstolás után már úgy éreztem, hogy kellőképpen fejembe szállt az alkohol, úgyhogy tovább álltunk, de előtte még vettünk emlékbe egy, a város nevét őrző bort, ami egyszerűen isteni volt és amit speciális alkalmakra tartogatunk :)

A napi utolsó úti célunk Gordes városa volt, ami - bár a könyv szerint csak egy népszerű középkori város - nekünk az egyik legszebb látvány volt az egész nyaralásunk során... Sajnos 6 után érkeztünk, így csak kívülről tudtunk gyönyörködni egy rövid ideig a város páratlan látképében és kastélyában, aztán rohannunk kellett Avignonba, hogy átvegyük a szobánkat a szállásunkon még 8 előtt. 

Tanulva a toszkán nyaralásunk emlékéből, ahol a szállásunkból hiányzott a toszkán feeling, megegyeztünk, hogy most maison-öket fogunk keresni, hogy igazi provence-i házakban aludjunk, ne hotelekben.. Szerencsére a tripadvisoron sikerült találnunk egy rakat gyönyörű szálláslehetőséget és végül egy nagyon hangulatos kis boutique-jellegő házban szálltunk meg Avignonban, a belvárostól kb. 5 percre..

Miután átvettük a szobánkat a házinéntiől, elindultunk, hogy felfedezzük a belvárost, ami minden tekintetben felülmúlta az elvárásainkat páratlan szépségével és hangulatával. Egy bő órás sétálgatás után fél 10 körül betértünk egy zsúfolt, de mennyei illatokat árasztó étterembe a Place du Palais sarkán és gyönyörű kilátással a pápai palotára egy vérbeli francia vacsorát költöttünk el, ami után már csak egy puha ágyra és egy hatalmas tentére vágytunk... 

Apropó tente.. lassan 10 óra, úgyhogy megyek és keltem Balut, hogy aztán menjünk az Ikeába vásárolni, ugyanis jövő héten érkeznek a szüleim egy hosszú hétvégére és nagy ügyesen kimostam a fél éve vett vendégpárnákat, aminek következtében mindkét párna egy 4-5 nagyobb pacából álló képződménnyé alakult át, annak ellenére, hogy a cimke szerint 30 fokon moshatóak. :)