Villámgyors bejegyzés egy frissen bontott cotes du rhone társaságában, mielőtt nekiesnék kivasalni a rám váró 4 adag frissen mosott ruhát, amit anyáék érkezése előtt még el kéne tüntetnem :)
Szóval második provence-i napunkon verőfényes napsütésre keltünk tündéri szállásunkon Avignonban, ahol a ház csodaszép kertjében szakítottuk meg ideiglenesen a gluténmentes diétánkat engedve a házi néni frissen sült palacsintája és házi lekvárja csábításának..
Bár az Avignon csodái előtti méltó tisztelgésre egy hét sem elég, nekünk 4 óránk volt arra, hogy a must see látnivalókat végiglátogassuk. Elsőként is a világ legnagyobb gótikus épületét, az egykori pápai palotát látogattuk meg, ami 6 konklávénak adott otthont, majd egy levendulaboltot útba ejtve átsétáltunk Franciaország leghíresebb hídjához, a Pont Saint-Bénezethez. Ez a híd amúgy pont azért híres, mert valójában nem is híd már 1668 óta, amikor is városvezetés úgy döntött, hogy a számtalan emberi kéz és Rhone áradás eredményeként megsérült hidat többé nem építik újjá, hanem úgy hagyják a következő évszázadokra, ahogy akkor éppen volt, 22 ív helyett négy ívvel, amivel a folyó 1/3-ig se ér :)
Az extrém hidat egy római kori aqueaduct, a híres-neves Pont du Gard követte Remoulins városa mellett, amiről még a törikönyvünkben is volt említés. Természetesen csináltunk az Unesco Világörökség részeként jegyzett alkotásról pár olyan képet , amin mi pózolunk, remélve, hogy az új kiadású Száray törikönyvekbe már a mi képünk fog kerülni.
Itt elég volt 5 percre magára hagyni Balut ahhoz, hogy megtegye élete felfedezését és megtalálja a szórólapját az útikönyvünk által meg sem említett Haribo Múzeumnak, ami olyan közel volt hozzánk, hogy nem lehetett nem útba ejteni....Aki ismer minket, az tudja, hogy nekünk a Haribo olyan, mint másnak víz, nem tudunk létezni nélküle, így mondanom sem kell, hogy meghatározó pillanatokat éltük meg a múzeumban :)
Mivel a gumicuki gyártásában való elmélyülés valamint az azt követő kóstolás és vásárlás kissé elhúzódott, már eléggé benne jártunk a délutánban, így rohannunk kellett, hogy legalább egy pár perc séta erejéig még el tudjunk látogatni St. Rémy de Provence-ba és Les Baux városaiba... Itt követte el számunkra a legnagyobb baklövését a könyvünk szerzője, ugyanis St.Rémy városa sokkal jobban volt marketingelve a könyvben és a neten, mint Les Baux, így azt priorizáltuk és oda mentünk elsőnek.. Közel egy óra sétálgatás után rájöttünk, hogy a város bár elég szép, semmi extrát nem tud nyújtani nekünk, főleg azok után, hogy a Haribo múzeum igencsak magasra tette a lécet.. Bár nem voltak nagy elvárásaink a kevésbé promotált Les Baux-val szemben, azért csak útba ejtettük egy pár percre, és odaérve egy pillanatunkba tellett beleszeretni a városba és annak környékébe... Sajnos már minden múzeum és kastély zárva volt, így csak felkaptattunk a város szűk utcáin, hogy gyönyörködjünk a fentről elénk táruló provence-i látképben, megfogadva, hogy ha jövőre is jövünk, akkor erre a városra legalább egy napot fordítani fogunk, mert még Assisit és Cortonát is messze leverte szépségben..
Innen tovább már csak a szálláshelyünket adó Arles városába tartottunk, ahol is a belvárosba jutás és a szállásunk megtalálása meglehetősen kalandosra sikeredett.. Szerencsére itt is egy tündéri házban sikerült szabad szobát foglalnunk, így a gyors honfoglalást követően nyakunkba vettük a várost, hogy a tulaj által melegen ajánlott étteremben együnk egy isteni vacsit az első látásra rémisztő városban (másnap rájöttünk, hogy második látásra is az) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése