Noa-szülők a lila tehenek hazájában

Egy mozgalmasan, de felettébb pompásan sikeredett hosszú hétvégét tudhatunk magunk mögött, melynek során igyekeztünk 3 nap alatt a lehető legtöbbet megmutatni Genf és annak környékének szépségeiből a szüleimnek, hogy nyugodt szívvel konstatálják annak tényét, hogy bizony nem is vagyunk olyan rossz helyen.

Csütörtök délutáni érkezésüket követően gyorsan bevetettük magunkat Genf óvárosába és belvárosi parkjaiba egy pár órányi sétálgatás erejéig, majd a kedvenc Ladurée macaron cukrászdánkat útba ejtve elmentünk az Edelweiss Hotel éttermébe vacsizni, ahol, mint eddig mindig, most is isteni fondüt és raclette-t kaptunk vérbeli alpesi chalet hangulatban tálalva svájci élőzenével fűszerezve.. 

Péntek reggel aztán vízre szálltunk és elhajókáztunk a továbbra is tündéri Yvoire középkori városába, ahol a dísztökökkel elárasztott botanikus kert meglátogatása után egy elképesztő panorámával rendelkező étterem teraszán költöttük el ittlétünk eddigi legjobb ebédjét és desszertjét Yvoire kastélyában és tópartjában gyönyörködve.

Kilátásunk az étterem teraszáról

Szombatunkat Broc-ban, a Cailler csokigyárban kezdtük, ahol az interaktív múzeumlátogatás és a jól kiérdemelt csokikóstolás után 1 óra alatt sikerült átaraszolnunk a múzeumtól 5km-re fekvő Gruyéres városába, ugyanis egy felvonuló tehéncsorda kisajátította az autósok elől a főutat, aminek köszönhetően szépen a nyomukban haladva kellett felvonulnunk egészen a város határáig. Felérve a várba bejártuk a kastély minden zegzugát és zöldellő parkját, majd egy kissé érfelvágós hangulatú élő népzenét hallgatva belakmároztunk a főtéren, hogy erőt gyűjtsünk a hazaútra. 

Hazafelé a megszokott gyors, de kevésbé élvezhető panorámájú autópálya helyett a Lavaux borvidékén át vezető utakon keresztül mentünk, hogy végre legálisan bármikor félre tudjunk állni gyönyörködni a csodaszép szőlőteraszokban és távoli hegyekben a tópart mentén.. Hosszú idő után végre sikerült lencsevégre kapni ezt a lélegzetelállító tájat, amit még az autópályáról pécéztünk ki magunknak pár hónappal ezelőtt, csak mindeddig nem tudtunk kellőképpen megnézni, ugyanis Balu (helyesen) nem volt hajlandó nekem megállni az autópályán, hogy fényképezzek :)

Utolsó állomásunk Lausanne volt, ahova anyu kívánságára látogattunk el, aki még sok-sok évvel ezelőtt 18 éves kamasz lányként beleszeretett a városba és azóta is tervezte a nagy visszatérést. A második találkozás sem okozott csalódást, így méltó lezárása lett egy csodaszép hétvégének :)

Arles-Camargue-Aix en Provence-Verdon

Harmadik provence-i napunk nem érdemel egy önálló bejegyzést, mert őszintén szólva sok szépséggel nem kecsegtetett, így a szombat-vasárnap élményei együtt lesznek prezentálva :)

Szombat reggel, miután jól bereggeliztünk a szállásunkon, nyakunkba vettük Arles városát, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a város világosban még annál is riasztóbb, mint amilyennek sötétben láttuk.. Az egész belváros a maga szűk, rendezetlen, felújításra szoruló és letargikus hangulatú épületeivel azt az érzést keltette bennünk, mintha egy színházi díszletben sétálnánk, ami egy elvont nyomortelepet akar megeleveníteni színes házakkal.. Egy az egyben megőrizték a Van Gogh képein látható Arles város látványát,  ami egyben azt is jelenti, hogy Van Gogh halála óta valószínűleg semmit sem újítottak fel a városban. Ezt még csak tetézte a tény, hogy bikafuttatás és viadal miatt, amit a Rizs Ünnepének szenteltek, még majális is volt a nagyobb tereken, ami, mint minden búcsú, hihetetlenül igénytelen volt. 

Eme sok szépség látványa már végképp arra sarkallt minket, hogy nagyon gyorsan eltávozzunk a tett színhelyéről és útba vegyük Camargue-t, a francia Yellow Stone-t, ami Arles-hoz hasonlóan várakozásainkat kissé alulmúlta.. Szép volt látni a sok száz szabadon rohangáló szürke lovat és a mindenfelé repkedő flamingókat, de lehet azért, mert sem ló-őrültek, sem ornitológus jelöltek nem vagyunk, elég gyorsan lelankadt az érdeklődésünk a szafari iránt, így pár óra után továbbmentünk Aigues Mortes erődvárosába. Miután egy bő két órát sétáltunk, uzsonnáztunk és fagyiztunk ebben a hangulatos kis városkában, elindultunk Provence egykori fővárosába, Aix en Provence-ba, ahol az utolsó éjszakánkra foglaltunk szállást.. 

Bár a várost csak amiatt választottuk szálláshelyünknek, mert közel volt másnapi úti célunkhoz, azt kell mondjuk, tökéletes választásnak bizonyult, mert az ott töltött este, amit egy nagy belvárosi sétával és vacsival megfejeltünk, egyértelműen igazolta, hogy a pezsgő egyetemi és éjszakai életének, kiváló éttermeinek és csodaszép utcáinak köszönhetően a város méltóképpen híresült el Provence fővárosaként ..

Vasárnapra természetjárós programot terveztünk, nevezetesen a Gorges du Verdon,  azaz a francia Grand Canyon, bevételét. Bár, csak a túra felének (70km) megtételére volt időnk, mert annyiszor meg kellett állnunk fényképezni a keskeny szurdokban,  csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudunk beszélni a látványról, amiben részünk volt a kirándulás során, mert nekünk ez a völgy egyszerűen maga volt a tökély, ami méltóképpen koronázta meg a nyaralásunkat, feledtetve minden balszerencsés választásnak minősülő programot a korábbi napokról :)

A-ból A-ba

Villámgyors bejegyzés egy frissen bontott cotes du rhone társaságában, mielőtt nekiesnék kivasalni a rám váró 4 adag frissen mosott ruhát, amit anyáék érkezése előtt még el kéne tüntetnem :)

Szóval második provence-i napunkon verőfényes napsütésre keltünk tündéri szállásunkon Avignonban, ahol a ház csodaszép kertjében szakítottuk meg ideiglenesen a gluténmentes diétánkat engedve a házi néni frissen sült palacsintája és házi lekvárja csábításának.. 

Bár az Avignon csodái előtti méltó tisztelgésre egy hét sem elég, nekünk 4 óránk volt arra, hogy a must see látnivalókat végiglátogassuk. Elsőként  is a világ legnagyobb gótikus épületét, az egykori pápai palotát látogattuk meg, ami 6 konklávénak adott otthont, majd egy levendulaboltot útba ejtve átsétáltunk Franciaország leghíresebb hídjához, a Pont Saint-Bénezethez. Ez a híd amúgy pont azért híres, mert valójában nem is híd már 1668 óta, amikor is városvezetés úgy döntött, hogy a számtalan emberi kéz és Rhone áradás eredményeként megsérült hidat többé nem építik újjá, hanem úgy hagyják a következő évszázadokra, ahogy akkor éppen volt, 22 ív helyett négy ívvel, amivel a folyó 1/3-ig se ér :) 

Az extrém hidat egy római kori aqueaduct, a híres-neves Pont du Gard követte Remoulins városa mellett, amiről még a törikönyvünkben is volt említés. Természetesen csináltunk az Unesco Világörökség részeként jegyzett alkotásról pár olyan képet , amin mi pózolunk, remélve, hogy az új kiadású Száray törikönyvekbe már a mi képünk fog kerülni. 

Itt elég volt 5 percre magára hagyni Balut ahhoz, hogy megtegye élete felfedezését és megtalálja a szórólapját az útikönyvünk által meg sem említett Haribo Múzeumnak, ami olyan közel volt hozzánk, hogy nem lehetett nem útba ejteni....Aki ismer minket, az tudja, hogy nekünk a Haribo olyan, mint másnak víz, nem tudunk létezni nélküle, így mondanom sem kell, hogy meghatározó pillanatokat éltük meg a múzeumban :) 

Mivel a gumicuki gyártásában való elmélyülés valamint az azt követő kóstolás és vásárlás kissé elhúzódott, már eléggé benne jártunk a délutánban, így rohannunk kellett, hogy legalább egy pár perc séta erejéig még el tudjunk látogatni St. Rémy de Provence-ba és Les Baux városaiba... Itt követte el számunkra a legnagyobb baklövését a könyvünk szerzője, ugyanis St.Rémy városa sokkal jobban volt marketingelve a könyvben és a neten, mint Les Baux, így azt priorizáltuk és oda mentünk elsőnek.. Közel egy óra sétálgatás után rájöttünk, hogy a város bár elég szép, semmi extrát nem tud nyújtani nekünk, főleg azok után, hogy a Haribo múzeum igencsak magasra tette a lécet.. Bár nem voltak nagy elvárásaink a kevésbé promotált Les Baux-val szemben, azért csak útba ejtettük egy pár percre, és odaérve egy pillanatunkba tellett beleszeretni a városba és annak környékébe... Sajnos már minden múzeum és kastély zárva volt, így csak felkaptattunk a város szűk utcáin, hogy gyönyörködjünk a fentről elénk táruló provence-i látképben, megfogadva, hogy ha jövőre is jövünk, akkor erre a városra legalább egy napot fordítani fogunk, mert még Assisit és Cortonát is messze leverte szépségben..

Innen tovább már csak a szálláshelyünket adó Arles városába tartottunk, ahol is a belvárosba jutás és a szállásunk megtalálása meglehetősen kalandosra sikeredett.. Szerencsére itt is egy tündéri házban sikerült szabad szobát foglalnunk, így a gyors honfoglalást követően nyakunkba vettük a várost, hogy a tulaj által melegen ajánlott étteremben együnk egy isteni vacsit az első látásra rémisztő városban (másnap rájöttünk, hogy második látásra is az) :)

Vaucluse

Újra itt egy pompás nyaralást követő túlórák tömkelegével tarkított munkahét után, hogy írjunk egy rövid útleírást a Provence-ben töltött négy csodálatos napunkról. 

A gyönyörű dél-francia tartomány sok tekintetben felülmúlta elvárásainkat, hiszen ismételten megütköztünk a francia vendégszeretet drasztikus javulásán a régi emlékeinkhez viszonyítva, ugyanis Párizshoz hasonlóan itt is mindenhol csak kedvesség, segítőkészség fogadott minket, minden nemű franciás dactól és fölényességtől mentesen. 
Természeti csodák valamint jellegzetes hangulatú, ódon kőházakkal és keskeny utcákkal tarkított tüneményes városok látványában, minőségi borok kóstolásában és gasztronómia élvezetekben egy percig sem szenvedtünk hiányt. Azonban az eddig mindig minden utazáson vakon követett, bibliaként használt Útitárs sorozat kivételesen nem bizonyult a legjobb idegenvezetőnek, hiszen sok olyan helyet látogattunk meg, amit a könyv méltatlanul túlértékelve melegen ajánlott, míg nem maradt mindig elégséges időnk arra, hogy azokban a számunkra páratlanul szép látnivalókban, amiket a szerző a többivel egy szinten említett, kellőképpen tudjunk gyönyörködni.. Egyetlen tényleges csalódásunkat mindazonáltal csak az okozta, hogy a helyi földművesek tökéletes munkát végeztek a pár héttel ezelőtti aratások során és sajnos kora szeptemberi érkezésünkre minden nyom nélkül eltüntették a már régóta látni vágyott lila levendulamezőket, így levendulát csak a boltokban láttunk.. Segond, mert Provence Genftől nem nagy távolság, és mivel jó pár városra nem volt elég időnk a fenn említett okokból kifolyólag, jövő nyáron mindenképpen visszatérünk, hogy végre tényleg lássuk azokat a híres levendulától liluló, napraforgóktól sárguló dombmezőket.  

Szóval, első napunkon a tervekhez képest 26 percnyi késéssel indultunk el, ami lemaradást aztán szépen behoztuk az üres autópályákon. (nem csoda, hogy nincs akkora forgalom a francia autópályákon, hiszen olyan orbitális árakat kell kicsöngetni minden kapunál, hogy még én is ledöbbentem, pedig azt hittem, Genf után már semmi nem fog meglepni árakat illetően :) )

Első megállónk Vaucluse volt, ami Provence 5 altartományának egyike. Itt a dentelles-i utakat átjárva az 1962m-es Mont Ventoux-hoz látogattunk el, aminek a csúcsához vezető betegen szerpentines út egy közkedvelt rally és Tour de France útvonal.. Rögtön ez volt az első olyan megálló, amit nyugodtan kihagyhattunk volna, mert csak egy kopár hegycsúcs fogadott minket sok öngyilkos merénylő biciklis társaságában, és bár nem volt rossz kilátás a provence-i dombokra, nem hagyott bennünk különösebben mély nyomokat a közel két órás kitérő..

Innen tovább Orange városába látogattunk el, ahol több neves római kori emlék maradt meg kiváló állapotban a Világörökség részeként. Először is a mind a mai napig üzemelő antik színházat néztünk meg, amely egyike a világ 3 olyan máig fennmaradt római színházának, melynek 37 méteres homlokzata egy az egyben megmaradt 2000 évvel ezelőttről. Innen aztán átsétáltunk a város másik nevezetességéhez, a Diadalívhez, amit állítólag Augustus tiszteletére emeltek.

Mivel már 3 óra felé járt az idő és korgott a pocink, gyorsan kerestünk a belvárosban egy hangulatos kis éttermet, ahol belakmároztunk finom salátákkal és sajtokkal, majd indultunk tovább Chateneuf-du-Pape-ba, ahol egykor a pápa kedvenc kis chateau-ja állt. 

Miután felmásztunk a dombtetőn lévő palota romjaira, hogy gyönyörködjünk egyet az elénk táruló szőlőskertek végtelen tengerével borított tájban, következő programunk a régió borainak kóstolása volt, ugyanis Chateneuf-du-Pape Provence egyik legkiválóbb borvidéke, amit jól példáz a tény, hogy a város 100 házából 70-nek van pincészete.. Két kóstolás után már úgy éreztem, hogy kellőképpen fejembe szállt az alkohol, úgyhogy tovább álltunk, de előtte még vettünk emlékbe egy, a város nevét őrző bort, ami egyszerűen isteni volt és amit speciális alkalmakra tartogatunk :)

A napi utolsó úti célunk Gordes városa volt, ami - bár a könyv szerint csak egy népszerű középkori város - nekünk az egyik legszebb látvány volt az egész nyaralásunk során... Sajnos 6 után érkeztünk, így csak kívülről tudtunk gyönyörködni egy rövid ideig a város páratlan látképében és kastélyában, aztán rohannunk kellett Avignonba, hogy átvegyük a szobánkat a szállásunkon még 8 előtt. 

Tanulva a toszkán nyaralásunk emlékéből, ahol a szállásunkból hiányzott a toszkán feeling, megegyeztünk, hogy most maison-öket fogunk keresni, hogy igazi provence-i házakban aludjunk, ne hotelekben.. Szerencsére a tripadvisoron sikerült találnunk egy rakat gyönyörű szálláslehetőséget és végül egy nagyon hangulatos kis boutique-jellegő házban szálltunk meg Avignonban, a belvárostól kb. 5 percre..

Miután átvettük a szobánkat a házinéntiől, elindultunk, hogy felfedezzük a belvárost, ami minden tekintetben felülmúlta az elvárásainkat páratlan szépségével és hangulatával. Egy bő órás sétálgatás után fél 10 körül betértünk egy zsúfolt, de mennyei illatokat árasztó étterembe a Place du Palais sarkán és gyönyörű kilátással a pápai palotára egy vérbeli francia vacsorát költöttünk el, ami után már csak egy puha ágyra és egy hatalmas tentére vágytunk... 

Apropó tente.. lassan 10 óra, úgyhogy megyek és keltem Balut, hogy aztán menjünk az Ikeába vásárolni, ugyanis jövő héten érkeznek a szüleim egy hosszú hétvégére és nagy ügyesen kimostam a fél éve vett vendégpárnákat, aminek következtében mindkét párna egy 4-5 nagyobb pacából álló képződménnyé alakult át, annak ellenére, hogy a cimke szerint 30 fokon moshatóak. :)

Irány Provence

Hehehe, végre itt az igazság pillanata és most Svájcban lesz nemzeti ünnep miatt 4 napos hosszú hétvége, kompenzálva minket az átdolgozott augusztus 20-a miatt :)

Eme jeles alkalomból, illetve abból a célból, hogy kihozzuk a maximumot az idei utolsó nyárias hétvégéből, holnap reggel elutazunk Provence-ba, hogy felfedezzük a levendula őshazáját egy pár nap erejéig és egy újabb látnivalót húzzunk ki a közös bakancslistánkról.

Gondolatébresztés és hangulatkeltés gyanánt vasárnap megnéztük a Bor, mámor, Provence filmet, ami a 2 órás vontatott és unalmas történetével maga volt a kínszenvedés.. remélhetőleg a betervezett Avignon - Arles - Camargue - Aix-en-Provence - Digne les Bains - Verdon túránk messze felülmúlja a borzalmasan sikerült adaptációt.. Addig is minden otthon tartózkodó, csütörtökön-pénteken dolgozó vagy iskolában tengődő ismerősünknek kellemes hétvégét kívánunk :) 

Balu is in the air

Tegnap Harry herceg és a Made in Chelsea 'sztárjainak' kedvenc svájci síparadicsomában, Verbierben jártunk. Na persze nem azért, hogy találkozzunk őfelségével vagy bárki más celebet lencsevégre kapjunk, hanem azért, hogy Balu csekély félév után végre beváltsa az évfordulós ajándékát és lesiklóernyőzzön a 2800 méteres verbieri hegyekről.. 

Mivel az ajándékvásárlás során a beváltóhelyet egy betűvel elnéztem és a Genf tőszomszédságában elhelyezkedő Vernier helyett (meglepett a helyszín, mert ott nincsenek is hegyek, csak IKEA :) ) a 2 órára fekvő Verbierbe kellett menni, ezért elkísértem, hogy megörökítsem a készülődést, felszállást és az első tiszteletkört...

Miután már látótávolságon kívül kerültek az urak, 3 másik kedves úriember segített visszamászni a kocsihoz a 30-35%-os lejtőn, amin csak azért gurultam le korábban a szép új, nem éppen hegyekbe illő tipegőmben, hogy készüljön pár kép szemből is a felszállásról... (nem volt jó ötlet :) )

A megalázó feltuszkolást követően 1,5 órás tömör imádkozás következett a kocsiban a kilencedik Agatha Raisin könyv társaságában arra várva, hogy Balu épen és egyben térjen vissza a nagy ugrás után. Mindeközben ő nagyban repkedett a hegyek és a város felett, melyet a kísérője fotóit elnézve úgy néz ki,  roppant mód élvezett :)

Miután egyben visszakaptam az én hősömet, megebédeltünk a közelben található és már egy jó ideje meglátogatni tervezett Martigny városában, majd a francia partok mentén hazaduduztunk  ..

Ma az új élet, új diéta második hétfordulója alkalmából ismét együtt főztünk és örömmel jelentem, hogy megint remekművet alkottunk... Bizony, nem kispályázunk és kockáztatunk, ha főzésről van szó.. Balu olyannyira komolyan vette a pénteki bevásárlást, hogy shopping list helyett képes volt elhozni egy keménykötésű Stahl Juci szakácskönyvet magával a hóna alatt a boltba, hogy véletlenül sem hagyjunk ki egyet sem a 7 hozzávalóból... Persze mind a biztonsági őrök, mind a pénztáros elkapott minket, mert azt hitték, hogy a boltból loptuk a könyvet :)