Kedd este és BL van... jeee... annyira izgalmas a meccs, hogy nem bírom nézni, ezért inkább írok egy rövid élménybeszámolót szombati kiruccanásunkról Gruyéres-be.
Szóval Gruyéres ... a város, vagy inkább falu, tekintettel az 1500 fős lakosságára, röviden és tömören maga a csoda - az ódon középkor és a posztmodern fetisiszta szürrealizmus érdekes egyvelege, ami minden harmóniát nélkülöz...
Kicsit bővebben: Gruyéres, Fribourg tartományába, a svájci Alpok egyik lankásabb tájára, egy 900 méter magas hegycsúcsra épült várfallal körbevett kis község, ahova autóval bejutni nem lehet. A korán kelők (Balu miatt nem mi), akiknek még jut hely a legmagasabban lévő 1-es parkolóban, egy 100 méteres sétával, a többiek pedig egy kicsit hosszabb, de teljesen elfogadható mértékű hegymászással tudnak bejutni a vár falain belülre, ahol egy tündéri, 4 utcából álló városba csöppennek, ami kizárólag autentikus hotelekből, üzletekből, éttermekből és múzeumokból áll.
Mi elsőként is a híres neves kastéllyal kezdtünk, aminek történetét nem tudom részletekbe menően elmesélni, mert egy lelkes Pampers fogyasztó végigordította a tárlatvezetés általános bevezetőjét, így sok nem maradt meg belőle azt leszámítva, hogy a kastély meglehetősen érdekes volt. 21 nyitott helyisége egyenként külön-külön nagyon korhű lett volna, ha tudtuk volna, hogy melyik korba helyezzük. Az épület maga a 13. században épült és ennek megfelelően őrzi mind a mai napig a az ódon középkor építészeti sajátosságait kívülről, no de mivel az 1950-es évekig éltek benne, minden lakójának érezni lehetett az ujjlenyomatát. Így a kert szép barokkos, néhány szoba reneszánsz és barokk pompában tündököl, míg az emeleti szobákban már a legutóbbi műgyűjtő lakók hatása volt érzékelhető, akik megkértek minden neves avantgarde festőt, aki hajlandó volt velük szóba állni, hogy fessék le a városról alkotott impressziójukat.... ennek megfelelően van egy hatalmas termük, amiben kb 40 festmény van a hegy csúcson elhelyezkedő várról, igen szürreálisan ábrázolva - no, nekem ez tetszett a legjobban és pár festményt szívesen elhoztam volna haza :)
Innen tovább a város legnevesebb lakójának, az elborult elméjű HR Gigernek a múzeumába és bárjába mentünk. A bácsi egy híres festőművész-szobrász és nem mellesleg az Alien Oscar-díjas megalkotója... A város másik kastélyát megvette magának és létrehozta benne a saját múzeumát, amiben a filmben is látott Alien szörnyeken és berendezéseken túl egyéb műalkotásai is megtalálhatók... Hát mindenképpen az eddigi egyik legérdekesebb művészeti élményeink közé tartozik, amint betekintést leltünk egy beteg elme szadista-fetisiszta-szürrelális gondolatainak kivetülésébe.. Mivel van pár kiskorú olvasónk és mert nem is nagyon lehetett fényképezni, így nem fogok képeket és hosszú leírást írni a borzasztóan nyomasztóan ábrázolt cyborg-pornó képekről, amiket láttunk, de aki szereti a modern művészeteket, a nudizmust és a különleges, mélyen letargikus hangulatú képeket, azoknak mindenképpen ajánlom, hogy keressen rá a képeire, sajátos élményt nyújtanak :)
A múzeum mellett található a Giger Bar, ahol Alien díszletben lehet helyi specialitásokat kóstolni. Ez a hely egyszerűen szuper (igazából legfőképpen ezért kirándultunk a városba): minden csontból van és nagyon posztmodern.. Az ételek viszont már szerencsére nem ilyen futurisztikusak.. isteni helyi szalámit ettünk a legnevesebb svájci desszerttel a csoki után. A cucukát meringue-nek hívják és friss gruyeres-i tejből készült double cream-mel adják... Nekem rettenetesen édes és fehér, viszont Balu annyira beleszeretett a finomságba, hogy azóta is minden este a frissen beszerzett készleteinket pusztítja itthon :)
Mivel a múzeumozásokkal elment a nap nagy része, innen tovább utunk már csak a hegy lábánál lévő Gruyéres Sajtmanufaktúrába vitt minket, ahol a legnevesebb svájci sajt, találó névvel illetve, a gruyéres készül :) Itt megnéztük a rövid tárlatot, hogy kiműveljük magunkat a sajtkészítés fortélyairól, szemügyre vettük a sajtraktárat, ahol több ezer tömb sajt érlelődik, ontva magából az iszonyatos ammónia szagot, majd hullafáradtan és teli pocakkal indultunk haza, hogy a másnapi állatkertezésre erőt gyűjtsünk :)
Mi elsőként is a híres neves kastéllyal kezdtünk, aminek történetét nem tudom részletekbe menően elmesélni, mert egy lelkes Pampers fogyasztó végigordította a tárlatvezetés általános bevezetőjét, így sok nem maradt meg belőle azt leszámítva, hogy a kastély meglehetősen érdekes volt. 21 nyitott helyisége egyenként külön-külön nagyon korhű lett volna, ha tudtuk volna, hogy melyik korba helyezzük. Az épület maga a 13. században épült és ennek megfelelően őrzi mind a mai napig a az ódon középkor építészeti sajátosságait kívülről, no de mivel az 1950-es évekig éltek benne, minden lakójának érezni lehetett az ujjlenyomatát. Így a kert szép barokkos, néhány szoba reneszánsz és barokk pompában tündököl, míg az emeleti szobákban már a legutóbbi műgyűjtő lakók hatása volt érzékelhető, akik megkértek minden neves avantgarde festőt, aki hajlandó volt velük szóba állni, hogy fessék le a városról alkotott impressziójukat.... ennek megfelelően van egy hatalmas termük, amiben kb 40 festmény van a hegy csúcson elhelyezkedő várról, igen szürreálisan ábrázolva - no, nekem ez tetszett a legjobban és pár festményt szívesen elhoztam volna haza :)
Innen tovább a város legnevesebb lakójának, az elborult elméjű HR Gigernek a múzeumába és bárjába mentünk. A bácsi egy híres festőművész-szobrász és nem mellesleg az Alien Oscar-díjas megalkotója... A város másik kastélyát megvette magának és létrehozta benne a saját múzeumát, amiben a filmben is látott Alien szörnyeken és berendezéseken túl egyéb műalkotásai is megtalálhatók... Hát mindenképpen az eddigi egyik legérdekesebb művészeti élményeink közé tartozik, amint betekintést leltünk egy beteg elme szadista-fetisiszta-szürrelális gondolatainak kivetülésébe.. Mivel van pár kiskorú olvasónk és mert nem is nagyon lehetett fényképezni, így nem fogok képeket és hosszú leírást írni a borzasztóan nyomasztóan ábrázolt cyborg-pornó képekről, amiket láttunk, de aki szereti a modern művészeteket, a nudizmust és a különleges, mélyen letargikus hangulatú képeket, azoknak mindenképpen ajánlom, hogy keressen rá a képeire, sajátos élményt nyújtanak :)
A múzeum mellett található a Giger Bar, ahol Alien díszletben lehet helyi specialitásokat kóstolni. Ez a hely egyszerűen szuper (igazából legfőképpen ezért kirándultunk a városba): minden csontból van és nagyon posztmodern.. Az ételek viszont már szerencsére nem ilyen futurisztikusak.. isteni helyi szalámit ettünk a legnevesebb svájci desszerttel a csoki után. A cucukát meringue-nek hívják és friss gruyeres-i tejből készült double cream-mel adják... Nekem rettenetesen édes és fehér, viszont Balu annyira beleszeretett a finomságba, hogy azóta is minden este a frissen beszerzett készleteinket pusztítja itthon :)
Mivel a múzeumozásokkal elment a nap nagy része, innen tovább utunk már csak a hegy lábánál lévő Gruyéres Sajtmanufaktúrába vitt minket, ahol a legnevesebb svájci sajt, találó névvel illetve, a gruyéres készül :) Itt megnéztük a rövid tárlatot, hogy kiműveljük magunkat a sajtkészítés fortélyairól, szemügyre vettük a sajtraktárat, ahol több ezer tömb sajt érlelődik, ontva magából az iszonyatos ammónia szagot, majd hullafáradtan és teli pocakkal indultunk haza, hogy a másnapi állatkertezésre erőt gyűjtsünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése