Két hetes munka túladagolás után ma végre bekapcsoltam az 'irodán kívül' vagyok értesítésemet (bár még dolgozom), hogy aztán 11 napot minden fajta pelenkától, elemzéstől és egyéb finomságoktól, amik miatt az utóbbi időben rekord mennyiséget túlóráztam, távol töltsek :)
Holnap hajnalban irány Amszterdam, hogy egy kicsit művelődjünk és persze utat engedjünk az odakinn legális élvezetek előtt.. Innen tovább irány Brügge, hogy a világ egyik legromantikusabb városában ünnepeljük az évfordulónkat és a húsvétot... Utolsó úti célunk pedig Brüsszel lesz, ahol a tervek szerint Balu a sörök, jómagam pedig a csokik iránti szenvedélyének fog hódolni :)
És akiben felmerül, hogy miért csak nyugatra megyünk ahelyett, hogy hólepte országunkba látogatnánk, jelentem, április 17-én megyünk haza 5 napra, hogy egy kicsit feltöltődjünk hazai élményekkel is :)
Addig is Mindenkinek Nagyon Boldog Húsvétot Kívánunk!!!
Újra itt egy mozgalmas hét után, bár a mozgalmak inkább a melót jelentették és nem kifejezetten a kikapcsolódást. A londoni hiperaktív hétvége utáni hetet sikerült nagy nehezen lehúzni úgy, hogy hétfő kivételével az összes napot ébren vészeltem át az irodában... A jól megérdemelt hétvége első napja Balunak egész napos tentével és lumpolással, nekem meg egy kis sétálgatással és az immáron kiolvasott és Londonban DVD-n beszerzett Trónok Harca első évadával telt...
Vasárnap aztán gyereknap volt a férfifronton. Elsőként is kimentünk a reptérre ebédelni, ugyanis a város egyetlen Burger Kingje a reptéren van.. Miután 30 percet álltam sorban a két menüért, gyorsan belakmároztunk a milliós tömegben, akik elárasztották a repteret annak eredményeképpen, hogy nem kisebb eseménynek adott otthont az utóbbi 10 napban szeretett városunk, mint a híres-neves Genfi Autószalonnak, és ennek megfelelően az amúgy is zsúfolt várost még jobban ellepték a népek..
A reptér közvetlen szomszédságában elhelyezkedő Palexpo területén került megrendezésre a nagy múltú expo, mely Európa legnagyobb autó kiállítása csekély 11,000 négyzetméteren... Direkt az utolsó napra terveztük látogatásunkat, reménykedve abban, hogy addigra már kevesebben lesznek és, hogy talán ekkora alapterületen nem lesz olyan tömegnyomor, de sajna nem lett igazunk, mert kész heringeffektus volt, főként a különlegesebb darabok körül. Velünk tartott Balu szingapúri haverja is, így az autókról történő érdemi beszélgetés az urak között folyt le, míg jómagam csak fényképeztem és próbáltam befogadni a kb. 1000 autó látványát, amire az ott töltött 4,5 óra sem volt elegendő.
Senkit sem fogok büntetni azzal, hogy jómagam írok elemzést a kiállításról mert a színűkön kívül sok más különbséget nem nagyon szoktam felfedezni az autókban... Próbáltam a jobbik felemet rávenni arra, hogy a dudukról írjon ő, de el lettem utasítva, így a lenti képeken túl csak annyi hozzáfűznivaló részemről, hogy meglepő módon még én is élveztem a kiállítást és pár autó kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet... aki ismer, az ezek után végképp elhiszi, hogy elég színvonalas kis program volt . :)
Amilyen gyorsan eltelt a pár hét a foglalás és az utazás között, olyan gyorsan elment az a három nap is, amit kedvenc országunk fővárosában töltöttünk..
Röviden a kiruccanásunk mérlege:
- Alvással töltött órák száma csütörtöktől hétfőig: 23 óra - ennek következményeképpen az irodai elalvásaim száma hétfőn: 2
- Elázások száma: végtelen ... de akinek szupercsucsu gumicsizmája és kiskutyás esernyője van, annak meg sem koccan :)
- Eltörölt Manchester United - Westham United meccsek száma: 1- utólag már nem csak én nem bánom :)
- Legyalogolt kilométerek mérföldek száma: 10 - de a látvány mindenért kárpótolt
- A gyaloglások miatti vízhólyagok száma: 2 - de a gyógyipuszik minden fájdalmat enyhítenek :)
- Hotelszoba cserék száma: 1 - így lett ablakunk, ami nem egy fél méterre lévő tűzfalra nézett
- Rég nem látott barátnővel való vacsorázások és borozgatások száma: 1
- Meglátogatott múzeumok, nevezetességek: British Museum, National History
Museum, Westminster Abbey, St. Paul's Cathedral, Big Ben, London Eye,
Covent Garden, Trafalgar Square, Regents Park, Buckhingham Palace,
Piccadily Circus, Leicester Square, M&Ms Museum , Cigar Tower, Baker Street, Chelsea
- Legfinomabb falatok: Steak az Angusból, Full English Breakfast a Garfunkel's-ből, Tojásos-baconös muffin a Regents Park Cafe-ból, Classic Burger és kecskesajtos csirkesaláta a Sherlock Holmes Pubból, na és persze az elmaradhatatlan afternoon tea scones-zal, hagymalekváros szendóval és shortcake-kel a House of Fraser Regency Tea Room-ból :)
- Legjobban megsértett ember akivel találkoztunk: a pincérnő az Angus Steak House-ból, akinek véletlenül 5 GBP helyett 5 penny-t adtam borravalónak, amikor a kártyámmal fizettem. Persze jól elküldött mindenhova, így az 5 penny jutalom maradt 5 penny :)
- Tescolátogatások eredményeképpen beszerzett hull-i emlékeket felidéző Balu-csemegék száma: nem tudom pontosan mert valaki folyton felmajszolja őket, amíg én dolgozom, így a leltár nyomon követése képtelenség :)
- Szép új rongyokkal, táskákkal, cipőkkel, kabátokkal és kihagyhatatlan Trónok Harca 1. évadával telepakolt bőröndök száma: 2
- A kirándulás értékelése 10-es skálán: 100000000000000000
- Legközelebbi londoni látogatás: remélhetőleg minél előbb :) :)
1 kép állítólag többet mond ezer szónál.. 60 képem van, remélem elég lesz :)
Hosszas várakozások után végre útra készen állunk. Két majdnem üres bőrönddel felszerelve holnap hajnalban indulunk Londonba, hogy művelődjünk egy kicsit és teletöltsük a bőröndjeinket minden széppel és jóval a ködös Albionban :)
Addig is pár kép a vasárnapi kiruccanásunkról a Zoo de Servionba, ami egy Lausanne-hoz közeli vadaspark és tropicarium. Láttunk tündéri shetlandi pónikat, pici barikat, lusta oroszlánokat, hiúzokat, hópárducokat, őzikéket, szarvasokat, bivalyokat, kengurukat és még sok szép, különleges állatot. Megtámadott minket egy fehér farkasokból álló falka, akik persze a ketrecen kívül nem jutottak. Balu fényképezkedett négylábú alteregóival, a lámákkal, akikkel rendkívül hasonló hajkoronával rendelkezik, valamint annyira magára haragított egy tigrist, hogy az rácsapott mérgében a plexiüvegre, mert felidegesítette, hogy Balu folyton csak követte egy jó fotó kedvéért.
Az idő nagy részét természetesen a mackópajtásokkal töltöttük, akik annyira cukik és huncutok voltak, hogy arra nincs szó. Persze este, mikor skype-oltunk dr. Szigeti Schieldkröte-vel és elmeséltük, hogy milyen édesek voltak a macik, akkor ki lettünk oktatva, hogy azért továbbra is a teknősbéka a világ legaranyosabb állata - szerencsére a tropicariumban volt teknősfarm egy hatalmas tenyészettel, így azokat is meg tudtuk csodálni.. :)
Kedd este és BL van... jeee... annyira izgalmas a meccs, hogy nem bírom nézni, ezért inkább írok egy rövid élménybeszámolót szombati kiruccanásunkról Gruyéres-be.
Szóval Gruyéres ... a város, vagy inkább falu, tekintettel az 1500 fős lakosságára, röviden és tömören maga a csoda - az ódon középkor és a posztmodern fetisiszta szürrealizmus érdekes egyvelege, ami minden harmóniát nélkülöz...
Kicsit bővebben: Gruyéres, Fribourg tartományába, a svájci Alpok egyik lankásabb tájára, egy 900 méter magas hegycsúcsra épült várfallal körbevett kis község, ahova autóval bejutni nem lehet. A korán kelők (Balu miatt nem mi), akiknek még jut hely a legmagasabban lévő 1-es parkolóban, egy 100 méteres sétával, a többiek pedig egy kicsit hosszabb, de teljesen elfogadható mértékű hegymászással tudnak bejutni a vár falain belülre, ahol egy tündéri, 4 utcából álló városba csöppennek, ami kizárólag autentikus hotelekből, üzletekből, éttermekből és múzeumokból áll.
Mi elsőként is a híres neves kastéllyal kezdtünk, aminek történetét nem tudom részletekbe menően elmesélni, mert egy lelkes Pampers fogyasztó végigordította a tárlatvezetés általános bevezetőjét, így sok nem maradt meg belőle azt leszámítva, hogy a kastély meglehetősen érdekes volt. 21 nyitott helyisége egyenként külön-külön nagyon korhű lett volna, ha tudtuk volna, hogy melyik korba helyezzük. Az épület maga a 13. században épült és ennek megfelelően őrzi mind a mai napig a az ódon középkor építészeti sajátosságait kívülről, no de mivel az 1950-es évekig éltek benne, minden lakójának érezni lehetett az ujjlenyomatát. Így a kert szép barokkos, néhány szoba reneszánsz és barokk pompában tündököl, míg az emeleti szobákban már a legutóbbi műgyűjtő lakók hatása volt érzékelhető, akik megkértek minden neves avantgarde festőt, aki hajlandó volt velük szóba állni, hogy fessék le a városról alkotott impressziójukat.... ennek megfelelően van egy hatalmas termük, amiben kb 40 festmény van a hegy csúcson elhelyezkedő várról, igen szürreálisan ábrázolva - no, nekem ez tetszett a legjobban és pár festményt szívesen elhoztam volna haza :)
Innen tovább a város legnevesebb lakójának, az elborult elméjű HR Gigernek a múzeumába és bárjába mentünk. A bácsi egy híres festőművész-szobrász és nem mellesleg az Alien Oscar-díjas megalkotója... A város másik kastélyát megvette magának és létrehozta benne a saját múzeumát, amiben a filmben is látott Alien szörnyeken és berendezéseken túl egyéb műalkotásai is megtalálhatók... Hát mindenképpen az eddigi egyik legérdekesebb művészeti élményeink közé tartozik, amint betekintést leltünk egy beteg elme szadista-fetisiszta-szürrelális gondolatainak kivetülésébe.. Mivel van pár kiskorú olvasónk és mert nem is nagyon lehetett fényképezni, így nem fogok képeket és hosszú leírást írni a borzasztóan nyomasztóan ábrázolt cyborg-pornó képekről, amiket láttunk, de aki szereti a modern művészeteket, a nudizmust és a különleges, mélyen letargikus hangulatú képeket, azoknak mindenképpen ajánlom, hogy keressen rá a képeire, sajátos élményt nyújtanak :)
A múzeum mellett található a Giger Bar, ahol Alien díszletben lehet helyi specialitásokat kóstolni. Ez a hely egyszerűen szuper (igazából legfőképpen ezért kirándultunk a városba): minden csontból van és nagyon posztmodern.. Az ételek viszont már szerencsére nem ilyen futurisztikusak.. isteni helyi szalámit ettünk a legnevesebb svájci desszerttel a csoki után. A cucukát meringue-nek hívják és friss gruyeres-i tejből készült double cream-mel adják... Nekem rettenetesen édes és fehér, viszont Balu annyira beleszeretett a finomságba, hogy azóta is minden este a frissen beszerzett készleteinket pusztítja itthon :)
Mivel a múzeumozásokkal elment a nap nagy része, innen tovább utunk már csak a hegy lábánál lévő Gruyéres Sajtmanufaktúrába vitt minket, ahol a legnevesebb svájci sajt, találó névvel illetve, a gruyéres készül :) Itt megnéztük a rövid tárlatot, hogy kiműveljük magunkat a sajtkészítés fortélyairól, szemügyre vettük a sajtraktárat, ahol több ezer tömb sajt érlelődik, ontva magából az iszonyatos ammónia szagot, majd hullafáradtan és teli pocakkal indultunk haza, hogy a másnapi állatkertezésre erőt gyűjtsünk :)
Mivel sokan kérdeztetek Ödönről, hogy milyen színű, hogy néz ki és egyebek, a mai kirándulásunk során végre lencsevégre kaptuk, úgyhogy íme néhány kép a gyermekről - (bikiniben autót mosós felvételünk egyelőre még nincs, de ennek kizárólag a hideg és a dudu szupertisztasága az oka :) )
Egyébként minden a legnagyobb rendben idekinn velünk. Szerencsére
elég tartalmas napok állnak mögöttünk, amiknél már csak az előttünk álló
hetek lesznek még tartalmasabbak :)
Múlt hétvégén majdnem elmentünk kirándulni, de mivel szombat reggel az ajtón kilépve maga a fagyhalál fogadott minket, jobbnak láttuk a városban maradni és ügyes-bajos dolgainkkal foglalkozni. Így esett, hogy visszamentünk az Ikeába visszacserélni az ágytakarót, amiből nagy okosan egy számmal kisebbet vettem az előző héten. Az ágytakaróhajsza sikeres lezárásán túlmenően gondoskodtunk a téli szünet során megroggyant orchideánk, Fiona utánpótlásáról is, így büszkén jelenthetem, hogy jelenleg 3 új Fionácska virít lakásunkban a kókadt öreglány mellett.
A fentieken túlmenően nagy örömmel jelentem, hogy múlt szombattal minden maradék polc, kép és lámpa felkerült a lakásunk falaira, amik eddig a kisszobában vártak arra, hogy Balu megszánja és végső helyükre fúrja őket. - Persze a lakás még nincs kész, de már csak kisebb csinosítgatások vannak hátra :)
Szombat este gofrizásra voltunk hivatalosak egy magyar párhoz, ami nagyon jól sikerült, leszámítva a tényt, hogy rengeteget ettünk és ittunk, amit másnap kicsit megéreztünk. A kutyaharapást szőrével elvet követve én azért vígan koccintottam Zeljkaval, az egyik horvát ex-kolléganőmmel, akivel még Pesten dolgoztam együtt és aki hozzám hasonlóan, nemrég költözött ki Genfbe.
Mivel az éttermek 90%-a zárva tart vasárnap, azok, akik még ilyenkor is nyitva vannak, extra prémium áron kínálják az amúgy elég gyenge minőségű ételeiket. Már sokan meséltek nekem ódákat a Lipp Brasserieről, ahova végül mentünk, de az étlap árainál már csak a felszolgált étel minősége volt nevetségesebb :) Segond, mert mindezektől eltekintve nagyon jó volt végre egy kis csajos traccspartin lenni.
Kedden céges agymenés zajlott. Valószínűleg én vagyok nagyon lemaradva az aktuális divattal és egyebekkel, de úgy, ahogy a Gagnam style őrületről sem hallottam egészen karácsonyig, mire már 1 milliárd nézője volt a videónak, úgy a Harlem Shake nevű szenzációs találmánnyal sem volt szerencsém találkozni egészen keddig .... Itt viszont nem volt menekvés, mert óvatlanul elfogadtam egy meeting requestet a kedves főnökömtől, akit mélyen meginspirált az önkifejezés ezen új módja, így jelenésem volt a forgatáson, ahol egy pelenkával a fejemen kellett táncolnom... Azt az örömöt nem adom meg senkinek, hogy lássa a zseniális táncunkat, de valami ilyesminek képzeljétek el, mint a lenti videók... mindez rengeteg plüssel, maszkkal, pelenkával és persze irodai körülmények között...
A forgatás során sikerült kisebb harci sérüléseket szereznem egy 156 pelenkát tartalmazó Pampers megabox szabadesése során, ami a vállamon landolt. Két napig nem nagyon tudtam felemelni a karom, de már örömmel jelentem, lassan, de biztosan haladunk a gyógyulás útján.
A produkció után este egy wine&tapaz nevű helyre voltam hivatalos nem meglepő módon borozásra és tapasozásra két szintén procteres lánnyal.. ez az este röviden és tömören szuper volt, főleg, hogy végre valahára sikerült tényleg nagyon finom borokat inni és finomat enni.. valószínűleg nem volt nagy ötlet a sérülés után bevett 3 fájdalomcsillapítóra inni, de egyben hazajutottam :) :)
Szerdán búcsúztattuk az egyik elemzőnket, aki kivette a 3 évtől bármikor rendelkezésünkre álló sabbatical leave-t (3 hónap fizetés nélküli szabi) és világ körüli útra indult a feleségével... szegény... Mivel az elmúlt egy hétben sokszor kimaradtam otthonról, ide már csak 1 rövid 'jó utat-ra' ugrottam be, aztán mentem haza Bogyóhoz.
A hét további része a meló mellett nekem a Trónok harcáról, Balunak pedig szintén olvasásról na meg squashról szólt, ugyanis talált magának egy partnert (ugyebár én bénának lettem kikiáltva, ami sajnos valóban igaz..) ... Olyan lelkesen készült a pénteki meccsére, hogy az előtte lévő napokban még futni is elment reggelente, hogy bírja az iramot - meg is hozta a gyümölcsét a szorgalma, mert elsöprő győzelmet aratott :)
Ma kirándultunk egy csodaszépet, de ennek az élménybeszámolója majd a következő postom témája lesz :)
