Lausanne, Annecy, Mt. Blanc, Chamonix

Ismét eltűntünk két hétre, hogy kiélvezzük a valóban pompás és pezsgő genfi nyarat pár BBQ-s parki kiruccanás és tóparti szabadtéri mozizás erejéig az itteni ismerőseinkkel, melyet egy rövidke, de annál mozgalmasabb hét követett Balu nővére látogatásával szerény hajlékunkban..  

Ennek a hétnek az élményeiből és képeiből fogunk ma szemezgetni, de elsőként is pár közérdekű információ, amit eddig elfelejtettünk megosztani:

Augusztus 3-án a délelőtti órákban érkezünk haza 2 teljes hétre kishazánkba, hogy egy kicsit lazábbra fogott munkamennyiség mellett találkozzunk családjainkkal, barátainkkal és nem végső soron bulizzunk egy jót Eszter leánybúcsúján (azon csak én) és esküvőjén..

Szóval, visszatérve a mögöttünk álló hétre, múlt szerdán érkezett hozzánk Judit, aki a szép új otthonra rendelt cipellőim mellé egy kis enyhülést hozott a már két hete Genfben tomboló kánikulára, 5-10 foknyi lehűlés és egész napos esőzés személyében. 

Szerencsére a hűvösebb idő sem szegte a testvérek kedvét a város és környékének felfedezésétől, így egy két napos Genfet és annak macaronjait felfedező túra után múlt pénteken ellátogattak a Genftől 50km-re fekvő egykori téli olimpiai városba, Lausanne-ba.. Itt aztán a tervezettnél kicsit hosszabbra sikeredett a látogatásuk, ugyanis a délutáni órákban akárcsak Genfbe, oda is megérkezett a lassan már megszokottá váló svájci vihar, hatalmas széllel, zivatarral és pusztítással, aminek köszönhetően ők Lausenna-ban, én pedig jó pár kollégámmal egyetemben az irodában ragadtam fél 8-ig (pénteken....)

Szombaton aztán már hármasban kirándultunk el a genfi lakók vendégeinek kedvenc desztinációjába, Annecy-ba, ahol Balu nagy örömére, nekem nagy szomorúságomra egész véletlenül pont aznap rendezték a Tour de France 20. szakaszát, így gyakorlatilag az egész várost elárasztották a bicajosok és azok rajongói, míg az autósok és a kerékpározással szemben pozitív érzelmeket nem táplálók számára enyhén szólva nehézkesen ment a városba jutás. :)

Természetesen a város már megszokott, de továbbra sem megunt szépsége minden kezdeti idegeskedést enyhített és mivel még a nap is kisütött a kedvünkért, így egész kellemes kis napunk kerekedett.

Vasárnap visszatértünk Franciaországba és sort kerítettünk a már régóta tervezett chamonix-i kiruccanásra a Mont Blanchoz.. Közel 1,5 órányi sorban állás, várakozás és kabinban heringezés után végre felértünk az Aiguille du Midihez 3900 méterre, ahonnan lélegzetelállító kilátásunk nyílt a környező hegycsúcsokra, gleccserekre és  hegymászókra, akik a Mt. Blanc meghódítására vállalkoztak.. 

Apropó lélegzetelállítás... nem készültünk vagy számítottunk rá, de már 4000 m-en is elég rendesen lehetett érezni az oxigénhiányt, így már csak a csúcson lévő étterembe felvezető lépcső megmászása is akkora megterhelés volt, hogy fizikai fájdalom volt ébren maradni :)

Miután közel 2,5 óra alatt kinézelődtük magunkat, elindultunk lefelé, hogy a félúton történő kabinváltás előtt még túrázzunk egy kicsit 2300 méteren.. Itt a hóhatár környékén már a hatalmas hófedte zord sziklák és hegycsúcsok mellett növények és oxigén is volt, így egy órát még mindenképp kellett itt is gyönyörködtünk...

Visszatérve 1000 méterre, sétáltunk egyet Chamonix tündéri városában pár macaron társaságában, majd hazatérve Genfbe egy percig sem kellett attól tartanunk, hogy ilyen mennyiségű hegyi levegő után nem fogunk tudni aludni :)

Hétfőn Judit még ellátogatott Montreuxba és Chillonba, majd kedden a testvérek együtt kihajóztak egy bő órára a Genfi-tóra, aztán búcsúvacsi gyanánt ellátogattunk a helyi Central Perk kávézóba, ami a Jóbarátokból ismert törzshely genfi imitációja :)

Miután újfent kettesben maradtunk, pár nap lumpolás következett, aztán tegnap feltankoltunk minden fincsi piknikkellékkel, ami szem-szájnak ingere és egy kedves ismerős pár társaságában kilátogattunk a Perle du Lac parkjába a Cinétransat fesztiválra megnézni a Hairt, ami az ittlétünk eddigi egyik legnagyobb élménye volt...

Sajnos nem vittem gépet, így csak neten talált képeket tudok feltölteni az eseményről, amin pár ezer fiatal kiül a Genfi-tó partjára piknikezni egyet a naplementében, gyönyörködve az eléjük táruló csodaszép panorámában, majd a teljes sötétség elérkeztével végigtombolják a szavazással kiválasztott esti filmet 4 héten keresztül - a hír igaz, a genfi nyár páratlan :)