2013. július 14., vasárnap

Két hét az Öcsémmel :)

Már egy hete, hogy egy fondüs-vízipipás búcsúestével koronáztuk meg a Kisöcsémmel együtt töltött 3 hetet , majd egy 4 óra alvást követően feltettük a Genf-Budapest járatra.. Azóta gyakorlatilag csak takarítottunk, társasozgattunk (1-1 a heti mérleg) és pihentünk, így inkább a hármasban töltött két hét élményeiről írunk, mert akkor több dolog történt velünk. 
Szóval miután Zsófi 1 hetes genfi kitérője után 3 hete vasárnap elutazott, én is leléptem a már korábban bejegyzett varsói piackutatásra... Távollétem alatt a két fiú az intenzív francia tanulás mellett csak a tapétát és a kedvenc székemet lyukasztotta ki egy-egy helyen, így a károk elviselhető mértékűek lettek.. :)
Szerdán este szerencsésen hazaértem és a jóképű küldöttség tekintetre méltó mennyiségű After eight csokival fogadott, így ők is megkapták a nekik hozott 75 darab limited edition Chupa Chupsot :)
Szombaton aztán a tavasz során már jól megszokott genfi idő keltett minket, így az egész napos szakadó esőben jobbnak láttuk a városban maradni és az időt vásárolgatással, evéssel (space cake készlet elfogyott) és pihenéssel tölteni. 
Vasárnap reggelre aztán verőfényes napsütésre ébredtünk, így a már régóta kinézett és lenyomozott Interlaken környékére mentünk a St. Beatus vízeséshez és barlangba a Thun-lake mellett... Ebbe a környékbe is egy-két fénykép alapján szerettünk bele és hát élőben látni a barlang bejáratához vezető vízesést valamint az arra épített teraszokat és lelátókat minden elvárásunkat felülmúlta. Miután elgyönyörködtünk a fentről elénk táruló kilátásban a Thun Lake-re és a mögötte elterülő foltokban látszó Jungfrau csúcsaira, megcsináltuk a bő egy órás barlangtúrát, amit csak túravezetővel lehetett bejárni.. Maga a barlang belül annyira nem volt szép, mint anno a pár hónappal ezelőtt látott Vallorbe barlang, viszont 1,5 km mélyen bementünk és mivel nekem már néha kicsit már szűkösebbek voltak a járatok, mindenképpen izgalmasabb volt a túra, mint vártuk :)
Barlangászás után ellátogattunk Bernbe, hogy megnézzük a svájci nép nemzetének fővárosát.. Ahogy a svájci vasárnapokon már megszoktuk, a belváros utcáin a pár turistán kívül nem túl sok ember lézengett, de a puritán kisvárosi hangulat így is lenyűgözött minket .. 
Elsőként is megnéztük a legendás óratornyot, ami megmutatja a nap, a hold, a csillagok és a bolygók helyzetét, valamint a pontos dátumot nappal, héttel és hónappal, majd ellátogattunk a főutcán található Albert Einstein házhoz. A Nydegg középkori óvárosán keresztül sétálva megcsodáltuk kívülről a Müsntert, majd a Nydegg hídján átbaktatva - ahol három kötéltáncos próbálkozgatott átmászni a folyó tól oldalára kisebb-nagyobb sikerrrel és esésekkel - átértünk a város legfontosabb részére, a Barengrabenbe, ahol évtizedek óta a város címer-és totemállatai, a berni mackók laknak és rosszalkodnak a csak nekik épített árokkifutón a folyó partján.. 
Miután kimackópajtásoztuk magunkat, nekiálltunk keresni egy éttermet, ami vasárnap lévén nem kis challenge volt, mert az éttermek jelentős része zárva tartott.. Végül valami olasz étteremben kötöttünk ki, ahol pillanatok alatt egész jó kis carbonarat kaptuk montepulcianoval, így 45 perc után már ismét a berni utcákat róttuk, hogy még csináljunk pár szép panorámaképet a város hídjairól és épületeiről.. Hazafelé aztán Öcskössel mi majdnem végigaludtuk az utat, míg Balu igazi hős módjára vezetett hazáig a szokásos vasárnap délutáni nyári dugóban.
Utolsó hetünk hármasban nagyon gyorsan eltelt. A fiúk franciáztak, múzeumoztak és squasholtak, én meg dolgoztam valamint 2 napot Franciaországban üzleti utaztam... Pénteken búcsúeste lévén lesétáltunk a tópartra, ahol éppen strandröplabda bajnokság volt, majd a szokásos Edelweiss étteremben kötöttünk ki búcsúvacsizni ami egy tipikus svájci chalet sok büdös, de annál finibb svájci étellel, itallal és jódlizókkal.. Vacsi után még egyet sétáltunk és vízipipáztunk a helyi vöröslámpás negyedben, hogy méltóképpen koronázzuk meg az együtt töltött 3 szuper hetet :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése