1 hét négyesben

Kisebb megkéséssel, de újra itt egy rövidke bejegyzés erejéig, hogy megosszam a srácokkal négyesben töltött hét legemlékezetesebb pillanatait és a legjobban sikerült, Facebook-ra fel nem került képeit..

Szóval, szombaton kivételesen időben értünk ki a reptérre, annak ellenére, hogy még beugrottunk cigánykodni az Ikeaba, hogy teljesen jogtalanul éljünk fogyasztói jogainkkal és feltankoljunk egy doboz 'csöccsel', ami Balu kedvenc Ikea-s sütije.. Kiérve aztán nagyban vártunk és vártunk a fiatalokra, majd miután Kásás Tamás teljes életnagyságban kisétált a genfi reptér kapuján, már tudtuk, hogy csak percek kérdése és az én kisöcsém is megérkezik :)

Otthon aztán a héten elsőnek és egyben utoljára a saját főztömmel büntettük újdonsült vendégeinket, majd kocsiba szálltunk, hogy elugorjunk Franciaroszágba, a Saléve hegyre, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Genfi-tóra.. Egy bő órás séta után visszajöttünk Genfbe, ledobtuk Ödönt a parkolóba, majd célba vettük a belvárost, hogy egy pár órát sétáljunk a napsütésnek örvendő emberek tömegétől hemzsegő tóparton és pácolódjunk egyet a környékén elhelyezkedő parkok által árasztott barbecue szagban.

Vasárnap reggel aztán korán riadót fújtunk, hogy mielőbb megérkezzünk a La Gruyéres régióba. Elsőként is a Cailler csokigyárat látogattuk meg, ahol a tárlatvezetés végén végig lehetett kóstolni az összes Cailler pralinét, bonbont és egyéb remekművet korlátlan mennyiségben... hát életünkben nem ettünk még annyi csokit egyszerre, mint ott, de mindegyik olyan ínycsiklandozóan nézett ki, hogy nem lehetett nekik ellenállni... Miután csokitúladagolást kaptunk, következő úti célunk a Gruyéres Sajtgyár volt, ahol bár anno voltunk már egyszer Baluval, akkor nem volt szerencsénk látni a tényleges gyártási procedúrát, így nagy örömmel mentünk vissza és lestünk bele ismételten az isteni Gruyéres sajt történetébe. 

Innen tovább felkaptattunk a hegytetőn lévő, várfalakkal védett Gruyéres városába, ami a nyári pompájában még a téli látképét is überelte, pedig már akkor is pillanatok alatt levett minket a lábunkról. Természetesen nem hagytuk ki most sem H.R. Giger beteg Alien-bárját, ahol a fiatalok megkóstolták a helyi nevezetes édességet, a meringue-t double cream-mel, majd visszatértünk a Sajtmúzeumba, hogy annak az éttermében együnk egy vérbeli gruyéres-i fondüt, felkészítve magunkat testileg és lelkileg a hazafelé tartó közel 3 órás araszolásra...

Hétfőtől aztán nekem meló volt, így onnantól kezdve csak esténként élvezhettem a srácok és Zsófi társaságát, akik a hét folyamán voltak strandolni mind a tónál, mind az egyik közeli aqua parkban, elhajókáztak Yvoire-ba és természetesen felfedezték Genf városának rejtett kincseit is .. Pénteken aztán egy otthoni pálinkázás után elmentünk a Fétes de La Musique fesztiválra a Parc du Bastions-ba, ahol 4 színpadon mentek a koncertek egyszerre a létező összes zenei stílusban.

Szombaton kissé másnaposan, de maximális motivációs szinttel látogattunk el Annecyba, ami nem csak a gyönyörű taváról és kanálisairól, de kiváló rongyosboltjairól is híres, így az érkezésünket követő tóparti séta és ebéd után - ahol nem mellesleg Robi és Balu közelebbi ismertséget kötött néhány sült csigával -, nagy shoppingtúra következett..
A város továbbra is egyszerűen lélegzetelállító, így tökéletes lezárása volt az együtt töltött rövidke hétnek..