Mint minden szombat reggel, ma is hajnalok hajnalán kidobott az ágy, így jobb híján teljes zavartalanságban írhatok párizsi kirándulásunk második, művelődéssel töltött napjáról, miközben Balu és Hóbort, a macink nagyban hortyognak még egy pár órát.
Vasárnapi korai kelésünk után gyorsan feltankoltunk a Place de la Concorde egyik boulangeri-ében pár péksütivel és meleg itallal, hogy aztán a Tuilériák kertjében kiüljünk az egyik szökőkút mellé és álomszép panorámában valamint milliónyi éhes galamb társaságában költsük el a reggelinket.
Ezt követően a kert oldalában elhelyezkedő Musée de l'Orangerie volt az első napirendi pontunk, melyet pár éve nyitottak meg újra a nagyközönség előtt hat évnyi restauráció után. Itt elsőként is a földszinten lévő két ovális teremben helyet kapó, Monet utolsó éveiből származó vízililiomos sorozatát, a Nymphéas ciklust csodáltuk meg, melyet már nagyon régóta meg szerettem volna nézni és mely minden várakozásomat felülmúlta hatalmas méreteivel és tökéletes színkeverésével. - Ez már picit pacás volt Balunak :)
A földszinti Monet-remekművek mellett a múzeum alsó szintje a Walter-Guillaume gyűjteménynek ad otthont, ami az Ecole de Paris művészeinek késő impresszionizmustól a két háború közti időszakig keletkezett alkotásaiból áll... Itt rengeteg Soutine, Cezanne, Renoir, Modigliani, Picasso, Rousseau és Utrillo mesterművet láttunk, hogy csak a legnagyobb művészeket említsem, majd a múzeumlátogatás végén a 'Les Macchiaioli' mozgalom ideiglenes kiállítását néztük meg, aminek tagjai magukat olasz impresszionistáknak nevezték.
Mivel elég feszített volt a napirendünk, csak két órányi bámészkodást engedtünk meg magunknak, majd pontban délben visszavonulót fújtunk, hogy legkésőbb fél 1-re már a kert túloldalán lévő Louvre-ba legyünk. Hála az előre vásárolt jegyemnek, körülbelül 3 perc alatt bejutottunk az üvegpiramisba, hogy aztán az előre betervezett útvonalnak megfelelően megnézzük a Louvre-Must-See attrakciókat, hiszen állítólag több hónap kellene ahhoz, hogy az ember a gigantikus Louvre tárlat minden műkincsét rendesen megnézze.
Ennek megfelelően elsőként is a földszinten többek között megnéztük a Milói Vénuszt, Michelangelo Haldokló rabszolgáját, Hammurapi Törvényoszlopát, II. Ramszesz Kolosszusát és pár Canova szobrot. Az első emeleten a Szamothrakéi Niké szobrának megcsodálása után az olasz reneszánsz évek következtek számos da Vinci és Botticelli alkotással, a Mona Lisat és Veronese Kánai Mennyegző műveit beleértve. Szintén az első emeletre tervezett látnivalók között szerepelt két David festmény, a Napoleon koronázása és a Madame Recamier portré, Géricault Medúza tutaja és Delacroix ' A Szabadság vezeti a népet' festménye, amiről kiderült, hogy jelenleg egy másik képtár tárlatát boldogítja ideiglenesen. Se gond, mert már így is kezdtünk eltelítődni az ezernyi remekmű között, így könnyedebb téma gyanánt a Richelieu szárnyba sétáltunk, hogy elirigyeljük a teljes pompájában megőrzött III. Napóleon lakrészt. A harmadik emeletet már nagyon sietősre fogtuk és célirányosan csak a pár kiemelt Dürer, Van Eyck, Vermeer és Tour festményt néztük meg, hogy aztán 3 órányi barangolás után úgy határozzunk, hogy egyszerre ennyi elég volt a Louvre-ból és a művészetekből :)
A Rue de Rivoli-ra kiérve hosszasan sétáltunk, hogy találjunk egy hangulatos kis éttermet a Notre Dame-nak helyt adó Ile de la Cité mellett, és egy gyors, de annál kiadósabb ebéd következett. Miután minden energiánkat visszanyertük, besétáltunk a szigetre, hogy megcsodáljuk a hatalmas katedrálist mind kívülről, mind belülről. Bár Quasimodóval nem volt szerencsénk találkozni, az ötös misét pont elértük, így egy rövid ideig becsatlakoztunk a hívők soraiba, mielőtt a templom parkjába sétáltunk volna, ahol számos utcazenész és festő varázsolt igazi párizsi hangulatot.
Innen tovább a Szajna partján sétáltunk és intenzíven kerestünk hajókirándulásokat, ami a Szajna vizének magas szinten állása miatt kissé nehézkesen ment. Végül 4 híddal a Notre Dame-ot elhagyva találtunk egy hajót, ami továbbra is működött annyi feltétellel, hogy a Notre Dame felé biztonsági okokból nem visz kirándulásokat, csak az ellenkező irányba.. Nekünk ez tökéletesen hangzott, így gyorsan befizettünk egy bő órás kirándulásra a Pont Neuf és a Hattyúk Szigete között... Bár sok látnivaló a Szajna mentén helyezkedik el Párizsban, talán ez a programunk volt a leginkább felejthető.
A hajókázás után a folyó túloldalán sétálva elértük a Louvre-t, ahol a zárás után enyhén kiürült téren késődélutáni fényekben csináltunk pár használhatatlan képet magunkról és a piramisról, mert hát ilyen mindenkinek kell. Innen egy rövid sétával elértük az Opera álomszép épületét, majd metróra pattantunk, hogy célba vegyük az igazi Montmartre-t és felkaptassunk a Sacre Coeur dombjára..
Az egész városrész egy ékszerdoboz, mely azt az érzést kelti az emberben, mintha visszarepülnénk pár évtizedet a húszas-harmincas évekbe.. Lépten-nyomon mindenhol művészek, bisztrók és nosztalgiaboltok lepik el a szűk utcákat, tereket és egy nagyon sajátos vidéki kisváros hangulata van az egész környéknek.. Akárcsak a város többi nevezetességénél, itt is százasával járnak a fekete férfiak különböző színű és méretű fém Eiffel tornyokat csörgetve a kezükben, 1-2-3 Eurós áron kínálva vagy inkább tukmálva őket, de szerencsére viszonylag könnyen leépíthetőek voltak.
Kései vacsoraidő lévén a művészi Place du Tetre-n választottunk egy éttermet a számos teljesen egyforma étlappal rendelkező lokál közül és bár az étel távolról sem volt olyan finom, mint az előző este, éhesek és fáradtak lévén gyorsan belakmároztunk és fél 12-kor takarodót fújva útba vettük a hotelünket az útikönyvünket az étterem asztalán felejtve. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése