A diadalív árnyékéban

Kicsit el vagyunk maradva a párizsi élménybeszámolónkkal, de még annál is jobban el vagyunk havazva mindennapos teendőinkkel, így csak egy nagyon rövid beszámoló erejéig jelentkezünk ma az utolsó három párizsi napunk legjobb pillanataival...aztán holnap reggel irány a reptér, hogy felszedjük öcséméket, akiknek a társaságát élvezhetjük az elkövetkező három hét folyamán :)

Szóval, visszatérve Párizsra, hétfő és kedd Balu-nap volt, ami abból állt, hogy miután hétfőn reggel visszarohantunk a Montmarte csúcsára visszaszerezni az elhagyott útikönyvünket és elfogyasztani egy vérbeli francia reggelit, mindkét nap késő estig a Roland Garros-on voltunk, meccseket néztünk és csak esténként csináltunk kisebb városnézést miközben egy vacsorára alkalmas éttermet kerestünk.. Mivel dudukhoz és a focihoz hasonlóan a teniszhez sem értek sokat, így elemezni nem fogom a játékosok teljesítményét.. Láttunk izgalmas és kevésbé izgalmas meccseket, híres és kevésbé híres játékosokat... A nagyok közül sajnos Federerről és Serena Williamsről lemaradtunk, de mindenki mást, aki számít és ott volt, azt láttuk .... A többit elmondják a képek .. 

Időjárást tekintve az első nap szénné égtünk a tűző napon, így vehettünk Roland Garros-os szalmakalapokat aranyáron napszúrás ellen, amiket aztán második nap nem használtunk, mert 11-kor ránk szakadt az ég és 3-ig nagyon el sem állt, így akkor Roland Garros-os párnákat vehettünk, hogy le tudjunk ülni a vizes ülésekre.. Szerencsére minden időjárásra fel vannak készülve az ajándékboltokban :)

Miután 2 nap nekem bőven elég volt a teniszből, a szerdai napunkat aktív városnézésnek és kulináris élvezeteknek való hódolásnak hagytuk meg. Reggel leutaztunk a latin negyedbe, hogy egy rövid séta után egy hangulatos palacsintázóban megkóstoljuk a franciák nemzeti édességét reggeli gyanánt... Balu valami nagyon édes tejszínhabos rettenetet evett, jómagam pedig, mint mindig, most is sós palacsintára voksoltam, és örömmel mondhatom, hogy mindketten maximálisan elégedettek voltunk a választással azt leszámítva, hogy orbitális méreteinek köszönhetően a nap hátralévő jelentős részében kajára sem bírtunk nézni.

A latin-negyedben tovább mélyülve elsétáltunk a Sorbonne épületéhez, majd a gigantikus méretekkel rendelkező Pantheonba, ami egyszerűen maga a csoda.. Miután elgyönyörködtünk az épület földszinti árkádjaiban, lesétáltunk a kriptába, hogy megnézzük a francia irodalom nagyjainak és még jó pár híres francia történelmi személynek a sírját.

Innen tovább a csodálatos Luxembourg kertet vettük célba, ahol egy bő órát sétálgattunk a park kisebb kertjeiben és szoborparkjában ámuldozva, majd megnéztük a játékvitorlákat a park szökőkútjában és a nagyban versengő petangosokat, aminek a szabályait továbbra sem értem. :)

Utolsó napirendi pontunknak a még két hátralévő Párizs 'must see attraction'-t hagytuk, nevezetesen a Concorde térről történő sétát a Champs Elysées mentén, útbaejtve a Ladurée (világ leghíresebb macaron-os cukrászdája) és Remarque, A diadalív árnyékában remekművében sokszor  emlegetett Fouquet bistrot, hogy aztán tényleg elérjünk a Diadalív árnyékába, majd megmásszuk és elgyönyörködjünk a tetejéről elénk táruló páratlan kilátásban..

Mivel már késő délutánra jártunk és el kellett érnünk a hét órakor induló vonatunkat, nagy sietősen még elrobogtunk a Moulin Rouge-hoz, hogy elmondhassuk, hogy egy kivételével minden tervezett programot sikerült teljesítenünk, és egy utolsó, de sajnos nem túl finoman sikerült ebéd/vacsora után búcsút mondtunk ennek az álomszép városnak ami másodszor nézve még nagyobb tökély volt a szememben..

Hazatérve aztán jött a feketeleves, ugyanis az éjszakai hazatérést követően nekem hajnali 6-kor ébresztő volt, hogy egy céges kirándulásra visszatérjek Franciaországba.. Nem tudom a nevét a falunak, hogy merre voltunk, és őszintén szólva nem is emlékszem, hogy merre mentünk, mert odafele úton nagyrészt aludtam a buszon, visszafelé meg az elfogyasztott töménytelen mennyiségű alkohol után sok kollégámhoz hasonlóan másra koncentráltam, de a lényeg, hogy valami elhagyatott, de annál varázslatosabb kastélyban voltunk a hegyek között egy teljesen izolált helyen.. Bár nagyon fáradt voltam az elején és a munkával kapcsolatos prezentációk során félálomba hibernáltam magam, a délutáni csapatépítésre már ébren voltam és az nagyon jól sikerült. :) 

Pénteken az a pár ember, aki talpon maradt csütörtök után és képes volt bejönni az irodába, valahogy túlvészelte a napot és miután este fél 7-kor a nap hősének kiáltottam magam, ünnepélyesen megkezdtem a hétvégénket. 

Ami azóta történt az 3 dolog körül csoportosítható: 1) nekem minden nap rengeteg meló és túlóra, Balunak meg sok francia; 2) a lakáson hátralévő simítások elvégzése (kanapészerzés öcséméknek, függönyözés, terasz járólap befejezése, etc.) és 3) elfogadhatatlanul kevés alvás...
Ezeken túlmenően nagy örömömre konstatáltam, hogy a wizzair törölte a Genf-Budapest járatait augusztus 1-jétől, és mint az kiderült, bár nekem van jegyem augusztus 2-re és 14-re is az ő járatukra, nekem elfelejtettek szólni a törlésről.... Miután észrevettem a honlapjukon a dolgot miközben Balunak néztem jegyet augusztusra, kétségbeesve felhívtam őket.. Ahogy a néni mondta, valószínűleg még nem volt alkalmuk szólni minden utasnak, de most, hogy szóltam, visszautalják szívesen a jegy árát.. :) .. Szóval most még jegy nélkül állok 1,5 hónappal egy leánybúcsú és egy esküvő előtt, de majd valamit kitalálunk..

Addig is élvezzük a beköszöntött nyarat, hogy végre olyan idő van, amiben felvehetem a Balu-szülőktől szülinapomra kapott rózsaszín szandi-bandimat és kész szobával na meg tele hűtővel nagyon várjuk a holnap érkező fiatalokat! :)