Egyben és szerencsésen hazatértünk a pár napos párizsi kiruccanásunkról, ami minden tekintetben az idei legjobban sikerült nyaralásunk... eddig .. Bár az időjárás nem éppen volt végig olyan, amilyet az ember május végén elvár, egyik nap sikerült szénné égnünk, aminek köszönhetően most rákvörös és hámló fejjel tündöklünk idehaza. Mindazonáltal azt mondhatjuk, hogy egy fél napnyi esőzéstől eltekintve teljesen elfogadható időben volt részünk, és hála a francia mentalitás gyökeres megváltozásának az elmúlt 8 évben, mindenhol csak pozitív tapasztalatok értek minket..
Korábbi látogatásaim emlékeinek, valamint az általános francia nép és országimázsnak megfelelően teljesen fel voltunk készülve arra, hogy egy álomszép városba megyünk, ahol senki sem tud/hajlandó idegen nyelvet beszélni vagy az embert egy kedves szóval illetni. Ehhez képest, el sem hittük, de szinte sehol nem kellett a 'nem létező francia tudásunkat' megvillogtatni, hiszen nem csak, hogy mindenhol beszéltek angolul, de az éttermekben volt angol menü, a múzeumokban angol nyelvű tájékoztató, mi több, még a tömegközlekedés során is gyakran láttunk/hallottunk angol kiírásokat/figyelmeztetéseket.. A hab a tortán pedig az emberek mentalitása volt, ugyanis mindenhol, amerre csak jártunk, kedvesség ért minket és egyetlen bunkó franciával sem találkoztunk... Sőt, a francia nyelvvel történő próbálkozásainkat kifejezetten pozitívnak ítélték és valahányszor nekiálltunk dadogni, mindig biztattak minket :)
Az odautunk nagyon gyors és kényelmes volt, ugyanis egy hat órai kelést követő gyors locsi-pocsi és reggeli kombináció után 10 perc alatt már a genfi vasútállomáson is voltunk, ahonnan 3 órányi TGV-s út megtételét követően fél 12-kor befutottunk a Gare du Lyonra. Innen gyorsan feltankoltunk metrójegyekkel és pikk-pakk felutaztunk a Montmartre-ra, ahol a hotelünk volt. Miután korai érkezőkként szabadon kiválaszthattuk a szobánkat, ami végül a hotel legfelső emeletén helyezkedett el egy hangulatos kilátással a Sacre Coeur-re, elindultunk a városba, hogy első úti célunkat, a Musée d'Orsayt útba ejtsük.
Mivel nekem megvettük előre a jegyemet, Balu pedig 26 év alatti EU-s állampolgárként ingyenes belépésre jogosult minden párizsi múzeumba, a hatalmas sort kikerülve 2 perc alatt már a múzeumban voltunk, ahol aztán 2 órányi tátott szájjal történő bámészkodás következett. Sajnos fényképezni már nem lehetett a múzeumban úgy, ahogy azt a legutóbbi 2005-ös látogatásom során lehetett, de nem is baj, mert így kizárólag a képekre koncentráltunk. Nagy örömömre sikerült elérni, hogy a részletgazdag reneszánsz és barokk korszak megszállottja, Balu, végre ne csak pacának nevezze a főként realista, impresszionista és neoimpresszionista alkotásokat, amiket ő is le tud festeni 3 óra alatt, és néhány Manet, Monet, Renoir, Seurat és Signac remekmű még az ő tetszését is elnyerte. :)
A tárlat után sétáltunk egyet az álomszép Tuileriák kertjében, ami a Louvre és a Place de la Concorde közötti hatalmas területen helyezkedik el kis mesterséges tavaival, szökőkútjaival, gyönyörű kertjeivel és szobraival.. Innen kiérve a Concorde tér Obeliszkjét és szökőkútjait csodáltuk meg, majd a Szajna mentén sétálgattunk az Eiffel-torony irányába a Pont Alexandre III.-n keresztül, ami Párizs legszebb és leggiccsesebb hídja.
Pont a jegyünknek megfelelő időpontban, 5-kor sikerült elérnünk az Eiffel-torony lábát, ami mivel mindenhonnan látszik a városban, azt az benyomást keltette bennünk, hogy lényegesen közelebb van a Concorde-térhez...:) Az előreváltott jegy itt is nagy segítséget jelentett, mert 5:10-kor már az Eiffel torony második emeletén voltunk és élveztük az elénk táruló városkép látványát. Miután erőt gyűjtöttünk a hideg szélben, ami fenn tombolt, beálltunk a harmadik emeletre tartó sorba, ahova sajnos nem jelentett elsőbbségi tolakodást a jegyünk, így 1,5 órányi huzatban állás következett, hogy elérjük a torony csúcsát.. Fenn a kilátás még szebb volt, mint egy szinttel lejjebb, viszont csak egy nagyon gyors körbefutást csinált a legtöbb ember, mert a szél még erősebb és hidegebb volt. Visszatérve a második emeletre egy forró csoki és gofri kombinációval felmelegítettük magunkat és nézelődtünk még egy szűk fél órát.
Ezt követően az Eiffel-torony körül elhelyezkedő parkok és terek látogatása következett, amik úgy vannak mesterien kialakítva, hogy mindenhonnan csodálatos kilátásunk legyen a vasóriásra és el lehessen készíteni a tökéletes klisé-fotókat magunkról a toronnyal a háttérben. Elsétáltunk a nyüzsgő Trocadérohoz, ahonnan az ágyús szökőkúttal lehetett fényképezkedni valamint az ottani rengeteg utcai előadó műsorait megnézni, majd átmentünk a Champ-du-Mars parkjába, ahonnan a torony ellenkező oldalát lehetett lencsevégre kapni naplementével a háttérben... Itt aztán jócskán elidőztünk és a késői naplemente miatt észre sem vettük, hogy már 10 körül járunk az estében. Észbekapásunk után gyorsan útba vettük a Montmartre-t, hogy a Pigalle környékén keressünk egy vérbeli párizsi hangulatú bisztrót, ahol el tudjuk költeni a szülinapi vacsorámat. Szerencsés választásnak bizonyult mind az étterem, mind a fogások, ugyanis az egész utunk során itt ettünk a legfinomabb falatokat a macaronoktól eltekintve :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése