Újra itt egy kicsit húzósabb, beteges hét után egy rövid élménybeszámoló erejéig a németországi kiruccanásunkról, ami nagyon kellemesen telt.
Előzetes megegyezésünknek megfelelően szerdán 4-kor kiesett a laptop a kezemből és angolosan eltávoztam az irodából mondván, hogy a hintóm előállt és még 5-6 órányi duduzás vár rám aznap este... Hát az 5-6 óra kicsit több lett, ugyanis már Lausanne-nál elfogott minket az első dugó, majd szépen minden nagyobb svájci város mellett, ahol elhaladtunk volt egy kisebb-nagyobb torlódás.
Németországban már csak úgy hasítottunk az éjszakában enyhén kiürült és sebességkorlátozásoktól mentes utakon egészen Stuttgartig, ami 25 percre volt az úti célunktól. Itt szerencsénkre az alagút egyik sávját lezárták és ennek megfelelően 45 percet álltunk 11 és éjfél között a dugóban... Nagy nehezen, de végül aztán fél 1 körül megérkeztünk a bűbájos Scwabisch Gmündbe, ahol szegény Edkus és Andris már félálomban fogadott minket. Egy gyors vacsi, locsi-pocsi és résre nyitott ajtón keresztüli babalesés után takarodót fújtunk, hogy kipihenjük az út fáradalmait és készüljünk az előttünk álló négy napos non-stop babázásra :)
Reggel 7-kor meg is érkezett a barna fürtös mandulaszemű tündérmanó és behuppant közénk az ágyba, hogy megossza velünk azon álombeli történetét, miszerint hoztunk neki sok szép teknősbékás ajándékot és nagyon örült nekik.. Miközben ezerrel fürkészte a bőröndjeink környékét, hangosan gondolkozott, hogy vajon ez lehet-e a valóság is egyben.... persze azonnal kiszúrta az összes ajándékdobozt és csomagot, és mindent kibontottunk egytől-egyig.... Hogy a kisasszony szavaival éljek 'borzasztóan örült mindennek' :)
Miután játszottunk az újdonsült játékokkal és megkóstoltuk a teknősös csemegéket, elindultunk, hogy felfedezzük Edkusék lakhelyét és egyben szülővárosunk testvérvárosát. Ahogy vártuk, Schwabisch Gmünd egy álomszép, hangulatos és persze németesen tüchtig kis ékszerdoboz, éttermekkel és kávézókkal szegélyezett terekkel és gyönyörű münsterekkel.
Sajnos az időjárással itt sem volt szerencsénk, mert ahogy elindultunk a városba, rögtön elkezdett cseperegni az eső, így gyorsan be kellett vonulnunk egy óriás palacsintázóba, ahol megtízóraiztunk, majd egy rövidebb játszóterezés után hazamentünk, hogy ebédeljünk, pletyizzünk, majd délutáni szunyókáljunk Esztikével, hogy kipihenjük az előző napot még egyszer.
Késődélután, mire mindannyian magunkhoz tértünk, kisütött a nap, így fogtuk magunkat és megmásztuk a várostól kb. 10 perces autóútra elhelyezkedő dombon lévő várat, ahonnan nagyon szép panoráma tárult elénk a városra és annak környékére.. Miután bevettük a várat és sétáltunk a virágzó dombok mentén egy bő órát, visszatértünk a városba és elmentünk vacsorázni egy hangulatos kis olasz étterembe.
Mivel Svájba nem lehet külföldről ruhákat berendelni az importvámok miatt, ezért ide rendeltem pár cuccot magamnak.. Sajnos nem mindegyik méret és fazon lett jó, így pár ruhát péntek reggel gyorsan le kellett adnom a DHL-nél, hogy még az előírt határidőn belül visszaérkezzenek.. A postalátogatás után következő úti célunk a csodaszép Tübingen városa volt, ami az egyik legrégebbi német egyetemi város, melyet szerencsére elkerültek a világháborúk pusztításai, így belvárosa továbbra is annak középkori pompájában virít.
Egy jó pár órát sétálgattunk a város keskeny utcáin, folyópartján és szigetén, majd egy ebéd és egy-két kék fagyi elpusztítása után Metzingenbe mentünk az Outlet citybe vásárolgatni... Hazafelé megálltunk egy Aalenhez közeli étteremben német specialitásokat vacsorázni, majd este otthon koccintottunk az aznap ötödik házassági évfordulóját ünneplő Edkusra és Andrisra, és megnéztük újra az esküvői videójukat :)
Szombaton németesen az egyik főtéri kávézóban reggeliztünk majd sétálgattunk egyet a belvárosban, ahol piacnap révén hatalmas tömegek tolongtak. Ebédidőben elmentünk a város szélén lévő búcsú-szerűségbe, ahol Eszti felszállt pár körhintára, Balu és Edkus egy szellemvasútra, Andris nyert egy plüss teknőst a markológépes játékkal, én meg nyertem valami felismerhetetlen plüss vacakot egy kosaras játékkal, amiben 3-szor fél perc alatt kellett minél több kosarat dobnom..
Mivel lassan de biztosan kezdett ránk szakadni az ég, hazamentünk 2 körül, leraktuk Esztikét a tentébe és indult a retro Gazdálkodj Okosan társasozás... Hát én nem is értem, hogy lehet valami ennyire gagyi, mint az új Gazdálkodj okosan.. Kb 12-14 éve játszottam utoljára az eredetivel, és bár az sem volt a játékok játéka, de legalább annak megvolt még az a magyaros retro bája... Na, de az újban wc-papírra vannak rányomtatva a szerencsekártyák (mint mindig, az összes lottógyőzelemhez kapcsolódót kihúztam :D), a játéktábla egy vékony rossz minőségű papírlap, a házak borzasztóan retardáltak és az egész játék konkrétan egy nagy rakás OTP, Tesco, UPC, Aegon és Ibusz reklám... Segond, azért játszottunk vele vagy 2 órát :)
Estefelé elmentünk Edkusék kedvenc helyi éttermébe, hogy megkóstoljuk a híres-neves Scwabische Schweinebratent és megismerkedjünk az egyik magyar családdal, akikkel Szigetiék együtt szoktak lógni idekinn.. Nagyon kellemesen telt az este, finomakat ettünk-ittunk és jókat beszélgettünk.
Vasárnap a délelőtt folyamán már csak otthon Esztikéztünk és pakolásztunk, hogy felkészüljünk a hosszú útra. Egy korai ebéd után aztán fájdalmas búcsút vettünk a szuper vendéglátónak minősített Szigeti családtól és útba vettük Genfet, ahova viszonylag jó időt futva fél 9 körülre már meg is érkeztünk..
Sajnos már vasárnap este éreztem, hogy a sok eső okozta lehűlés valószínűleg kicsit ledöntött, de még hétfőn és kedden helyt álltam az irodában.. Szerdán már nagyon rosszul voltam plusz Bonnie Tyler hangom és még az alapjáratnál is 3-szor nagyobb orrom volt, így Balu eljött értem este az irodába, hogy aztán a hét hátralevő napjait ágyban fekve otthonról dolgozzam le..
Még szerencse, hogy erre a hosszú hétvégére nem foglaltunk le semmit, így az előttünk álló három nap a gyógyulgatásról és a jövő heti nyaralás részleteinek tervezéséről fog szólni a pár órányi extra-meló mellett :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése