Noa, Balu és Léna kalandjai Svájcban: A 23 hetes Léna első névnapja

Kicsit eltűntünk mostanság, mert mozgalmas hetek állnak mögöttünk, de kizárólag pozitív értelemben ugyanis vendégeink voltak. Múlt héten Erzsi mami és Laci papi, ezen a héten pedig Edit mami és Jancsi papi volt itt, úgyhogy Léna milliónyi ajándékot, puszit és ölelést kapott... Nem is örült annak, amikor már csak én lettem az egyetlen társasága napközben, határozottan kevesellte a rajongók számát :D :D

Amúgy minden ok - immár lassan két hete, hogy Léna anya névnapjára a legjobb ajándékkal rukkolt elő: elkezdett hátról hasra fordulni. Már nagyon vártuk ezt a produkciót és nagyon büszkék vagyunk a kis bagolynyakú csibére, aki mára már vérbeli profi módon fordul.. csak az az egy a bökkenő, hogy visszafele még nem tudunk fordulni, így sok frusztrációt látunk a cukorborsónkon. egyrészt a játékidők eléggé sírósak lettek, mert 10 percet játszunk a hasunkon, aztán sírni kezd, szeretnénk kúszni, de a húsos lábak még nem visznek nagyon előre és fogalmunk sincs róla egyelőre, hogy hogyan kéne visszafordulni, mert még csak nem is próbálkozunk vele. Nem baj, csak eljön annak is az ideje. Persze álmunkban is átfordulunk és sokszor észre sem vesszük, alszunk tovább, de valamikor arra kel apa-anya az éj leple alatt, hogy Lénus félálomban nyüszörög, mert valahogy az ágy sarkába keveredett és beragadt oda hason, így vissza kell fordítani, de szerencsére alszik tovább nyugodtan.
A forgás mellett az üléssel is szépen haladunk - ugyan megtartani csak pár másodpercre tudjuk magunkat, de anya kezét fogva nagyon ügyesen felhúzzuk magunkat.. bizony, a tejecskés zsírpárnák alatt kőkemény kockák lapulnak a pocakunkon.
A hozzátáplálás so-so halad.. 5,5 hónapos létünkre már most egyértelmű preferenciáink vannak ami azt jelenti, hogy körtét körtével eszünk és néhány más gyümit is elfogadunk, ha az kellőképpen édes (banán, barack, alma), de a zöldségektől szó szerint kiráz minket a hideg és ahogy édeskrumplis, répás vagy avokádós kanál érinti a szánkat, azonnal szájlakatot képezünk és addig öklendezünk undorral a fejünkön amíg az utolsó cseppnyi zöldséget is kilapátoljuk a szánkból még akkor is, ha felesben anyatejjel van higítva :D
A zöldségek mellett a víz is nagy ellenségünk - 3-szor keltünk fel éjszaka az elmúlt hónapokban és apa-anya olyan gonoszak voltak, hogy tej helyett azt kínáltak nekem, amiért én annyira megorroltam, hogy a vétkes cumisüvegeket már el sem fogadom.. Hihetetlen, hogy ha már csak hozzáér az az üveg a szájához, összezárja az ajkait és nem fogadja el. Múltkor véletlenül Avent helyett a kedvenc MAM üvegében akartunk neki vizet adni és este amikor abban kapta a tejét mamitól, annyira bizalmatlan volt, hogy addig nem nyitotta ki a száját, amíg nem cseppentettünk egy kis tejet az üvegből az ajkaira, hogy elhiggye, nem víz van az üvegben. Asszem elég okos és határozott kislánnyal van dolgunk, nem szabad egy percig sem alábecsülnünk :D :D
A kedélyünk továbbra is elég hullámzó. Vannak jó napjaink, mint most, amikor Edit mamiék voltak itt - ekkor egész nap mosolyogtunk, gügyögtünk, egy hónap sírás után végre zokszó nélkül szopikáztunk, de sajna sok a nehéz napunk is, amikor nyűgösködünk és nehezen alszunk el napközben. Bizonyára a kánikula, a sok front és a sok újonnan tanult képességünk együtt okozzák a nehezebb napokat, de hát egy percnyi mosollyal már bőven kárpótoljuk anyát egy fél napos sírásért :)