Az immár 4 hónapos Léna június elején életében először látogatott el Magyarországra. Amennyire féltette anya őt a repüléstől és hosszas utazástól, annyira könnyen vette a megpróbáltatásokat a mi kis tündérünk. Kb 1000 holmival felszerelkezve - mózeskosaras babakocsi, babakocsihoz táska, autós ülés és hordozó a bőröndökön kívül - estünk be a reptérre, ahol szerencsére szinte minden könnyen ment. Simán felvihettünk lefejt tejet (nem 15 liternyit) és midnenhol előre engedtek. Az egyetlen kényelmetlenség a beszállókapunk volt, ahol egyrészt egy rakat lépcsőt kellett megmászni lift nélkül ami a babakocsival, autós üléssel és a gyerekkel a kézben 2 embernek elég nagy challenge volt, de megoldottuk. Másrészt most használtuk először a babakocsi táskáját és kisebb origamis feladat volt bepréselni a kocsit a tatyójába még ha direkt erre a kocsira is készült :)
A gépre hordozóban vittük Lenót, aki a felszállásra már édesdeden aludt az apján. Félúton aztán felsírt, mert nagyon be volt szorítva a hordozóba és teljesen bemelegedett. Ekkor kivettük, átjött az én kezembe és onnan tovább nézelődött és aludt teljesen nyugodtan az út hátralevő részében.
A reptéren Edit mami várt és vitt le minket Velencére, ami a következő 8 napra volt a főhadiszállásunk. Itt várt minket Papa és Eszti, majd estére jött Robi, valamint a Nándori nagyszülők megnézni a kisasszonyt és welcome vacsizni. Csütörtökön Csacskáék, pénteken Apa barátai, hétvégén a nagyszülők és keresztszülők, hétfőn Eszter és Dorka látogattak meg minket. Kedden felugrottunk Pestre a dédihez, valamint a Lukács családhoz gyereknézőbe, majd szerdán délután jött Zsuzsa valamint Jancsiék, illetve a nagyszülők és keresztszülők búcsúzkodni a csütörtöki hazajövetel előtt. Nagyon nagyon jól éreztük odahaza magunkat és nagyon hálásak vagyunk mindenkinek aki időt szakított arra, hogy leugorjon minket meglátogatni, na meg persze nagyon szépen köszönjük a milliónyi ajándékot, amit Léna kapott.
Egyébként a kisasszony nagyon élvezte a nyaralást. Ugyan párszor megijedt ha nagyon sokan voltunk körülötte egyszerre, de alapvetően kiegyensúlyozottan és nyugodtan viselt mindent. Rengeteget mosolygott mindenkinek, sokat pancsolt Edit mamival és a szüleivel, sokat sétálgatott, evett és jól aludt. Nagy történelmi pillanat volt, hogy sikeresen megszabadultunk a pólyától és azóta is zavartalanul alszik nélküle... Genfbe visszatérve aztán újabb nagy mérföldkőhöz értünk, hiszen estére a saját szobájába és ágyába tettük le Lénát. Anya sírdogált, hiszen ez egy korszak vége volt és félt az elszakadástól, de szerencsére Léna meg sem érezte a dolgot, tökéletesen alszik az ágyában 11-12 órákat azóta is :D
Összegezve az elmúlt 2 hét tökéletes volt és alig várjuk, hogy újra mehessünk haza, kicsit tapasztaltabb babás utazókként :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése