Az elmúlt hetet eléggé megszenvedte a mi kis családunk. Lénusra nem csak a rég várt 19 hetes 'wonder week' csodái csaptak le, de enyhén szólva is felgyorsultak a fogzás negatív tünetei.. Szegény tündérkénk borzasztó fájdalmakat élhetett meg, mert 4 nap alatt többet ordított, mint élete első 18 hetében összesen.
A nyügölődést egy két napos éhségsztrájkkal kezdtük, amikor ha szoptattam azért ordított, ha nem, akkor meg azért.. 3 másodpercenként elfordult és ordítva lökött el magától, hogy utána azért sírjon, mert nem eszik éppen... Anya tiszta ideg volt, mert hiába minden szakirodalom ami azzal nyugtat, hogy nem magát az anyát utasítja el a baba azzal, hogy ellöki magától ordítva az ilyen időszakokban, attól én még nagyon nehezen vettem az akadályt és tiszta ideg voltam, hogy a tejkészletet fenn tartsam, hogy amennyiben majd egyszer újra enni akarunk, akkor meg ne az legyen a baj, hogy már nincs elég. A teljesen kiszámíthatatlan evési ritmus (néha óránként kértünk enni, néha 6 óráig elutasítottuk) mellé a napközbeni alvási rutinunk is felborult, mert nem bírt elaludni a kisasszony.. ahogy betettük az ágyába, rögtönk zokogni kezdett torka szakadtából, de ha kivettük és kézbe vettük az volt a baj. Nem volt jó a cumi, a fájdalomcsillapítós ínymasszázs, a paracetamolos kúp, a 8 féle hűthető, vibráló és egyéb fogzást segítő rágóka amiket anya kétségbe esetten megvett, nem volt jó kézben lenni, sétálni a szabadban, hordozóban lenni, hintázni, fehér zajt hallgatni és folytatnám a sort, hogy mi mindent ki nem próbáltunk.. végül mindig csak a kimerülés segített, amikor pár óra sírás után kidőlt szegényke .. de sajna ilyenkor is csak 30-40 percet aludt max, és általában sírva kelt az a kislány, aki korábban mindig fülig érő mosollyal kelt. Szerencsére azért éjjel továbbra is jól aludtunk. Ugyan kicsit korábban felkeltünk reggelente, de nem voltak éjszakai ébredések és felsírások hála istennek különben a 'hatalmas türelméről' híres anyánk tuti felkötötte volna magát.
Múlt szerdára aztán előbújt az első fogacska alul és látszott, hogy a mellette lévő is hamarosan átszakítja az ínyt. Nyugodtan és békében ünnepeltük a magyar-portugál meccs eredményeit és reméltük, hogy akkor most, hogy kibújt az első fog ilyen fiatalon, egy kis pihi lesz majd a következő napokban... de sajna nem így lett, mert múlt csütörtökünk volt az eddigi legnehezebb napunk Lénussal.. Gyakorlatilag reggel 8-tól sírtunk, torkunk szakadtából és semmi sem segített.. már annyira ki voltunk, hogy elvittük az orvoshoz, hátha valami más baja is van, mert nem akartuk elhinni, hogy ennyire fájhat neki a fogzás. Mint az kiderült, az újonnan kinőtt fog körül begyulladt az íny, így kaptunk arra még valami extra kenőcsöt, plusz anya bekamuzta a gyógyszertárban, hogy Léna elmúlt 6 hónapos és így végre kaptunk ibuprofent is, mert a paracetamol nekünk semmit sem ért. (otthon nurofen baby-t 3 hónaptól lehet adni és itt csak 6 hónap után engedik.. :( :( ). Begyógyszereztük és jó korán letettük aludni a kis bogyónkat, aki napközben mindössze 20 percet tentézett és hála istennek 13 órát aludt egyhuzamban, amiből egy hatalmas mosollyal és immár két fogacskával a szájában kelt fel. Pénteken még kipihente az előző napok gyötrelmeit, de hétvégére szerencsére már újra jókedvű baba volt.
A korai fogzás mellett minden más területen nagyon szépen fejlődünk. Teljesen ügyesen fordulunk oldalra mindkét irányba és már csak pár centi (meg valszeg egy kis szorgalom) hiányzik a hasra forduláshoz. Már hason is nagyon jókat játszunk és ha nagyon elfoglaltak vagyunk akkor észre sem vesszük, hogy egyik kezünk sincs a földön és úgy repülőzünk. Rengeteget gügyögünk, mert hát borzasztóan sok mondanivalónk van.. Ha éppen nem sírunk, akkor egész nap beszélünk.. kommentáljuk a focimeccseket és nagyon sok kommentünk volt a Brexitre is.. Anyának a harmadik visszatekerésre sikerült csak meghallgatni Cameron beszédét, mert végig gügyögtük a beszédet a játszószőnyegen.
A hozzátáplálással lassan de biztosan haladunk.. Egyelőre a hideg barackpép a kedvencünk, ami a nehéz fogzós napokon egész jól esett. Még mindig csak apró mennyiségeket fogyasztunk, így egy pár hétig még nem fogunk tudni kiváltani szoptatást gyümivel, de nem is baj.
Most, hogy kőkeményen kezd kibontakozni az akaratunk, lényegesen nagyobb hisztiket tudunk levágni, mint korábban.. a szüleimhez hasonlóan nekem is nulla a toleranciaszintem minden kényelmetlenséghez, pedig apa-anya imádkozott, hogy az alkalmazkodóképességemet Edkus nagynénimtől örököljem.. :D :D :D
Mindezek ellenére így 20 hetesen húszmilliószor jobban imádnak anyáék mindennél, és a hatalmas kacagásaimmal meg önálló életet élő lábujjaimmal együtt fognak megzabálni :) :)
 |
| Tekeredik a kígyó megy egész nap :D |
 |
| Általában Vitruvius-tanulmány pózban alszunk :D |
 |
| Kaját továbbra sem pazarlunk és zsiráfról enni jobb, mint kanálból :) |
 |
| Apák-napi reggeli (Léna kontribúciója a reggeli átalvása volt) |
 |
| Begyógyszerezett és kiütött fogzónk |
 |
| Ebéd Andival és Sebivel (valaki leszólított minket, hogy olyan idillien nézünk ki, hadd fényképezzen le minket :D ) |
 |
| Meccsnézés |
 |
| A kétfogú hősnő mosolya |
 |
| Kihisztiztük magunkat az ágyból, hogy 5 perc múlva elaludjunk a játszószőnyegen |
