2014. szeptember 28., vasárnap

Egy kis nyarat az őszbe :)

Immár két hete, hogy visszatértünk Izlandról, ahol életünk eddigi legszebb napjait töltöttük.. Eleinte bizony frusztrált is mindkettőnket a gondolat, hogy az év hátralevő részére már semmi más nem vár ránk, csak munka, munka, munka, de hát nem panaszkodhatunk, hiszen egy pompás év áll mögöttünk annyi utazással, amiről egy éve még csak nem is álmodhattunk :)
Persze, azért, hogy a frusztrációmat enyhítsem, gyorsan vettem magamnak egy jegyet Németországba, úgyhogy október 31-én, ugyan egyedül, de megyek Schwabisch Gmündbe, hogy végre láthassam az ikreket, mert hiába minden természeti csoda, amit idén láttunk, a picik szépségével semmi sem ér fel :)
Na de ne rohanjunk annyira előre az időben, hiszen még milliónyi nyaralás képeivel adós vagyok.. Kezdjük is a csodás Provence-szal, az év egyetlen olyan hétvégéjével a pesti 1,5 hetes kiruccanáson kívül, ahol előkerülhetett a szandi, és nem a 'rétegesen öltözz fel' jelige vezényelte a mindennapi outfitünket :)
Talán még emlékeztek arra, hogy tavaly már voltunk 4 napot Provence-ban... viszont mivel akkor szeptember elején mentünk, hiába tetszett nekünk rettenetesen a vidék, a virágzó levendulamezők hiánya 'pótolhatatlan' űrt hagyott a lelkemben (vagy ahogy Balu mondaná, annak helyén). 
Mivel csak pár órára lakunk Avignontól, sikerült Balut meggyőzni arról, hogy július első hétvégéjén látogassunk el ismét Provence-ba kizárólag levendulamező vadászat céljából.. Így július első péntekjén 5-kor már le is léceltünk az irodából, autóba pattantunk és ugyan végig szakadó esőben, de lejutottunk egyben Avignonig, ahol egy aprócska kis B&B-t foglaltam be az egész hétvégére.
Első este a város egyik Michelin csillagos éttermébe látogattunk el egy vérbeli francia vacsorára, ahol lévén, hogy kizárólag francia nyelvű étlapot lehetett kapni, amin csupa olyan hozzávaló szerepelt, amiről fogalmunk sem volt, hogy mit jelent, kamikaze módon választottunk ételt.. Ugyan továbbra sem tudjuk pontosan, hogy miket ettünk, nem is számít, hiszen a lényeg, hogy hihetetlen gasztronómiai élményben volt részünk :)
Egy ráhangoló alvás után szombat reggel nagy lelkesedéssel keltünk, hogy leteszteljük a hosszas keresgélés után neten talált, legkevésbé tömegcikknek tűnő 'levendula túra' útleírást, amit egy 10 évet Provence-ban élő brit irt azok után, hogy közel 5 évig járta a provence-i levendulamezőket, hogy megtalálja a legszebbeket.... 
Lépésről lépésre végigjártuk az útvonalat és egy álomszép 8 órás túrát zártunk le a nap végén. Bemelegítés gyanánt a nagyon commercial, milliónyi (kínai) látogatót vonzó Gordes és Abbaye de Sénanque levendulamezőivel kezdtük.. Hát nem hiába tömegcikk, tényleg csodás helyek :)




























Na, de Gordes-t elhagyva jött a levendulamezők krémje.. szigorúan követve a leírás minden pontját olyan útvonalakon mentünk, ahol max 1-2 kocsit ha láttunk a nap során, és olyan érintetlen és 'tökéletes' levendulamezőkön haladtunk keresztül, amiket csak képeslapokon láttunk azelőtt :)






























Néhány patinásabb várost is útba ejtettünk a nap során, amelyeket tavaly nem volt alkalmunk meglátogatni. Ezek közül Simiane la Rotonde tetszett a legjobban, de persze  jó öreg Gordes reggelről továbbra is verhetetlen :)








Visszatérve Avignonba ugyan hulla fáradtak voltunk, de elmentünk még egy picit sétálni a csodás belvárosba, és belakmároztunk egy kis 'boeuf tartare-ral' a házinénink által javasolt patinás kis éttermek egyikében :)





Vasárnapra két kis túrát terveztünk.. Egyrészt végigmentünk a Les Alpilles kanyargós útjain, másrészt visszatértünk Les Baux-ba, Provence ékszerdobozába, ahova tavaly túl későn érkeztünk és így nem sikerült bejutnunk a várost körbeölelő vár területére... Hát ez a város továbbra is egyszerűen csodálatos, nem hiszem, hogy elégszer el lehet ide látogatni :) 



















Les Baux várának bevétele után sajnos már 2 körül jártunk a délutánban, így indulnunk kellett hazafelé, hiszen egy 5 órás út várt még ránk.. Hazafelé még Balu gasztronómiai igényeit is kielégítettük, hiszen kapott egy jó nagy adag Big Mac-et az egyik autópálya menti McDonald's-ban, így hozzám hasonlóan ő is szuperboldogan és elégedetten ért haza a provence-i kiruccanásból. 
Természetesen jövőre folyt köv. :D 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése