Így kell fogyni ....

Egy hét leforgása alatt sikerült mindkettőnknek egy tetemes, szemmel ugyan nem látható, de mindenképpen hatalmas lelki megkönnyebbülést hozó mennyiséget fogynia.. Persze, ez nem az új, kerek 10 napja bevezetett gluténmentes étrendünk  eredményének tudható be, hanem annak, hogy az én kitartó és okos hősöm múlt szerdával átpártolt a genfi munkakeresők népes táborától a genfi munkavállalók lelkes csoportjába, melynek köszönhetően egy óriási, az elmúlt fél évben egyre csak növekedő tehertől szabadultunk meg... :) :)

Az már csak hab a tortán - főleg nekem-,  hogy az oly sok jelző és titulus mellé, amivel Balut szoktam illetni, már a 'kollégám' is bekerülhet a sorba, hiszen a sors úgy hozta, hogy Nagyúr október 1-jétől a P&G berkeiben fog dolgozni.

Az egyetlen árnyat a boldogságunkra a nyaralásunk kivitelezésének kérdése vetette eddig, ugyanis a novemberre lefoglalt utunk éppen keresztbe vágja a próbaidőt, amikor is nincs szabadság. Ezt múlt héten a szerződéskötés során jeleztük és szerencsére a mai nappal megkaptuk az eltávozási engedélyt a cégtől, így minden nemű hátrányos megkülönböztetés nélkül elutazhatunk Ázsiába 16 napra.... jeeeee :)

Most, hogy minden bizonytalanságunk, ami az elmúlt 1 évünk napjait végigkísérte, eltűnt, bátran mondhatom, hogy szuperül vagyunk és egy hete csak ünneplünk... Ez többek között a svájci pezsgőkészletek felivásából, Balu mindenféle finom (és gluténmentes) falattal történő kényeztetéséből és nyugodtan végigaludt éjszakákból áll :)

Tegnap végre kisütött a nap is, így Balu magyar squash partnerével és párjával együtt négyesben elhajóztunk a Genftől 2 órányi hajóútra elhelyezkedő tündéri középkori városkába, Yvoire-ba.. Nem tudom még hova lehet fokozni a városok szépségét, amikbe mostanság ellátogatunk, de egyszerűen nincs szó, ami méltóképpen reflektálná ennek a lélegzetelállító városnak a hangulatát és báját.. 

Az ott töltött 4 óra alatt, kényelmesen bejártuk a körfallal bekerített óváros macskakövekkel kirakott, milliónyi virág színétől és illatától pompázó utcáit, ellátogattunk a kastély labirintusába és botanikus kertjébe, valamint elköltöttünk egy isteni ebédet egy gyönyörű étterem kertjében.. 

És, hogy miért van időm mindezt hétfő este 11-kor a blogra feltölteni?? Ma indult a US Open, ami azt jelenti, hogy 2 hétig nem nyúlhatok a távirányítóhoz ... :)

Ma egy éve

Szentimentális bejegyzéshez értünk, ugyanis ma egy éve történt, hogy egy meglehetősen szelesre és rázkódósra sikeredett kiutazást követően elsőként tettük be együtt a lábunkat Genfbe egy pár nap erejéig, hogy közelebbi ismertséget kössünk jövendő lakóhelyünkkel és felkutassuk leendő otthonunkat.

Habár a kezdetek távolról sem voltak biztatóak és az álmaink kecójának keresése hadjárat gyorsan átcsapott a ‘csak ne legyünk már tovább hajléktalanok’ harcba, lassan de biztosan azért megszerettük ezt az ősszel-télen extraszürke, de nyáron annál színesebb várost és az általa adott kényelmes kis életet.

Ennek örömére tegnap el is mentünk egyet romantikázni Eaux-Vives-ba, a város túlparton lévő részébe, hogy gyönyörködjünk egyet a genfi naplementében a tóparton sétálva és éjszakába nyúlóan megnézzük a kikötő mellett felállított szabadtéri Orange Cinemaban a Great Gatsby-t…

A tényleges évforduló csak szeptember 26-án lesz, úgyhogy extra-hosszú anekdotázást és ömlengést majd csak akkorra tervezek.. a mait inkább csak a tegnapi naplemente  ihlette, mert annyira szép látvány tárult elénk, hogy minden 3. lépésnél meg kellett állnunk fényképezni .. (csak teló volt nálunk, így a minőség még az átlagosnál is rosszabb)

Két hét Magyarországon

Jelentem, szerencsésen hazaértünk Genfbe (bizony, azt vettük észre, hogy újabban már Genfet hívjuk otthonunknak) egy rövidke, de annál tartalmasabb Magyarországon töltött 2 hét után. 

A kiruccanásunk programja többek között rúdtáncos leánybúcsú, álomszép Bartos-Kovács esküvő, néhány napnyi fújj-fújj munka, balatoni locsi-pocsi, teknősbékás Esztikézés, Lukács babatrióban gyönyörködés, sárgadinnyés limonádézás, fagyihiány kielégítés, könyvkészlet feltuningolás, Edkus-Edkus pátyolgatás, családlátogatás és rég nem látott, de annál inkább hiányolt barátokkal való találkozás volt. 

Köszönjük mindenkinek, akivel találkoztunk, hogy időt szánt ránk, jó volt titeket látni. :)

Ha minden  a tervek szerint megy, akkor karácsonykor újra otthon leszünk pár hetet, addig pedig élvezzük a genfi nyár utolsó hónapját, készülünk  a novemberi nagy utazásra és persze jó katona módjára gürizünk  :)