Egyben visszatértünk Genfbe és örömmel konstatáltuk, hogy Fionán, a gyönyörűséges orchideánkon kívül minden más sikeresen túlvészelte távollétünket. :)
Az otthon töltött 3 hét mindkettőnknek teljes testi-lelki feltöltődés volt, és bár a sok program és találkozó miatt fáradtabban jöttünk haza, mint ahogy elmentünk, mégis minden percét élveztük az otthonlétnek. Minden családtagunknak és barátunknak, akikkel találkoztunk, nagyon köszönjük a ránk szánt időt, a sok figyelmességet, nevetést, cuki ajándékokat, a finom vacsikat, ebédeket, kávészüneteket és persze az ivászatokat... szuper volt titeket újra látni :).
Azoktól, akikkel sajnos nem sikerült összeegyeztetnünk egy találkát, elnézést kérünk és reméljük, hogy a legközelebbi hazalátogatásunk alkalmával sort tudunk keríteni a pótlásra.
Az idei egyik legfontosabb újévi fogadalmunk az optimizmusunk és pozitív életszemléletünk radikális megreformálása, így ennek fényében fogom leírni, hogy a Noro vírusnak köszönhetően miként tudtuk új alapokra helyezni a kapcsolatunkat és leadni a karácsonykor felszedett felesleges kilókat :)
Nem fogom hosszasan részletezni ezt a gusztustalan betegséget, de a lényeg, hogy a hétfő reggel 10 órai hazaérkezésünket követően elsőként Balura csapott le délután 4-kor, majd rám este 7-kor, így volt egy elég mozgalmas éjszakánk, ahol Balu, kihasználva a három órás helyzeti előnyét, igazi hős módjára vakart össze a romjaimból.. Tegnapra már csak a gyengeség maradt, így 15 órát aludtunk a nap folyamán és az ébren töltött pár órában pedig elkezdtük nézni Balu karácsonyi ajándékát, az elmúlt 50 év Bond filmjeinek első részeit... számomra ezen remekművek bizonyultak a legjobb altatónak.. Átlagban a 15. perc körül mindig elaludtam és csak a főcímre tértem magamhoz :)
Ma már teljesen jól vagyunk. Bár még itthonról, de mindketten tudtunk simán dolgozni egész nap, így holnap nekem irány az iroda és ezzel a visszatérés a szép szürke genfi hétköznapokhoz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése