Megérkeztünk!

Kedves Mindenki! Mivel sokan kérdeztétek, hogy lesz-e blogunk, úgy döntöttem, hogy ha nem is olyan intenzitással, mint a hull-i évről, de írunk egy blogot, amin keresztül megosztjuk majd veletek genfi napjaink élményeit és kalandjait. Remélem most is olyan sokan fogjátok követni a blogot, mint az előzőt és elégedettek lesztek a bejegyzések minőségével :)

Örömmel jelentjük, hogy szerda este szerencsésen megérkeztünk Genfbe, újdonsült tartózkodási helyünkre, a nettó 32 kilós súlyfeleslegünk társaságában (mármint a poggyászunk súlytöbblete, nem a Balué).

Szerencsére nem kellett félnünk a repülés során, hiszen a Zürich-Genf járaton a pilóta előre szólt, hogy erős szélviharokat jelentettek Svájc felett (nem mintha nem tapasztaltuk volna már a Budapest-Zürich járaton is), így nagyon erős széllökések várhatók, de aggodalomra semmi ok, nyugodjunk meg.

Stílusosan szakadó eső fogadott minket, hogy az öt bőrönddel, két laptop táskával és egy hátizsákkal még könnyebben tudjuk megmászni a szükséges 25 métert a hotel shuttlehoz, hogy aztán a 3 perces autóút után elfoglaljuk patinás kis szobánkat a Starling Hotelben. Mivel a hotel a város szélén van, az este hátralevő részére benn maradtunk és a szobába rendeltük a vacsit. Az inas érkezésekor épp a mosdóban voltam, így nem volt szerencsém látni, miként hozta be egymagában azt a hatalmas asztalt rózsával és minden egyéb szépséggel feldíszítve a szobánkba, de tény és való, igazán romantikus hangulatot teremtett nekünk :) Persze, amikor jött asztalt bontani akkor már láttam, hogy egy nagyon pöpec kis szerkezete van az asztalnak, mert mind a négy oldalán lecsukható és vannak beépített kerekei, szóval ujjgyakorlat volt neki belavírozni és pillanatok alatt terülj-terülj asztalkámat keríteni.

Az esténk felettébb nyugisan telt. Balu is rácsodálkozott az arab talk show-kra, mint én anno 3 hete, amikor legutóbb voltam, hiszen 10 teljesen egyformán öltözött ember ült egy rakáson, akikből a szemükön kívül semmi sem látszik. A Mónika show-val ellentétben itt nem szemtől szembe ment a nőkkel történő konfrontáció, hanem azok egy külön szobából jelentkeztek be és belőlük aztán már tényleg semmi nem látszott a csuklón logó Rolexen kívül. - no de hát ennél nagyobb bajunk ne legyen, mert kellemesen vacsiztunk és végre Balu is nyugodtan tentézett :)

Reggeli után összecuccoltuk a kicsinek nem épen nevezhető poggyászunkat és célba vettük az egyik P&G épületet, ahol az ideiglenes szállásunk kulcsait hagyták nekem előző este, valamint még a bank is küldött nekem egy csomagot, amit szintén be kellett  gyűjtenem a cég egyik postázójában.

Ezután nem maradt más hátra, minthogy elfoglaljuk átmeneti otthonunkat, ami 200 méterre van a Genfi-tótól és kb 3 utcára a genfi vörös lámpás negyedtől - pompás kombináció, hiszen gyalogtávra láthatunk természeti és testi szépségeket egyaránt.

Maga a kecó az Ördög ügyvédje film szavaival élve, amolyan klasszikus 4-szobás lakás, ami akkora (150 nm), hogy hiába van 3 fürdőnk, kétszer is meggondoljuk, hogy elmenjünk-e a mosdóba, mert útközben elfáradunk :). Impozáns méretei ellenére azért amint lehet, szeretnénk innen elmenekülni, mert a lakás felszereltsége és állapota bőven hagy kívánnivalót maga után... a lámpák felében nincs izzó, az egykor fehér falak nem akarom tudni mitől, de elég érdekes színekben tündökölnek és van egy szoba, ami annyira ijesztő (van benne 9 szekrény és semmi más), hogy azt szigorúan non-stop zárva kell tartani, mert annyira félek tőle. Majd csinálok és felteszek képeket, de egyelőre arra várok, hogy Balu eltegye az útból a holmijait, amikhez én nem nyúlhatok :)

Címünk: Rue Ami-Lévrier 9, Genève, 1201, de ne küldjetek semmi levelet, mert a postaládához nincs kulcsunk.

Miután nagyjából berendezkedtünk a legfontosabb napirendi ponthoz értünk: elrohantam megvenni a mérlegemet, ami majd ittlétem során lesz társam és lelkiismeretem, megőrizve Svájc macaron készleteit mások számára is.

Eme fontos akció után jött értünk Isabelle, az ingatlanközvetítőnk, aki vegyes hírekkel érkezett. Először is jelentette, hogy a lakás, amit szerettünk volna megszerezni az augusztusi lakásvadászatunk óta, elkelt a tulaj egyik ismerőse számára, így sajnos arról le kellett tennünk. Viszont jó hírt is hozott, mert talált egy új épületet, amiben van pár kiadó lakás és 100%-ra veszi, hogy ott találunk valamit, mert ismer minket (nem tudom honnan) és tudja, hogy mire vágyunk (végképp nem tudom honnan).  Rosszul indult a dolog, mert mi előre jeleztük, hogy a város melyik oldalát preferáljuk, mire ő pont az ellenkező oldalra akart minket vinni, mintha pesti kecót akarna mutatni valakinek, aki budait keres, de úgy voltunk vele, hogy jelenleg nincs más lakás amire egyáltalán pályázhatnánk, a mostaniból pedig jobb lenne minél előbb lécelni, így elmentünk. És hát nagyon jól tettük, hogy megnéztük, mert az a ház egyszerűen tökéletes.

2 hét múlva lesz csak átadva, így teljesen új az egész épület és egy nagyon szép környéken van az ENSZ székházának szomszédságában. Két lakást néztünk meg, ami belefér a büdzsémbe: egy három- és egy kétszobásat. Röviden és tömören: szerelem első látásra mindkettővel, mindenben megfelelnek nekünk és majd nektek, kedves leendő vendégeinknek. Azonnal be is adtuk a jelentkezésünket, úgy, hogy első preferenciánk a nagyobb, második a kisebb - szóval most jön a cross your fingers időszak, mert hát ugyebár idekinn nem mi választunk lakást, hanem lakás(tulaj) választ lakót. A P&G viszonylag jó garancia a jelentkezés során, meg jó kis önéletrajzot és motivációs levelet dobott össze nekünk az ügynökség, de távolról sem lehet biztosra venni, hogy minket választanak, így nem is merjük egyelőre beleélni magunkat a költözésbe.

Ilyen izgalmakkal tértünk vissza a szállásunkra, ahonnan aztán elmentünk vacsizni, hogy méltóképpen megünnepeljük az érkezésünket és koccintsunk az új életünk kezdetére. Egy nagyon autentikus étterembe mentünk fondüzni és raclette-ezni, ahol már anno voltunk augusztusban és megfogadtuk, hogy még mindenképpen visszajövünk. Nem okozott újfent se csalódást az étterem: igazi svájci tradicionális hangulatban, bernáthegyik között, büdös sajtszagban és jódlizajban vacsoráztunk, amit mindketten nagyon élveztünk. :)