Első Napunk Kyotoban

Hiroshima után Kyotoba látogattunk, amire mindig is úgy tekintettünk, mint az utazásunk leendő csúcspontja és mindent ehhez a városhoz igazitottunk az utazás tervezése és szervezése során - Miután augusztusban megnéztük immár 10. alkalommal a Kyotoban játszódó Egy gésa emlékiratait, akkor döntöttük el, hogy jövünk idén Japánba a sakura szezonra. Aztán majdnem töröltük az egész nyaralást, amikor tavaly szeptemberben szembesültünk a ténnyel, hogy a hotelek 99%-a már 7 hónappal korábban fullon van és kb. ezerszer módositottunk a programokon és utazási menetrenden mire sikerült találnunk 5 egymást követő napot áprilisban amikorra van normális szállás a városban - nem hostel külön férfi és női részleggel, nem kapszula hotel, de nem is a Ritz Carlton. :) - szóval az utazásunk és annak minden perce ehhez a városhoz volt alakitva, igy nyilván valóban igen magasak voltak az elvárásaink.

Megérkezve a Shinkansen terminálba rögtön szembesültünk egy kisebb kellemetlenséggel: valami nagy japán 'messze látó sas' érkezését várták a vasútállomáson, igy mindenhol biztonságiak, fotósok és katonák voltak az épületben, szépen terelve a hétköznapi embereket.. minket kiszedtek a liftből és küldtek a 30 kg-s bőröndjeinkkel együtt a leghátsó lépcsőkhöz, hogy ott gyalogoljunk le, mert minden más le van zárva a nagyember érkezése miatt.. Hosszas káromkodások mellett lemásztunk a lépcsőkön és kijutottunk a labirintus szerű épitményből, hogy fogjunk egy taxit.. Hát itt már érezni lehetett, hogy a szeptemberi 99%-os hotelfoglaltsági ráta áprilisra nem kamu, mert rajtunk kivül még kb 150 társaság várt taxira... 30 perc sorban állás után (fantasztikusan meg van szervezve ez is, mint minden más közlekedés Japánban) sikerült végre behuppanunk egy taxiba és eljutnunk a hotelünkbe, ami az Imperial Park mellett található Brighton Hotel volt. 
Útközben kicsit ledöbbentett minket a város látképe, mert első ránézésre mindent lehetett rá mondani, csak azt nem, hogy szép. Azt tudtuk, hogy a  város más lesz, mint Tokyo vagy Osaka, de kicsit másra számitottunk. Mivel a nagy bombázások elkerülték a város jelentős részét, igy a nagy hipermodern, metropoliszos épületek és hangulat helyett, rendezetlen, szűk utcák és enyhén szolva szocreál, rendezetlen házak jellemezték a város azon részét, amin keresztül haladtunk..  

A hotelünkben átvettük a szobánkat és mivel sajnos az időjárás előrejelzés a következő napokra non-stop esőt igért, taxiba pattantunk, hogy még tiszta időben letudjunk néhányat a város számtalan látnivalója közül.

Elsőként is Kyoto és egyben egész Japán leglátogatottabb látnivalójához, a Golden Pavilionhoz, azaz a Kinkaku-ji-hoz mentünk, ami egyszerűen lélegzetelállitó volt.. 

Ugyan a képen nem látszik, de a látványon 1 millió másik emberrel osztoztunk és elég gyorsan konstatáltuk, hogy ez lesz az a város, ahol minden egyes négyzetcentiméterért ezer másik túristával fogunk megküzdeni, és ellentétben Tokyoval és Osakaval, ahol a város méretei felszippantották a tömegérzetet, itt non-stop tömegnyomor lesz.
Az aranypavilon után jött a Silver Pavilion, azaz a Ginkaku-ji meglátogatása, melynek épülete ugyan távolról sem olyan hivalkodó és szép, mint az arany nagytesójáé, homokos tájkertje Japán egyik legnevesebbje..

A város két legnevesebb pavilonjának a meglátogatása után egy bő két órás séta következett a Philosopher's Walk-on, ami egy, az Ezüstpavilontól induló Nanzen-jiig tartó, cseresznyefákkal szegélyezett kanális mentén húzódó sétaösvény.. Ugyan a cseresznyevirágzás már leáldozóban volt a város ezen részén, a látvány és a hangulat még igy is páratlan volt.

A séta után Balunak Nigiri Sushi, nekem Steak volt a vacsi, majd visszatértünk szépséges hotelünkbe, hogy kipihenjük az utazás és városnézés fáradalmait és felkészüljünk a következő napok esőzéseire :)