Első párizsi napunk élményeivel jelentkezünk. Reggel igen korán, már 9:20-kor a Gare du Lyon-on voltunk, így gyorsan lecuccoltunk a hotelünkbe, ami a város déli részén volt található, közel a Porte de Versailles-hez.. Nem éppen a legközpontibb fekvés, de nekünk olyan kellett, ahonnan gyorsan el lehet jutni a Garros-ra és a belváros is max. 15 perc alatt elérhető..
Szóval először is gyorsan elmetróztunk a Vica Versa névre hallgató kis boutique hotelünkbe, melynek designját a hét főbűn inspirálta.. Még anno a foglaláskor eldöntöttem, hogy majd a torkosság szobák egyikében szeretnénk lakni, mert az egész szoba cukorkás és cupcake-s mintákban pompázik, de sajna érkezésünkkor az összes torkos szoba foglalt volt. Megkaptuk a szobamenüt, hogy a képek alapján válasszunk egyet a többi szabad szobadesign közül.. Hát a fösvénység, a harag és a restség borzasztóan sötét és nyomasztó volt, így azokba semmiképp sem mertem volna aludni.. Maradt hát a választás a bujaság és a kevélység között.. Mivel nem akartam tükröket látni az ágyunk felett látni, kizárásos alapon a kevélységet választottuk, ami a többihez hasonlóan elég beteg design-nal rendelkezett... mindenhol koronák, aranybevonat, egoista idézetek és egyebek díszítették... Na de a lényeg a szoba mérete... egy 14 négyzetméteres lyuk... Azt már megszoktuk, hogy nagyvárosokban 15-16 négyzetméteres egy átlag superior szoba, na de ez már tényleg pici volt főleg, hogy egy 180 cm széles ágyat tettek be, így a bőröndünket nem tudtuk sehova sem tenni.. de végül is minden mindegy, hiszen úgyis csak aludni jártunk a hotelbe.. A liftben folyamatosan ment az interjú a hotel tervezőjével, Chantal Thomass interior designerrel, akit mi csak az Anti-Krisztus névvel illettünk valahányszor megláttuk beteg fejét a lift TV-jén..
A gyors becsekkolást követően nyakunkba vettük a várost, hogy a párizsi és Párizsban hosszabb időt eltöltő kollégáim úti tanácsait megfogadva egy nagyon laza és kellemes kis sétálós napot csapjunk a verőfényes napsütésben.
Először is a híres St.-Germain-Des-Pres negyedbe látogattunk, ami a bal part értelmiségi és posh negyede.. Egy az egyben olyan, mint az egyik kedvenc mesémben, a Lecsóban bemutatott Párizs ... A Boulevard Saint German-en végig sétálva számos elegáns üzlet, neves kávéház, bisztró valamint Párizs legöregebb temploma, a negyed nevét adó St.-Germain-des-Prés mellett mentünk el..Megnéztük az Art Deco stílusú Cafe de Flore-t, ami Jean Paul Sartre és Simone de Beauvoir törzshelye volt egzisztencialista nézeteik kifejtésére, a Brasserie Lipp-et, ami a politikusok és divattervezők kedvenc étterme, a világ első kávéházát, a Le Procope-t, majd megebédeltünk a Les Deux Magots-ban, ahol Hemingway fordult meg igen gyakran... Nagyon hangulatos kis étterem, bár úgy gondolom, hogy a mai népszerűségét valószínűleg már nem a kiváló konyhájának, hanem az egykori patinás látogatóinak köszönheti :)
A következő megállónk a Szajna part, a Pont Neuf valamint az Ile de la Cité szigete volt, ahol a Palais de Justice, a Sainte-Chapelle és a Notre Dame épületeit látogattuk meg..
Az Ile de La Citéről átsétáltunk a szomszédos Ile St-Louis-ra, mely aprócska utcáin elsősorban gourmet üzletek, éttermek és fagyizók vannak.. Természetesen virág alakú fagyi nélkül nem lehetett elhagyni a szigetet :)
A Szajna immár jobb partjára átérve a Beaubourg és Le Halles negyedben találtunk magunkat, melynek két legismertebb látnivalója a Forum de Halles és a Pompidou Center.. Míg magát a városrészt nagyon hangulatosnak találtuk, a nevezetes épületei annál kevésbé ejtettek minket rabul, mivel építészeti stílusuk a mi ízlésvilágunkkal szöges ellentétben áll :)
Utunk tovább a szomszédos Marais negyedbe vitt minket, mely mind az útikönyveink, mind a kollégáim állítása szerint Párizs legvarázslatosabb negyede.. Tény és való, tényleg egy valódi ékszerdoboz ez a városrész, mely egyébként a párizsi zsidók és melegek központi találkozóhelye.. Itt aztán minden tündéri kis utcát bejártunk, ellátogattunk a Place des Vosges-ba, megcsodáltuk a Hotel de Ville épületét, benéztünk Finkelsztajn híres kóser delikateszébe, majd az egyik hangulatos téren beültünk egy művész bisztróba egy üveg borra és egy szalámi&paté&sajt tálra... Hihetetlenül hangulatos volt :)
A kis borozgatásunkkal jól el is ment a délután és már 7 órára járt az idő mire összeszedtük magunkat, hogy még egy-két órácskát sétáljunk a Louvre körül, a Jardin Des Tuileries-ben és a Place de la Concorde-n mielőtt egy gyors vacsit után néznénk, majd takarodót fújnánk a korai kelés és a 15 km-es séta megtétele után :)
