Bindó a Lilatehenek Hazájában

Mindössze másfél hetes kimaradással újra itt vagyunk, hogy pár szóval és képpel megemlékezzünk idei első látogatónk, Bindó genfi kiruccanásáról.

Az eddigi összes vendégünkhöz hasonlóan Bindóval is nagyon kegyesen bánt kis városunk és a lehető legjobb színben tüntette fel magát az átlag 15 fokos napsütéses idővel és a végre non-stop működő Jet d’Eau-vel.

Miután a kis csapatunk összegyűlt péntek este szerény hajlékunkban, közös megegyezéssel nyakunkba vettük a várost, hogy egy lightos kis vacsorát csapjunk a belvárosban.. Újfent megbizonyosodhattunk a városban tomboló nyomorról, ugyanis hiába az 1000 étterem a 200ezer lakosra, foglalás nélkül esélyünk sem volt helyet kapni, így egy jó darabig csak kolbászoltunk a városban be-be térve minden jól kinéző étterembe abban reménykedve, hogy talán kapunk valahol egy asztalt.. Majdnem egy óra keresgélés után végül sikerült vacsorához jutnunk, és bár a svájci specialitások helyett csak pizzát kaptunk, egész kellemes kis esténk kerekedett.

Szombaton miután összeszedtük magunkat, elindultunk felfedezni az óvárost és a tópartot, na meg persze betértünk a jó öreg Ladurée-ba, hogy néhány macaronnal feltankoljunk. Egy bő három órás sétával sikerült is bejárni a város jelentős részét, így délután úgy döntöttünk, hogy egy pár órára átugrunk Franciaországba, a mindig csodás Annecybe, ami minden látogatónk kedvence volt eddig. Bindónál sem volt ez másként, ugyanis jó szokásához híven ismét lélegzetelállító volt a város.. Bár mi Baluval most voltunk ötödször Annecy-ben, egyre biztosabban érzem, hogy sosem fogjuk megunni a város szépségét és hangulatát. :)

Miután belakmároztunk a savoyai konyha remekének számító tartiflette-ből, visszatértünk Genfbe, hogy egy pár órás küzdelmet követően végül megsemmisítő győzelmet arassak az urakon Unoban :)

Vasárnap a másik, immár klasszikusnak számító program, a Broc-Gruyéres túra mellett döntöttünk, így elsőként is kifosztottuk készleteiből a Cailler csokimúzeumot, majd felmentünk a gruyéres-i várba, hogy  bejárjuk annak óvárosát és meglátogassuk a még mindig beteg Giger múzeumot, végül pedig betértünk a Sajtmúzeumba, hiszen mégsem engedhetjük vissza Bindót a ködös Albionba anélkül, hogy ne kóstolta volna meg a híres-neves svájci fondüt :)

Köszönjük Bindó a látogatást, reméljük hamarosan újra látunk :)

Feljegyzések a februári hibernációnkból

Eltelt egy hónap anélkül, hogy sikerült volna blog-közelbe jutnom, amiért elnézést kérek.. Ma, hogy reggel rámentem az oldalunkra, rájöttem, hogy igénytelenségünket talán legjobban az mutatja, hogy még március elsején is karácsonyi színpompában tündököl a blogunk designja..Ufff... Na, de mivel Balu tegnap éjjel érkezett haza Frankfurtból és ennek megfelelően esélytelennek tartom, hogy délig bármiféle életjelet is adjon, íme egy rövidke pótlása hiányosságainknak, azaz egy apró szemelvény a nem túl mozgalmasan sikerült februárunkból. 

Januárhoz hasonlóan a februárunk is alapvetően a vegetációról szólt, így büszkén állíthatom, hogy eltelt az év egy hatoda és mi még mindig semmi érdekeset nem csináltunk a non-stop munkán kívül.. 

Február 2-n, 1 órakor indult a szépen beharangozott egy hónapos fotós tanfolyamom, ami hatalmas színvonalának köszönhetően számomra február 2-n 4 órakor, egy szétfagyott kéz és egy elvesztett tanár mérleggel már véget is ért. Nem fogom hosszasan részletezni ezt a hatalmas élményt, mert már jó pár e-mailben kifejeztem elégedetlenségemet a minősíthetetlen tanfolyamról a szervezőknek, hogy nagy nehézségek árán, de végül kiverjem belőlük minden befektetésemet az utolsó fillérig... Röviden csak annyit, hogy az első órán, ami a kurzustematika szerint 70% elmélet - 30% gyakorlat kellett volna, hogy legyen és  a fényképészet alapjairól valamint a fényképezőgép alapfunkcióiról kellett volna, hogy szóljon angolul, egy elvont művésznek köszönhetően (aki amúgy a tanárunk volt) egy mindössze 10 perces, nagyrészt francia nyelven tartott strukturálatlan elméleti áttekintésből állt, majd kiraktak minket a tó partjára mondván, hogy 'gyerünk, uccu-neki, fényképezzetek egy kicsit és majd 3 óra múlva találkozunk megnézni a képeiteket'.. 2 óra alatt lefagyott a kezem és a hideg tóparton nem sok inspirációt leltem, amit le lehetett volna fényképezni arról nem is beszélve, hogy a tanárunktól sem tudtam semmit sem kérdezni, mert elment melegedni az egyik hotel lobbijába, így mélységesen felháborodva úgy döntöttem, hogy lelécelek és ennek megfelelően a következő hetem nagy része a behajtásról szólt :) 

Pár kép a még használhatóbban sikerültek közül:

Azóta amúgy sikerült egy tök szuper, interaktív iPad fotókönyvet találnom (5 CHF-be került a 400 CHF-es tanfolyamdíj helyett), amiben nagyon felhasználóbarát módon és elegendő részletességgel minden benne van, amire szüksége lehet egy kezdő-középhaladó lelkes amatőrnek, képes és videós demonstrációkkal tarkítva, hogy egy magamfajta fogyatékos is megértsen mindent... Ha van egy kis szabadidőm, mindig ezt bújom és egész sok hasznos dolgot sikerült már tanulnom belőle :)
Még szintén február első hétvégéjén ellátogattunk a híres-neves Bains de Paquis-ba, ami egy első ránézésre (sőt még sokadikra is) elég retardáltan kinéző kis étterem az egyik strandként üzemelő pier-n, ahol a milliónyi rendelkezésre álló asztal ellenére sem lehet foglalás nélkül asztalt kapni télen... Ennek oka, hogy itt adják állítólag a város legfinomabb fondüjét, melynek titka, hogy cseresznye pálinka helyett pezsgővel főzik, így sokkal könnyebb a textúrája.. Bár annyira szofisztikáltak nem vagyunk, hogy ilyen dolgokat észrevegyünk, tény és való, hogy elég finom volt a vacsoránk és egy nagyon kellemes kis esténk kerekedett az egyik magyar pár társaságában, akikkel össze szoktunk járni.
A következő héten sajnos végig kellett dolgoznunk a hétvégét, így az egyetlen értelmesnek és pihentetőnek nevezhető  programunk a lakberendezés volt, amikor is feltettünk pár általunk készített képet a falra valamint az újonnan vett díszpárnáinkat is beüzemeltem végre (Balu utálja őket, mert mindig az útjában vannak :) )

Az eredetileg Valentin-napi hétvégére tervezett colmar-i kirándulásunkat sajnos törölnünk kellett, mert végig esőt mondott a hétvégére, így jobb híján itt maradtunk Genfben. Pénteken a vérbeli genfi és ennek megfelelően velejéig sznob kollégám (amúgy egy tündér) cégen belül bibliaként terjengő szent étteremlistájáról választott Balu egy éttermet és elvitt egy nagyon romantikus kis vacsira...Ez volt életünk eddigi legtökéletesebb randija.. Elmondhatatlanul finom volt minden amit ettünk (azaz amit a Biblia javasolt), nagyon hangulatos volt a bisztró és ezt a páratlan estét még csak tovább tetézte az engem otthon váró álomszép Michael Kors tatyó, amibe még anno pár hónapja beleszerettem és az én hősöm most megvette nekem :) :)

Vasárnap aztán felmentünk a hegyekbe, hogy egy kicsit tovább mélyítsük Balu sítudását... Most egy közelebbi, a házunktól mindössze 16 percre elhelyezkedő komplexumba mentünk a Juraban.. Hát infrastrukturálisan számos kívánnivalót hagy maga mögött a jó öreg Crozet (különös tekintettel a koedukált mosdókra), viszont volt egy egész hosszú kis kezdő pályájuk, ahol Balu olyannyira jól tudott gyakorolni, hogy a végére már megpróbálkozott néhány olyan akrobatikus mozdulattal, amit még aznap reggel látott a téli olimpia közvetítésein (természetesen egyelőre sikertelenül). 

Múlt hétvégén már bőven 10 fok feletti hőmérsékletek voltak, így visszatértünk Servionba, Balu kedvenc állatkertjébe a környékünkön, hogy lecsekkoljuk a mackókat, tigriseket és oroszlánokat.. Szerencsére időben érkeztünk és el tudtunk menni az etetésekre, így hihetetlen közelségből nézhettük végig ahogy az oroszlánok és tigrisek elpusztítanak néhány orbitális méretű husit, miközben a látogatókat mustrálják az üvegen keresztül és arra gondolnak, hogy inkább őket ennék meg . :)

Februárban is haladtunk a főzni tanulással, így minden héten legalább kétszer valami finomsággal/undormánnyal kényeztettem/büntettem Balut... A hónap csúcspontja a fűszeres-citromos lazac lett :)

Az idei évre megfogadott rendszeres sportolással so-so állunk.. Én az elmúlt hetekben heti 4 alkalommal jógáztam/pilateseztem, de Balu sajna annyit dolgozik, hogy nem bírja rászánni magát a mozgásra...

A február hónap folyamán olvasott könyveim közül a legmegrázóbb a Rachel vakációja, a legédesebb a Csokoládéimádók Klubja, a legérdekesebb az Ötnegyed Narancs volt.. A márciusom a Trónok Harca jegyében fog telni, szóval ha ez is olyan izgi lesz mint az első kötet volt, valószínűleg nem lesz sok blogbejegyzésre időm :)

A hónapunk legjobb híre, hogy immár hivatalosan is nagynéni örömök elé nézek újfent, ugyanis a Szigeti Veszedelmek, azaz Lombi és Petri úton vannak Edkuséknál, és Lombi fütykösének villantásával egy Andriskáról már mindenképpen tudunk, juhhúúúú!!! :)

Visszaolvasva nem is volt olyan szánalmasan unalmas a februárunk, mint ahogy menet közben megéltem, de az előttünk álló hónapjainkhoz képest mindenképpen a nyugis kategóriába sorolnám... Bizony, a mostani az utolsó olyan hétvégénk, amiben csak apró-cseprő dolgok várnak ránk, aztán jövő héten nem kisebb ember látogat meg minket egy hosszú hétvégére, mint Bindó, aztán 15-én repülünk haza 1,5 hétre, majd 28-án irány Anglia, a csodálatos Bath városa.. Ez egy fergeteges márciusnak ígérkezik :)