Pandakaland Szingapúrban

Újabb szörnyen monoton munka-munka-munka hét telt el bloghozzáférés nélkül, de már csak 4,5 hét és végre itt a karácsony, amikor újra lesz egy kis időnk pihenni :)

Úgy néz ki, hogy idén sajna nem jutunk haza karácsonyra és szilveszterre, viszont az újévben minél előbb haza szeretnénk ugrani egy hosszú hétvégére, illetve jövő héten, ugyan egyedül,  de pár napra hazalátogatok :) 

Mivel Genfben egyszerűen meg lehet fagyni az elmúlt hetekben, javaslom térjünk vissza virtuálisan az ázsiai utunkra, hogy felelevenítsük a forró szingapúri napok második felét, amik az első két napunkhoz hasonlóan, szintén tökéletesen sikerültek. :)

Szóval, hétfő volt az a nap, ami a nyaralásunk egyik legfontosabb  és legjobb napjának ígérkezett, ugyanis aznap terveztünk sort keríteni életem első nagy találkozására a pandamacikkal, amire már 27 éve vártam :)

A reggelünk kicsit másnaposan indult az esküvői  mértéktelen alkoholfogyasztás után, de egy gyors reggelit követően már úton is voltunk a Singapore Botanical Gardensbe, hogy sétáljunk egy pár órát a gigantikus méretekkel rendelkező parkban.. 

Kicsit szerencsétlenül, a legnagyobb melegben estünk be az amúgy gyönyörű parkba, így a 40 fokban nem volt olyan sok energiánk hosszasan sétálni. Egy bő 1,5-2 órányi, leégéssel végződő gyönyörködés után elindultunk, hogy a napunk csúcsát, a Singapore Zoo, River Safari és Night Safari komplexumokat útba ejtsük.. 
Szerencsére, még viszonylag időben, a botanikus kert mosdójában szembesültem a ténnyel, hogy a nacim teljesen kiszakadt hátul, így szerencsére 'csak' 2 órát jártam nyilvánosan, fedetlen hátsóval...A felismerést követően jött egy másfél órás, taxival megtett kitérő a hotelbe, hogy átöltözzek egy néhány fokkal szemérmesebb göncbe, így, bár ugyan kicsit megkésve, de 1-re már a River Safarin voltunk. Ennek az állatkertnek a lényege, hogy a világ összes folyójának élővilágát bemutassa, a szingapúri maximalizmustól és ultramodernizációtól már megszokott, szuper-exkluzív környezetben..  

Itt sikerült megejteni a várva-várt nagy találkozást a Giant Pandával, aki a világ legédesebb, legcukibb, leglustább és legtorkosabb állata.. 

Órákig bírtunk volna olvadozni őcukiságát nézve, de még elég mozgalmas agenda állt előttünk a délután hátralevő részére, így a folyami állatok tüzetes megfigyelése után átsétáltunk a szomszédos Singapore Zoo-ba. 
Itt szerencsétlenségünkre a belépésünket követő első percben ránk szakadt az ég. Miután 10 perc alatt meggyőződtünk arról, hogy ez az eső nem fog egyhamar alábbhagyni, míg nekünk viszont számos mackót, fáncsit,  Balu-alteregot (zsiráf, láma, teve) és más egyéb állatot meg kell néznünk, úgy döntöttünk, nekiesünk az állatkertnek és nem törődünk az őrjöngő monszunnal.. 36 fokban csak nem lehet megfázni még esőben sem, gondoltuk, és valóban, nekünk az égvilágon semmi bajunk nem lett, sőt a kenguruk határozottan odajöttek pajtizni Baluval, mivel nem voltak tömegek, akik miatt a kerítésük mögé húzódtak volna.. Találtunk egy csimpánzt, akit nálunk még jobban zavart az eső, ugyanis nagyon ügyesen egy zsákot terített magára, hogy védje magát az esővel szemben. A monszun egyetlen szerencsétlenül járt áldozata Nikike lett, a fényképezőgépünk, akiről már egyszer megemlékeztünk egy korábbi bejegyzésünkben, és akit kegyeleti okokból azért csak hazahoztunk magunkkal, hogy továbbra is itt legyen velünk a családban :)

A Zoo után jött aztán az igazán extrém program, nevezetesen a világon egyedül álló Night Safari meglátogatása, ami a nevéből is kikövetkeztethető módon egy éjszakai állatkert, melynek célja az éjszaka aktív állatok bemutatása, az állatok lehető legtermészetesebb környezetében.. Sötétedés után nyit ki a park, aminek csak egy része járható be gyalogosan, míg a többi részét egy szafari-vonaton utazva lehet csak elérni.. Mind a gyalogos ösvény, mind a vasútvonal jelentős részében totál sötétség volt, hogy ne zavarjuk meg az állatokat, úgyhogy mindketten különféleképpen reagáltunk a különös körülményekre: én természetesen nagyon féltem, főleg amikor a közeli fákon megvillantak a denevérszemek (shikakai :) ).. Baluból szokásos módon álmosságot hozott elő a sötétség, így a nyugtató kis vonatozás jelentős részében édesdeden aludt és szinte észre sem vette, hogy beszari párja majd szanaszét szorongatja a kezét félelmében :) (sajna itt életképes gép híján nem készültek képek)
Utolsó szingapúri napunk programját kissé módosítanunk kellett, hogy mielőbb beszerezzünk egy új fényképezőgépet, de a vásárláson kívül azért másra is volt időnk szerencsére. 
Elsőként is elmentünk egyet hajókázni Szingapúr folyójára, hogy vízről is megcsodáljuk a Marina Bayt, az Esplanade-t, a Raffles House-t és a Clark Quay-t. Nem mondanám, hogy a világ legszebb folyója vagy a legszínvonalasabb panorámája tárult volna szemünk elé, de azért jól éreztük magunkat. 

A Clark Quay-nél aztán kiszálltunk, hogy találkozzunk Charles-szal és Eileen-nel, az újdonsült házasokkal egy rövidke ebédre, akik a kedvenc kínai éttermükbe vittek el minket.. Hát, soha életemben nem tartottam sokra a kínai konyhát azután a sok minősíthetetlenül rossz és azonosíthatatlan étel után, amikkel az otthoni kínai éttermek büntetik a népet, de itt egyszerűen nem volt rossz étel... Mondtuk vendéglátóinknak, hogy rájuk bízzuk mit rendelnek, mert az étlap 90%-át nem értjük, így ők kikértek vagy 12-13 kisebb fogást... Hát nem csodálom, hogy Tom Cruise és sok amcsi sztár kedvenc étterme a hely Szingapúrban.. tényleg rég ettünk már ilyen finom falatokat, mint ott :)
Miután fájdalmas búcsút intettünk a nászútra készülőknek, utolsó napirendi pontunk egy másik, rég nem látott ismerős meglátogatása volt. Találóan, a Little India negyedében találkoztunk egyik volt osztálytársammal, Zsuzsival, aki már 4 éve él és virul odakinn Szingapúrban.. Indiai férjének köszönhetően úgy ismeri az indiai kultúrát valamint a helyi indiai negyedet, mint a tenyerét, így egy elég színvonalas és bennfentes idegenvezetésben volt részünk az ultramodern belvárostól kissé eltérő képet mutató körzetben.

Visszatérve a hotelünkbe, felmentünk egy búcsúvacsira az épület legfelső teraszán helyet foglaló élőzenés bárba, ahol egy pár fincsi koktél valamint egy lélegzetelállító  éjszakai panoráma társaságában  intettünk búcsút ennek a fergeteges városnak, ahova még vissza fogunk térni :)

Szingapúr-i kezdetek

Egy hétnyi szörnyű jet lag után végre sikerül viszonylag frissen és üdén gépközelbe kerülnöm, hogy elkezdjek dolgozni az ázsiai utunk élménybeszámolóján. Röviden és tömören életünk eddigi egyik legjobb nyaralása áll mögöttünk, ahol bőven kijutott nekünk minden élményből a történelmi látványosságoktól kezdve az extra-modern építészeti remekműveken keresztül a négy órás kényeztető masszázsig és elefánton túrázásig, melyet temérdek gasztronómiai csoda és számos jó baráttal történt találkozó tett még emlékezetesebbé.. No, de ne rohanjunk annyira előre az időben, kezdjük elsőként is a kedvenc megállónkkal, Szingapúrral.

Szingapúr az a város, ahova általában senki sem megy célirányosan nyaralni, csak útba ejti 1-2 nap erejéig, mint az egyik legfontosabb csatlakozóhely a távol keleti és ausztráliai utazásokhoz. Valószínűleg mi sem nagyon terveztünk volna egy 'csak' szingapúri kiruccanást, ha nincs az esküvői meghívásunk, de ha már egyszer úgyis arra jártunk, gondoltuk, jobban megnézzük magunknak. Még jó, hogy 4 napot szántunk rá, mert a város egyszerűen lélegzetelállító, annyi páratlan látnivalóval, amikre egy hónap is kevés.. 

Elég hosszadalmas és kényelmetlen utazás után, amelyet az állítólag kiváló légitársaságnak számító Qatar járatain sikerült végigülnünk, fáradtan, de annál lelkesebben érkeztünk meg szombat délután fél 2 körül a szingapúri Changi reptérre, mely kolosszális méreteivel és szórakoztató központokat is megszégyenítő szolgáltatásaival elég gyorsan levett minket a lábunkról.. 

Kilépve a 36 fokba és 80%-os páratartalomba, taxiba ugrottunk, hogy átvegyük a hotelszobánkat és felfrissüljünk egy kicsit mielőtt nyakunkba vennénk a várost.. Majd kiestünk a kocsi ablakán, úgy gyönyörködtünk a hihetetlenül zöld növényvilágban valamint a Marina Bay patinás épületeiben, amik mellett úton-útfélen elhaladtunk  mielőtt elértük volna a kis hotelünket, amiről, mint azt már írtam korábban, csak szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni.

4 körül aztán útra készen álltunk, és elindultunk felfedezni a helyi metróhálózatot, hogy bejussunk a Merlion Parkba. Elég könnyen ki lehetett igazodni az amúgy nem túl optimálisan kialakított metróhálózaton, ami 4 vonalával kb. csak a város harmadát hálózza be. Kb. 15 perc alatt meg is érkeztünk a város jelképét megelevenítő Merlion szoborhoz, ami az ország címerállata annak ellenére, hogy oroszlán az állatkertet kivéve sosem volt látható az ország területén. Innen páratlan kilátásunk nyílt az egész Marina Bay-re a gigantikus Marina Bay Sands hotel- és bevásárlókomplexum épületegyüttesével, valamint a lótuszvirág formáját imitáló Art Museummal.

Amikor leültünk egy hot dogra, hogy végre magunkhoz vegyünk valami szilárd táplálékot, kicsi a világ módjára egy magyar orvos szólított le minket és csapódott be hozzánk uzsonnázni. Hozzánk hasonlóan ő is csak átutazóban volt Szingapúrban, és őt is lesokkolta a város sokszínűsége és az a luxus ami az itt élőknek osztályrészül jutott.

Miután tőle is megerősítést nyertünk arra vonatkozóan, hogy az estére tervezett Gardens by the Bay botanikus kert valóban lélegzetállító és 'must see' mind nappali pompájában, mind  éjszakai fényeiben, szedtük a sátorfánkat és körbe sétáltuk a fokozatosan alkonyatba és éjszakai fényárba bontakozó öblöt, hogy a Marina Bay mögött elhelyezkedő kertet elérjük.

Felesleges hosszas anekdotázásba kezdenem a Gardens By The Bay szépségéről, mert a képek magukért beszélnek.. Egyszerűen emberi ésszel felfoghatatlan, hogy itt 2 éve még csak az óceán volt, és Baliról hoztak homokot ahhoz, hogy feltöltsék az öblöt és létrehozzanak egy olyan botanikus kertet, melyben a világ összes tájának virágait mutatják be a világnak egy mesterséges 80 méteres vízeséssel és egy 'aprócska' esőerdővel megspékelve... A hab a tortán pedig az avataros hangulató supertree grove fái, amik éjszaka egy 30 perces zenei aláfestéssel kísért fényjáték erejéig életre kelnek.. 

Szóval mind szombat esténket, mind az egész vasárnap délelőttünket itt töltöttük, és nem győztünk betelni a lélegzetelállító látvánnyal.. (Nekünk a kert, másoknak meg mi jelentettük a kuriózumot, ugyanis jó pár ázsiai megkért minket, hogy hadd fotózkodjanak velünk.. először azt hittük, arra kérnek, őket fényképezzük le, de aztán kiderült, ők akartak egyesével csináltatni képet velünk :) )

 

 

Vasárnap, miután kigyönyörködtük magunkat a kertben, átmentünk a Marina Bay Sands-be, ahol egy isteni málna szuflé mellett végigültük az éppen lecsapó monszunt egy látványcukrászdában, hogy aztán megkapjuk a belépési engedélyt az épület 57. emeletén elhelyezkedő Ku De Ta bárba, ahol egy hűsítő koktél társaságában gyönyörködhettünk a város páratlan panorámájában:

Itt végezve már eléggé benne jártunk a délutánban, így már csak egy rövidke sétára volt időnk az öböl túloldalán, hogy aztán hazafelé útba ejtsük a Chinatown városnegyedet a Buddha's Tooth Relic templommal egyetemben, majd hazaérve megpróbáljuk eltüntetni a szemkörnyéki táskáinkat bőröndjeinket és estélyi puccba vágjuk magunkat az előttünk álló nagy esküvő előtt. :) 

 

Az esküvő minden tekintetben nagy kulturális élmény volt, hiszen a vacsora kivételével minden eltérően zajlik egy kínai esküvőn, mint egy magyaron, arról nem is beszélve, hogy rengeteg olyan ételt ettünk, amiről az egész asztaltársaságnak fogalma sem volt, hogy micsoda.. 
Az aarhus-i fiúk hosszú évek után végre újra találkozhattak a világ túloldalán - mellékbordáikkal kiegészülve- , hogy kipletykálják az elmúlt 5 év élményeit, és mivel mérhetetlen mennyiségű bort elpusztítottunk, egy kiváló estét és lagzit zárhattunk le a New Asia rooftop bárban :)