Mire nem jó egy kis betegszabi, ha nem arra, hogy az ember rengeteget aludjon, olvasson Jane Austen-t és Agatha Raisin-t, na meg persze behozza blogbejegyzési lemaradását, hiszen bár nagy nehezen de letudtuk a párizsi élménybeszámolót, még jó pár csodás kaland leírása és képei hátra vannak.
Kezdjük is a földi mennyországgal, Zermattal, ahol a pünkösdi hosszú hétvégénket töltöttük (még anno Júniusban :) )
Egész gyorsan, 3 óra alatt már Tasch városában (falujában) voltunk, ami csak hotelekből, parkolóházakból és egy vasútállomásból áll, ugyanis Zermatt autómentes város lévén kizárólag a Tasch-ből induló villanyvonattal közelíthető meg (gyalog inkább nem kíséreltünk bejutni).
Szóval egy 10 perces, 35 CHF-es kis vonatút után meg is érkeztünk a paradicsomba, ahol a vasútállomáson Rolex és Breitling jelzőórák, ahol a főutcán minden valamire való óra, gyémánt és egyéb luxusmárka patinás üzletei sorakoznak, és ahol szinte mindenhonnan látható a hatalmas Toblerone-hegy, a Matterhorn, ami élőben messze felülmúlta a várakozásainkat.
3 perces sétával elértük a hotelünket, ami mint minden ami svájci, egyszerűen tökéletes volt.. Szuper kilátás, kedves személyzet, hatalmas szoba, saját kandalló, csodás wellness részleg és extrém design (na meg ár :) )
A welcome pezsgő és szobaelfoglalás után nyakunkba is vettük a várost, hogy egy 24 perces panorámaúton felvonatozzunk a 3089 méteres Gornergrat-ra, ahol lélegzetelállító panorámánk nyílt a Matterhornra és 29 másik 4000 m feletti hegycsúcsra, valamint Európa harmadik legnagyobb gleccserére..
A gyönyörű panorámán kívül új barátra is leltünk Buddy, a tündéri bernáthegyi személyében, akivel közös sztárfotóinkat már láttátok a korábbi bejegyzésemben :)
Lefelé úton a második megállónál, azaz a hóhatárnál kiszálltunk, és úgy döntöttünk, hogy a maradék távot a városba gyalog tesszük meg... hát kicsit félreszámoltuk magunkat, mert egy 3 órás túra lett a 40 percesnek ígérkező kis séta helyett, de a csodás táj és levegő minden fáradtságot megért.
Egy gyors vacsi után az egyik belvárosi étteremben visszabaktattunk a hotelbe, hogy enyhe izomlázunkat lekezeljük annak spa részlegén, ami fergeteges volt... Természetesen az elalvással nem volt semmi problémánk: ugyanabban a pózban keltünk fel 9-kor ahogy kidőltünk anno este 10-kor és mindezt egy verőfényes, Matterhornra ragyogó napsütésben a svájci paradicsomban.
Egy kiadós reggeli után vettük a sátorfánkat, hogy az általam hónapok óta pusholt 5 Seenweg-et, azaz az 5 hegyi tó túráját megjárjuk. Sajna a Blauherd, a túra legfelső pontja, ahonnan indulnunk kellett volna még le volt zárva a hó miatt a legmagasabban fekvő tóval együtt, így egy kicsit keményebb túrát kellett csapnunk, hiszen lentebbről, a 2288-as Sunnegga állomásról indultunk felfelé, hogy végül az 5-ből 4 tóhoz eljussunk és megcsodáljuk a tavak víztükrén reflektálódó Matternhorn csúcsát... Életünk egyik legkeményebb túrája volt ez a négy óra, de minden percét élveztük és ezerszer újra csinálnánk :)
Az izomláztól sajgó testünket a hotel wellness részlegén pihentettük a nap hátralevő részében egy bő 4 órán keresztül, így még az előző éjszakánál is mélyebben sikerült tentéztünk aznap.
Pünkösd hétfőjén alig bírtunk felállni, úgy görcsölt a túrázáshoz kevéssé szokott lábunk, így megegyeztünk abban, hogy egy kicsit lazább túrával búcsúzunk Zermattól... A tervünk a táj hívogató szépsége miatt kudarcba fulladt és végül egy szintén 4 órás gyalogtúrát nyomtunk Zmutt és Furi városaiba igen jelentős szintkülönbséget megtéve...
De hát mit mondjak, még az előző napok csodáit is überelte a táj... én csak tátott szájjal mentem-másztam és képtelen voltam betelni a látvánnyal :)
Az egyik legjobb nyaralásunk volt eddig, és nem kérdés, hogy jövőre visszatérünk, hiszen még számos csodás túraútvonal felfedezése vár ránk!
