A hintónk előállt

Elsőként írunk boldog svájci dudutulajdonosként, ugyanis, ahogy a szalon ígérte, csütörtökön valóban leszállították újdonsült autónkat, Ödönkét. A kis járgány minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult eddig és mindenképpen le fogja egyszerűsíteni genfi életünket. Mostantól szabad a pálya a új élmények előtt, hiszen minden hétvégén ki tudunk könnyedén mozdulni, hogy bejárjuk Genf nem túl szép városának csodaszép környéket. 

További előny, hogy - ahogy erre tegnap már alkalmat is kerítettünk -mostantól a 10 perces autóútra lévő Franciaországba fogunk járni bevásárolni, ahol kb. 30-40%-kal alacsonyabbak az élelmiszerárak és beengednek nemzetközi márkákat is. Bizony-bizony, tegnap 9 év után újra vettem Neste Crunch gabonapelyhet, amin gimis éveimben éltem :)

Mivel múlt héten reménykedtünk abban, hogy a héten megérkezik az autó, a hétvégén bejártuk még párszor az álmos belvárost, hogy innentől kezdve azzal se kelljen nagyon foglalkoznunk tavaszig, amikor is állítólag egész Genf új életre és egy teljesen más arcát mutatja. (erre kíváncsiak leszünk). Szombaton voltunk a fagyos tó partján, ettünk a Holy Cow étteremben, vettünk pár ruhát, aztán vasárnap egy 3,5 fél órás túrát csaptunk a genfi 'öko park' és vadas park területén, ahova Balu, a nagy állatkertrajongó, már nagyon régóta vágyott.
Sajnos nem volt túl sok állat - nem voltak macik, amik nélkül számomra nincs állatkert - viszont nagyon szép volt a környék, cukik voltak a barik és a nyuszik, és napos időnk volt a kirándulás nagy részében. Három körül indultunk haza szintén gyalog és hirtelen olyan hideg lett, hogy szétfagyva estünk be egy, a házunkhoz közeli Starbucksba, hogy feltankoljunk egy kis szívmelegítővel a hazafele útra. Otthon aztán a már lassan tökélyre fejlesztett fondünkből egy jó film mellett belakmároztunk, miközben odakinn elkezdett szakadni a hó, úgy, amilyen erős havazást már évek óta nem láttunk. 

Nem is állt el több, mint két napig, így hétfőn reggel jött is a céges értesítés, hogy senki nem próbálkozzon feljutni a hegyen lévő irodánkba, mindenki maradjon otthon. Hát ezt sem kellett nekem kétszer mondani, nagy örömmel maradtam itthon dolgozni és csak kedden kíséreltem meg elsőként bemenni.

Csütörtökön nem csak a kicsi kocsink érkezése, de a Valentin-nap ünneplése is megédesítette a napunkat, amikor is egy - több kollégám által is melegen ajánlott - tipikus kis francia hangulatú étterembe mentünk el vacsizni a szuperszűk utcás belvárosban, ami Genf egyik legszebb környéke. Itt aztán közel 1000000 kalóriát magunkba tömtünk és koccintottunk magunkra és Ödönre :)

A hét további nagy híre, hogy Balunak sikerült vennie jegyet a Roland Garrosra, így nagy álma teljesülhet végre, amikor a szülinapi párizsi  kiruccanásunk során oda is megyünk majd 2 napra. :)

Tegnap már boldog autótulajdonosként furikáztunk el az Interioba és az Ikeába, hogy vegyünk pár dolgot a még nem teljesen kész kecónkba, majd átugrottunk Franciaországba, Divonne les Bains városába, ahol anno az ABM College-omat töltöttem és elsőként találkoztam macaronokkal. A város még mindig tündéri és hangulatos, a házak 50%-a továbbra is Kaszinók hadából áll és a mi kis Prius Ödönkénk egy kis tragacsnak számított a sok menő autó között, de csak az számít, hogy a belvárosi kávézó macaronjai továbbra is isteniek voltak :)

 

 

Davis-kupa Balu-napra

Újra itt egy mozgalmas, de az eddigiekhez képest azért lényegesen pihentetőbb és kellemesebb hét után.

Első és legmelengetőbb hírünk, hogy a Január 26-i szombaton kisütött a nap... már azt hittük, hogy érkezésünkkel minden napsütést kiüldöztünk Genfből, mert október óta híre-hamva nem volt és csak szutyi-trutyi esős-ködös idő maradt utána, de nagy meglepetésünkre visszatért egy pár órára. Ezen felbuzdulva ki is mentünk a szabadba és sétáltunk egy hatalmasat. Nagy örömünkre még egy Lush üzletet is sikerült találnunk egész közel a kecónkhoz, ahol sikerült feltankolni a kedvenc fürdős cuccainkból, hogy aztán legyen mindenünk egy kellemes locsi-pocsihoz a hidegebb napokra :) 

Azóta persze visszatért a jól megszokott szürke, depressziós idő és empirikus úton többszörösen is bizonyítottam a világnak, hogy természetfeletti erővel rendelkezve tudom befolyásolni az időjárás alakulását. Rendszerint amint megmosom és kivasalom a hajam, még aznap leszakad az eső, hogy hazavágja a frizurámat és a következő hajmosásig csapzott-ázott veréb legyek.

Második hírünk, hogy megemeltük a francia óráink számát. Már heti két alkalommal jár hozzánk Laurenna, aki amellett, hogy próbálja a francia nyelv szeretetét belénk verni, utazási-városlátogatási tippekkel lát el minket, illetve betekintést ad diplomamunkája háttéranyag gyűjtésének körülményeibe. Elég egyedi témájaként a genfi bordélyházakat tanulmányozza, mert hát a 190 000 fős városra pontosan 108 darab bordélyház jut (plusz a vöröslámpás negyedünk a régi kecónk mellett), amelyik egyikébe ő 3 hónapra beköltözött és elemezte a Richard Gere-szindrómás urakat :)

Harmadik hírünk, hogy kinn létünk alatt elsőnek sütöttem, hiszen nem kisebb személynek volt névnapja vasárnap, mint Balunak, aki ennek megfelelően a napot gyereknapnak nyilvánította, amikor is tilos a takarítás, de korlátlan mennyiségben fogyaszthatók a cucukák. Nem akartam kockáztatni, így a jól bevált csokis sütimet csináltam annyi extrával, hogy most az ünnepelt kedvéért az étcsoki helyett karamell és fehércsoki darabokat tettem a tésztába... De sajnos távolról sem mondhatnám, hogy életem legjobb sütije lett... 10 dkg karamell és 2 tábla csoki ellenére sem lett édes a süti.. Mint az kiderült, a baj abból származott, hogy mint mindig, a recept szerint ajánlott cukormennyiség felét adtam a sütihez (mérleg híján 'érzéssel'), de az itteni barnacukor nem édes - ez nevetségesen hangzik, de már párszor észrevettük a teáfőzésnél is, hogy 3-4 kanál kell 2 liter teához az otthon megszokott 1-2 kanál helyett... szóval a süti nem lett édes, de azért örömmel tapasztaltam, hogy ma reggelre valahogy mégis elfogyott :)

Hogy az ünnepelt napját még szebbé tegyük, kimentünk a Davis-kupára is, hogy megnézzük azt, ahogy a csehek elverik a hazai pályán játszó svájciakat. Bár sajnos Federer nem tette tiszteletét az eseményen, azért láttunk egy Stanislas Wawrinka (előle vitte el a kecóját az egyik kollégám, ahogy írtam anno) - Tomas Berdych meccset.. nagyon izgalmas volt a játék, de még hatalmasabb élmény volt első kézből megtapasztalni és látni amint a hangos B-közép (átlagéletkor 65 év, de csak azért mert mi is köztük voltunk, amúgy 70 lenne) tombolt .. :)

Borzasztóan tenisz-fanatisták a svájciak, így aztán az sem lepett meg minket, hogy erre a tornára, ami egy grand slam nyomába sem ér, majdnem kétszer annyiba került a napijegy, mint a Roland Garrosra :)

Mivel nagyon jól szórakoztunk, úgy döntöttünk, hogy mostantól gyakrabban fogunk járni sporteseményekre. Ennek megfelelően Balu ma hosszas küzdelmek árán végül sikeresen foglalt jegyet egy Westham United - Manchaster United Premier League meccsre a londoni kiruccanásunk idejére, úgyhogy most már duplán várjuk a hosszú hétvégét.

Végül, de nem utolsó sorban örömmel jelentem, hogy a múlt heti 'intenzív' keresésnek hála, ma megvettük leendő autónkat, Ödönt, ... azazhogy átutaltam az árát anélkül, hogy egyáltalán láttuk volna az autót :) :)  - Elég érdekes a rendszer. Felvettük a kapcsolatot egy expatokra szakosodott céggel és elmondtuk, hogy milyen autót szeretnék, milyen paraméterekkel. Erre küldtek néhány ajánlatot, amik közül az egyik ellenállhatatlan volt, így azonnal lecsaptunk. Hogy minél előbb megjöjjön az autó, megelőlegeztük az árát, mert a proctertől csak február második felében - végén fog megérkezni a pénz, amit nem akartunk kivárni, mert olyan jó deal volt, hogy féltünk, lecsapják a dudut a kezünkről. A következő lépés az lesz, hogy ez a cég elmegy Zürichbe átvenni az autót, ideszállítják és átnézik, hogy minden rendben van-e vele, az esetleges hibákat kijavítják, szépen kitakarítják, vesznek rá matricát majd minden adminisztratív dolgot elintézve egy csokor virággal leszállítják a kecónk elé, ahol majd végre mi is megláthatjuk szívünk választottját.

Az ügynökünk információi szerint Valentin-napon fogják idehozni nekünk a kicsikét, hogy aztán méltóképpen hintóval mehessünk romantikázni, már ha tervez valami hasonlót a Balu (remélem olvasod :) )